"MEGÚJULUNK – tavasz lesz az őszből"

Heisler  András programadó cikke a Csáki honlapon;kommentár nélkül

Még el sem ültek a MAZSIHISZ elnökválasztás közéleti hullámai, és alig telt el néhány hét az emlékezetes éjszakába nyúló közgyűlés óta, közösségünk tagjai a budapesti körzetekben és a vidéki hitközségekben is már az őszi ünnepekre készülnek. Ros Hasana, Jom Kippur idén a szokásosnál is korábban köszönt ránk – ahogy öregjeink mondják: gyorsan vége lesz a nyárnak.

Azt gondolom, hogy a meteorológiai ősz beköszönte a Szövetségünknél a megújulás időszakának kezdetét jelzi. Olyan belső korszakváltás hajnalát, amelynek eredményeképpen egy jóval nyitottabb, vonzóbb és inspirálóbb belső közélettel, és persze átláthatóbb gazdálkodással működő szervezet fogja a hazai zsidóság sorsát formálni. Egy új típusú, ernyőszervezetről beszélek.

Lehet bármennyi belső vagy külső vitánk, egy dolog azonban megkérdőjelezhetetlen szervezetünk kapcsán: közjogilag a MAZSIHISZ a legnagyobb magyarországi zsidó hitközség. Mi rendelkezünk a legnagyobb infrastruktúrával, mi működtetjük a legnagyobb intézményhálózatot, és taghitközségeink összefogásaként mi vagyunk Magyarország legjelentősebb zsidó szervezete. Ez így volt tegnap, így van ma, és munkánk eredményeképpen így kell maradnia holnap is.

A MAZSIHISZ toleráns és befogadó világnézetet követ, olyan gondolkodásmódot, melynek eredményeképpen taghitközségei ma is többféle zsidó vallási irányzatot reprezentálnak. Ennek megfelelően tagjaink között éppúgy vannak orthodox irányultságú közösségek, mint neológ, vagy éppen Status Quo irányzatot követőek. Az ideológiai sokszínűség azonban nem a torzsalkodás, a széthúzás vagy éppen a belső feszültségek jele. Ellenkezőleg! Szervezetünk millió színes szálból álló szövetének ereje éppen a hagyományaink alapjait jelenítő érdemi viták, és a sokszínű, változatos vallásgyakorlás megélésének biztosításában rejlik!

Nincs baj a gondolati, ideológiai, vallásgyakorlati sokszínűséggel. Sőt, egyre többen vagyunk, akik szervezetünk virtuális ernyője alatt akár még nagyobb választékot is el tudnánk képzelni! Hétköznapi konfliktushelyzeteink, vagy működési zavaraink oka nem a sokszínűség biztosítására, hanem mindennapi működésünk átláthatatlanságára, valós lehetőségeinktől elmaradó közéleti befolyásunkra, és a szövetségi funkcióink hitközségi, hitéleti feladatainkkal való gyakori összekeverésére vezethetőek vissza.

Hiszek abban, hogy segíteni fog gondjaink megoldásában, ha a Vezetőséggel és a Rabbitestülettel együttműködve sikerül kialakítanunk egy olyan átgondolt, és precíz öndefiníciót, amelyik támogat bennünket abban, hogy még pontosabban legyünk képesek megfogalmazni, mit gondolunk önmagunkról, a bennünket körbevevő világról. Vezetőként egy olyan rendszert szeretnék kialakítani, amelyik ugyanúgy képes taghitközségeink számára a harmonikus együttműködés biztosítására, mint amelyik betonkemény képviseleti és érdekvédelmi képességekkel rendelkezik, vagy amelyik belső forráselosztását nem hűbérúri osztogatással, hanem éppen ellenkezőleg, az anyagi javakhoz való egyenlő esélyű hozzáféréssel kívánja megvalósítani.

Megújuló, nyitottabb közéletet szeretnék látni. Olyan izgalmas és inspiráló belső fórumokat, amelyek termékeny vitái nagyban hozzájárulnak majd ahhoz, hogy milyen lesz szervezetünk jövőképe. Ehhez azonban az első lépés amelyet meg kell tennünk, az a nyitottság, a tolerancia, a mások megértésének és elfogadásának alapértékké formálása. Merjük kinyitni ablakainkat annak érdekében, hogy friss levegőt engedjünk be közéletünk képzeletbeli  falai közé.

Nem hiszem, hogy tévednék amikor úgy gondolom, hogy a legtöbb zsidó szervezethez képest a Mazsihisz szinte mammutnak tűnik. Mégis, ha valódi nyitásban gondolkodunk, akkor elemi morális kötelességünk, hogy a legkisebb zsidó szervezetet is egyenrangú partnerként kezeljük – már csak azért is, mert a kisebb civil szervezetek saját működési területükön sok esetben akár a Mazsihisznél is nagyobb gyakorlattal, több tapasztalattal, jobb eszközökkel rendelkeznek. Kooperációban a résztvevők erőforrásai nem csak összeadódnak, de szinte minden esetben meg is sokszorozódnak!

Átláthatóbb gazdálkodást hirdetek, mert mindnyájan tudjuk –  azok is, akik ezt nem vallják be –, hogy az elmúlt időszak belső csatározásait körüllengő, gazdálkodási visszaélésekkel összefüggő pletykák, városi legendák szervezetünk közéleti reputációját erősen megtépázták. Miközben a Szövetség évtizedek óta működteti a magyarországi zsidóság fennmaradásához és fejlődéséhez szükséges infrastruktúrát, zsinagógákat és iskolákat tart fenn, szociális hálót épít, a közéleti elismertsége – zsidó és nem zsidó körökben egyaránt – egyre rosszabb.

Sokan mondják, hogy csapnivaló a marketingünk. Igazuk van, de azt már nem teszik hozzá, hogy egyetlen reklám sem tud jobb lenni, mint maga a reklámozott termék. Nincs az a reklámguru vagy kommunikációs szakember, aki egy nem kellően átlátható működési és gazdálkodási rendszerrel rendelkező szervezetet képes lenne hitelessé tenni. A megoldás egyszerűen hangzik: transzparencia. Erre van ma szükségünk, ezt kell mindenekelőtt megteremtenünk.

A probléma felismerése a siker felé vezető út első lépése. A nyár sikerhíre, hogy Vezetőségünk már a második lépésnél tart: nem csak felismerte a transzparencia hiányát, de vezetőségi határozatban arról is döntött, hogy pályázati úton megbízást ad a szervezet teljes körű, működési és gazdálkodási átvilágítására. Ráadásul a Budapesti Zsidó Hitközség Elöljárósága is csatlakozott a Mazsihisz Vezetőségének döntéséhez: így az átvilágítást a Mazsihisz legnagyobb taghitközségét is érinteni fogja!

A munka a megválasztásommal elkezdődött, mert tudom és érzem, hogy a magyarországi zsidóságnak változásokra van szüksége. Ezt azonban nem lesz sem könnyű, sem pedig viták és konfliktusok nélküli folyamat. Olyan munkának nézünk elébe, amikor a bölcsesség mellett sok türelemre és megfontoltságra is szükségünk lesz.

Néhány napon belül azonban mindennél fontosabb dolgunk, hogy szívünkben és a gondolatainkban is az év legfontosabb napjaira készüljünk. Jönnek az őszi Nagyünnepek, így most tartsunk pihenőt sűrű közéleti feladataink végzése közepette. Kívánom a Csáky körzet minden hívének, a magyarországi zsidóság egészének, hogy a Nagyünnepek alatti lelki megtisztulást követően közösen tudjuk majd az őszt tavasszá változtatni!

                                                                                     *  

    Eddig szól a Heisler cikk. Egyelőre nem kommentáljuk; még nem telt le a 100 napos türelmi idő.

A szerk