SZODOMAI ERKÖLCSÖK
Négyféle embertípus - négyféle viselkedési forma létezik:
- Aki azt mondja: ami az enyém, az az enyém, és ami a tiéd, az a tiéd.
Ez a közepes, mások szerint szodomai erkölcsű ember életmódja.
- Aki azt mondja: ami az enyém, az a tied, és ami tied, az az enyém. Ez az egyszerű ember észjárása.
-Aki azt mondja: ami az enyém, az (lehet) a tied, és ami a tied, az is a tied. Ez egy Jámbor ember viselkedése.
- Aki viszont azt mondja, az enyém, az az enyém, és a tied is az enyém:
az egy rossz, gonosz ember... (Atyák, 5, 10)
A Misna itt az embereknek a mindennapi életben tanúsított magatartásformáiról szól, nem a bűnözői gondolkodásmódról. A Misna nem ítéli el azokat, akik a kölcsönös segítséget nem tartják fontosnak, bár nem is állítja őket követendő példának. Egyesek szerint ez szodomai viselkedési forma.
A bibliai Szodoma városának lakói - a Midrás leírása alapján - feslett életet éltek, tiltották a koldulást, de a szegények támogatását is. Akik megpróbálkoztak segíteni a szegényeken, azokat módszeresen üldözték.
"Ez volt a bűne húgodnak, Szodomának, hogy bár fenségben, kenyérbőségben és zavartalan békességben volt része neki és lányainak, de a földhözragadt szegényt mégsem támogatta..." - mondta a próféta. (Ezekiél, 16,49).
Kháti szerint a szodomita viselkedés a "mindenki magának" elv egyenes következménye, amikor az emberek akkor sem hajlandók másnak szívességet tenni, ha abból semmi káruk nem származik.
A Midrás Smuél szerint a Misna két fogalmazása - "közepes" vagy "szodomai" - kiegészíti egymást. Ugyanis ha valaki azt hangsúlyozza, hogy neki ne kelljen másra szorulnia - "aki az ajándékot megveti, az sokáig él" elvet tartja, akkor az ilyen közepes embernek mondható. Ha viszont arra fekteti a súlyt, hogy tőle ne kérjenek kölcsön, ne kelljen szívességet tennie, mert sajnálja a pénzét és idejét másokra költeni, ez már szodomai erkölcs, melyet nem lehet eléggé elítélni.
Az egyszerű ember felfogása, a köznép általános viselkedési formája az, amikor az emberek kölcsönösen tesznek egymásnak szívességet. Az ilyen nem keresi kifejezetten, hogyan tud segíteni, de ha szükség van rá, megteszi, számítva arra, hogy viszonzásképp ő is megkapja majd.
A Misna - ennek magyarázatánál- az ám-háárec kifejezést alkalmazza mint olyanra, aki a maga logikus, földön járó észjárásával "a világ javát szolgálja" (Bartinora), hiszen ez az illúzióktói mentes kölcsönösség a társadalom normális működésének az alapja.
Meiri viszont azt magyarázza, miért nem követendő példa az ám-háárecek viselkedése. Azt állítja, hogy mindössze azért akar kölcsönösségi kapcsolatba kerülni valakivel, mert irigyli a másikat, és mindössze azt reméli, hogy ha annak többje van, akkor ő is élvezheti annak áldását. Természetesen a lényeg az, hogy valaki mit tesz, nem az, mit mond. "...az Örökkévalónak a szív kell" - mondják a Talmud-bölcsek.
****
A szodomai és a közepes viselkedési mód közötti különbséget sokan, többféleképpen magyarázzák.
Maimonides szerint a közepes, mint az arany középút, a legjárhatóbb.
A szodomai viszont, a legembertelenebb, legrosszabb emberi magatartás.
Mordeháj Weisz, Ávot magyarázatában (Máájánám seI Ávot, az Atyák Forrása) egy ismeretlen szerzőt idéz: "A lényeg a két ember közötti kapcsolatban és vagyoni arányokban van. Ha két egyformán gazdag emberről van szó, akkor az, aki azt az elvet vallja, hogy "az enyém, az enyém, a tied, az a tied", akkor az közepes gondolkodású.
Ha viszont egy gazdag ember ugyanezt vallja egy szegény emberrel szemben is, ami azt jelenti, hogy esze ágában sincs adni, mindenkinek megvan a magáé, akkor ez egyértelműen szodomai jellemvonás."
****
A rossz, gonosz ember alatt itt nem azt kell érteni, hogy útonállóként viselkedik, kirabolja embertársait. Az jellemző rá pl., hogy ha vita merül fel valamilyen tulajdonjog körül, akkor ő azt természetszerűleg magáénak vallja. A jámbor ember viszont ilyen esetben a másiknak tulajdonítja azt...
(Lév Ávot, a Kaufmann kézirat alapján.)
Joszéf Jáávec szerint egy gazdag, de fösvény emberről van szó, aki csak kényszeredetten ad cedókét, leginkább a büntetéstől való félelmében. Az ilyen azt vallja, ami az enyém, az jár is nekem, és ami neked jár, mármint a szegénynek, az legyen is a tied (de ne több).
Az erőszakoltan adott cedóke nem sokat ér, mert a jótéteménynek éppenséggel az a lényege, hogy örömmel és jó szívvel kell adni.
Cházon Is (Áron Jesájá Karelitz) erről írt egy gazdag zsidónak, akit rá akart venni, hogy segítsen elszegényedett testvérein. "Ha elhatározta, hogy a hóna alá nyúl, tegye ezt örömmel, ahogy az ünnepi sátrat építi, vagy ahogy a sofár hangját hallja, vagy valami más micvát csinál..., hiszen a micvá lényege az öröm, amit afelett érzünk, hogy megértük annak gyakorlását..."
****
"Mások szerint szodomita erkölcs..."
Az enyém az enyém, a tied az a tied – a haszid gondolkodókat is foglalkoztatta. A wurkai rebbe szerint, aki azt mondja, hogy "az enyém az enyém", és ezalatt azt érti, hogy én segítem az én szegény rokonaimat, te meg a tieidet - ha nem is dicséretre méltó viselkedés, azért még megjárja, és ezért minősíti a Misna is "közepesnek". Ha viszont ezt csak mondja (a Misnában szó szerint: "vannak, akik mondják"), de valójában nem teszi meg, akkor már szodomita módon viselkedik...
****
A kozmiri reb Jehezkél meghívta az esküvői vacsorára mindazokat a tanítókat, akik valaha tanították őt. Az asztalfőre azt ültette, akitől az alef-bétet tanulta, mondván, ha tőle ezt nem tanulja meg, másoktól sem tudott volna tanulni.
A vacsora alatt megkérdezte tanítóitól: emlékeznek-e arra, amikor az, "ami az enyém, az enyém, a tied, az a tied, és ez a szodomita erkölcs" tanításához értünk, én folyton arról kérdezgettem Önöket, miért nevezik ezt szodomitának? Akkor nem kaptam választ erre a kérdésre. De most megmagyarázom - mondta Jehezkél.
- Szodomában egy idegen pénzért ennivalót akar venni. A kereskedő azt mondja neki: "Az enyém, az enyém [az ennivaló], a tied az a tied" (a pénz). Az,eredmény - az idegen éhen hal, mert - a Midrás elbeszélése alapján -Idegennek még pénzért sem adtak ételt. Hát nem szodomita tulajdonság ez...?"
****
Reb Lévi Jichák, a híres berdicsevi rebbe közölte hitközsége vezetőivel, hogy csak olyan közgyűlésen hajlandó részt venni, ahol új rendelkezéseket akarnak elfogadni.
Egyszer meghívták egy gyűlésre, ahol azt az új rendszabályt akarták elfogadtatni, ami megtiltotta volna a szegényeknek a városban való kéregetést. Azt megengedték, hogy a nélkülözők kiállhatnak a zsinagóga mellé, így aki akar, az adhat nekik.
A rebbe bosszankodott, hogy minek zavarták őt, amikor semmilyen új rendelkezésről nincs szó, hiszen egy ilyen már volt - az ókori Szodomában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése