A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL - KI TÁVÓ

 

A ROSSZBAN REJLŐ JÓ

 

„És lesz, ha nem hallgatsz rá...” (5Mózes 28,15)

 

    Szakaszunkban találjuk a figyelmeztetés fejezetét, amelyben részletezve vannak azok a szörnyű büntetések, csapások és átkok, amelyek a zsidó népet érik, ha – Isten ments -  nem hallgat az Örökkévaló szavára, és nem tartja magát parancsolataihoz.

 Első látásra és szó szerinti értelmezésben ezek valóban súlyos csapások, de azon metafizikai elv alapján, amely azt mondja, hogy „fentről nem jön le semmi rossz” (lásd a Midrásokban és a Sl"ánál*), azt kell mondanunk, hogy ezek az átkok is tulajdonképpen áldások, amelyek bensőjükben jót és magasztosat rejtenek.

  Ebben a témában találunk Bölcseinknél két vonatkozó kifejezést: Az egyik (arameus) azt mondja, hogy „minden, amit az Örökkévaló tesz – az jóra válik” (Bráchot 60,b), a másik meg (héber) – „ez maga a jó” (Táánit 21,a).

 A ROSSZBÓL FAKADÓ JÓ

    Az első mondás rabbi Akibától származik. A gemára elmondja (Bráchot uo.), hogy egyszer a mester úton volt valahová. Este elérkezett egy városba, ahol nem ismerték és nem akartak neki szállást adni, minek folytán kénytelen volt a mezőn hálni. Vele volt egy szamár, melynek a hátán szamaragolt, egy kakas, hogy időben felébressze a kukorékolásával, és egy gyertya, minek fényénél tanulni akart. Éjjel egy oroszlán felfalta a szamarat, egy vadmacska széttépte a kakast, és a szél eloltotta a gyertyát. Minderre Akiba, szokása szerint csak annyit mondott, hogy „minden, amit az Örökkévaló tesz – az jóra válik”.

   Reggelre kiderült, hogy az éjszaka egy rablóbanda rajta ütött a városon, és ölt-rabolt kényére-kedvére. Rabbi Akiba megértette, mitől menekült meg a sok „rossz” által, ami az éjjel történt vele. Ha a szél nem fújja el a gyertyát, ha a szamár iázik, vagy a kakas kukorékol – a rablók felfedezték volna őt, aminek rossz vége lehetett volna.

 

    Ez egyik aspektusa a jónak, ami a rosszban rejlik. Hiszen valóban történtek Akibával az éjjel rossz, kellemetlen dolgok, amelyek fájdalmat és bosszúságot okoztak neki – de hála nekik megmenekült egy sokkalta rosszabbtól. Ezért mondta, hogy „minden amit az Örökkévaló tesz – az jóra válik”, vagyis a végén kiderül, hogy jó volt.

     EGY MAGASABB FOKOZAT

      A másik történet Náchum Is Gámzuval, a neves tanaitával esett meg. Egyszer az ereci Bölcsek elküldték Náchumot egy küldöttség élén Rómába, hogy adjon át a császárnak egy értékes ajándékot, egy drágakövekkel teli ládikót. Útközben, éjjel a szálláson ellopták a ládikó értékes tartalmát, és azt porral töltötték meg.

   Rómában a császár nagy haragra gerjedt: Hogy mernek a szemtelen zsidók gúnyt űzni belőle? Azonnali hatállyal elrendelte Náchum kivégzését, aki csak annyit mondott, hogy „gám zu lötová”, vagyis „ez is jó” vagy „ez maga a jó”.

 

      Már vitték a vesztőhelyre, amikor megjelent Élijáhu (Illés) próféta, egy római patrícius képében, s azt mondta:Az nem lehet, hogy az okos zsidók egy ilyen otromba tréfát engedjenek meg maguknak. Nincs kizárva – mondta –, hogy ez az a csodapor, amelynek segítségével Ábrahám ősapjuk győztes háborúit vívta (amikor az ellenség felé dobták – a por nyilakká és dárdákká változott). Legott kipróbálták a „csodaport”, egy legyőzhetetlennek vélt ellenség ellen – és a por bevált.

 

A császár gazdagon megajándékozta Náchumot, és baráti üdvözletét küldte a zsidóknak. 

***

      Ebben az esetben maga a rossz rejtette magában a jót – a csodálatos jót. Nem,

hogy a fogadós gaztette nem vált Náchum kárára – hanem éppen ellenkezőleg. Lehet, hogy ha a drágaköveket hozza – a császár rá sem hederített volna. Hiányoznak vajon

Róma nagyhatalmú imperátorának a zsidó provincia drágakövei?

Ellenben a „csodaport” elfogadta, kipróbálta és nagy megelégedésére használta is.

Ez volt Náchum jelszavának magyarázata: Itt nincs semmi rossz! Minden már most jó – nemcsak jóra válik.

***

     Náchum rabbi Akiba mestere volt. Ő közelebb élt a Szentélyhez, míg Akiba már a galut mentalitását képviselte. A Szentély idejében megvolt a lehetősége annak, hogy láthassák a jót, ami mindenben rejlik, még abban is, ami rossznak látszik. A galutban ez nem adatik meg, és csak azt a jót észlelhetjük, ami végül is a rosszból fakad (vagyis Akiba mondása).

 

    Napjainkban, amikor a megváltás küszöbén állunk – rövidesen arra érdemesülünk, hogy az Örökkévaló eltávolítsa azt, ami rejtve van előttünk, és szabad szemmel fogjuk látni mindazt a fantasztikus jót, ami abban a sok bú és bánatban volt, amin keresztül mentünk.

 

   (Likuté Szichot 2. kötet, 393. oldal)