A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL- NICÁVIM
A HÓNAP, AMIT MAGA ISTEN ÁLD MEG
„Ti mindnyájan álltok ma...” (5Mózes 29,9)
Az évnek az a szombatja, amely újhold (Ros chódes) előtt van a zsidó naptárban -különbözik minden más szombattól. Ugyanis minden egyéb ilyen szombaton külön áldást mondunk az újholdra – ezen a szombaton, amely Tisré hónap előtt van, mellőzzük ezt az áldást.
Vajon miért?
Az okot erre rabbi Snéur Zálmán – az ún. „alte rebbe”, a chábád megalapítója és a Tánjá szerzője – adja meg, mestere, a mezritsi Mággid nevében, aki ezt magától a Báál-Sém-Tovtól hallotta: „A hetedik hónapot, amely az év első hónapja, az Örökkévaló maga áldja meg az elmúlt év utolsó szombatján, és ezen áldás adja az erőt a zsidóknak, hogy képesek legyenek megáldani a többi tizenegy hónapot.” (Lásd „Hájom Jom”, elul 25, és Igrot Hárájjác, 3. kötet, 530. oldal)
Vajon mi az az áldás, amivel az Örökkévaló megáldja ezt a hónapot?
Ez az áldás ennek a szakasznak az eleje, amit a héten olvasunk: „Ti mindnyájan álltok ma...” (5Mózes 29,9) A „ma” szó a zsidó újévet (Ros Hásáná) jelenti, ami az ítélet napja, ahogy Írás mondja (Jób 2,a): „És lőn azon a napon”, amit az autentikus arameus úgy ad vissza, hogy „és lőn a nagy ítélet napján”.
Itt és ekkor az Örökkévaló megígéri nekünk, hogy „ti… álltok”, vagyis léteztek, megvagytok, megnyeritek a pert, győztesen kerültök ki belőle…
MINDENKI KAP ÁLDÁST
Ez az áldás általános, mindenkit átfogó. Utána jönnek az egyedek: „törzsfőitek, véneitek, felügyelőitek – minden izraeli férfi… még a favágók és vízhordók is” (uo, 9–10), mindenki, még a jövevények is.
Az első, általános áldás után a Tóra részletezi mindazokat, akik részesülnek az isteni áldásban – a zsidó nép minden rétegét –, akik megkapják, amire szükségük van.
Ennek az isteni áldásnak egy célja van: „hogy elkötelezd magad (szó szerint: hogy belépj) Istened, az Örökkévaló esküvel erősített szövetségébe...” uo. 11)
Szövetségkötés az egység – egyesülés – kifejezője. Amikor két fél szövetséget köt – mintha eggyé váltak volna. Így kell lennie az Örökkévalóval kötött szövetségnek is: a zsidó embernek éreznie kell, hogy ő és a Fenti egy.
A CSELEKVÉS A FŐ
Az egésznek persze az az igazi célja, hogy a dolgoknak gyakorlati irányt adjon. A lényeg a cselekvés és nem az üres beszéd. Az Örökkévaló áldásának ezen a világon cselekedetekben kell kifejezésre jutni. Mivel a világ anyagias, materiális – az áldás bőségben, jólétben kell hogy megjelenjen.
Mint az tudott dolog, a Ros hasanai ítélkezés is főleg az e világ dolgai körül forog (Likuté Tóra és Nachmanidés), és ezért jön az isteni áldás is materiális bőség formájában.
Ugyanez a helyzet az istenszolgálatban is. A fő, hogy a dolgok ne maradjanak „papíron”, vagyis csak elméletben, mert a lényeg a cselekvés, ahogy azt Bölcseink kimondták (Atyák 1,17): „a gyakorlat a fő”. Nem a gondolatok – („én a szívemben vagyok zsidó”), legyenek azok akármilyen magasröptűek – a lényeg, hanem a tettek, a micvák betartása a gyakorlatban.
Ezért mondja ki a halacha, hogy áhítatos gondolatban nem lehet a micvákat betartani. Viszont ha valaki a gyakorlatban tesz egy micvát, de a feje máshol jár és a gondolatai nem időznek a megcselekedett micvánál, hanem egész máshol, akkor is eleget tett a kötelességének, mivel a cselekvés a lényeg és azt megcselekedte (bár az áhítatos gondolatra /káváná/ szükség van, hogy a micve teljes legyen).
EMELT FŐVEL
Ha az istenszolgálat olyan lesz, mint amilyennek lennie kell – beleértve a megtérést, ami által a Szövetség megköttetik az Örökkévalóval –, akkor
érdemesülünk arra, hogy megkapjuk az Örökkévaló áldásait ezen a szombaton, és „megnyerjük a pert” Ros Hásánákor. Ez által tisré hónapja „jóllakató és jóllakott” hónap lesz a zsidóknak az egész évre. (Luách Jom Jom uo.)
Egyszerűen és érthetően: Írasson b mindenki az élet könyvébe, egy jó, édes és boldog új évre, amelyben a legjobb jó is megvalósul – a megváltás a messiás által, amikor mindannyian „állunk” emelt fővel – hamar, gyorsan, napjainkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése