AZ ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI(12)

         A VILÁG LÉTJOGOSULTSÁGÁNAK ALAPJA

 

   "Rabban Simon ben Gamliél mondotta: három dolgon áll a világ: az igazságon, a jogon és a békességen, ahogy az írva vagyon. " (Zechárjá 8,17) "Igazságot, jogot és békességet bíráskodjatok lakhelyeiteken." (Ávot,1,18).

 

 Ez a Simon, az előző Misnában emIített Simonnak az unokája, a javnei Rabban Gamliél fia, és a híres Jehuda, a Fejedelem (Hánászi) édesapja.

A Bár-Kochba felkelés leverése után lett a Szinhedrion elnöke, melynek ekkor már nem Jávnéban, hanem a galili Usa városában volt a székhelye. Simon nem vett részt a felkelésben, és nem is támogatta Bár-Kochbát, mint tudós társa, Akiba, akit kegyetlenül megkínoztak és megöltek, hanem elrejtőzött, s ily módon várta ki azt az időt, amikor ismét lehetőség nyílott a szellemi élet felújítására.

 

Akárcsak apja, Simon is azon volt, hogya Synhedrion tekintélyét fenntartsa, s úgy gondolta, hogy ennek együtt kell járnia az ő magas rangjának tiszteletével. Bevezette azt a szokást, hogy amikor ő belép a Tanházba, mindenkinek fel kell állnia, és csak akkor ülhetnek le, ha ő erre engedélyt ad. Ezt az utasítást anélkül adta ki, hogy erről két helyettesét Nátán és Meir rabbit - előzetesen tájékoztatta volna. Azok persze megorroltak rá, és meg akarták leckéztetni. Ez azonban nem sikerült, sőt mindkét rabbit kizárta Simon a Tanházból.

 

   "Három dolgon áll a világ".

 

 A tizenkét nemzedékkel korábban, a perzsa hódoltság idején élt Simon Hácádik (az Igazságos) a három pillérnek a Tórát, a Munkát és a Jó cselekedeteket tartotta. Ezt Bartinora akként magyarázza, hogy ezeket a Teremtő tekintette alapvetőnek s tartotta fontosnak a világ megteremtésekor. Itt viszont már a világ fennmaradásáról van szó. Igazság, jog és békesség nélkül a világnak nincs létjogosultsága.

 

Az igazság és a jog, avagy az igazságos ítélkezés szorosan összefüggenek. "Minden bíró, aki igazságosan ítélkezik, mintha a Teremtő társává válna a teremtés munkájában, és olybá veszik neki, mintha az isteni dicsfényt árasztaná Izraelre" - olvasható a Talmudban. (Szanhedrin, 7) A jeruzsálemi Talmud (Táánit, 4,2) ehhez még hozzáteszi, hogy a Simon által emIített három alapvető dolog tulajdonképpen egy, hiszen ha igazságosan ítélkezünk, akkor az jogon alapszik, s így magától értetődően békesség lesz az emberek között.

 

   Simon ben Gamliélnek - a jogra vonatkozó - alapelve a mai joggyakorlatra is vonatkoztatható, s a per minden szereplője - bíró, tanú, peres felek - számára figyelmeztetést tartalmaz:

A bíráknak: csakis a jog alapján hozzák meg igazságos ítéleteiket, s ettől el ne tántorodjanak;

A tanúknak: hogy az igazat, csakis az igazat vallják;

A peres feleknek: hogy az ítéletet fogadják el jó szívvel, és béküljenek ki, és az ítélet után ne folytassák a vitákat (Midrás Smuél).

 

 

  "És a békességen"

 

 Ezalatt sok minden érthető. Belső béke, a népek közötti béke, országon belüli béke.

 

 "...és békét adok országtoknak" - szól az Írás, (3 Mózes, 33), hiszen ennél nincs semmi fontosabb. A Midrás is sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel. Azt mondja, hogy a (belső) béke annyira fontos, hogy ha a zsidók között egység és békesség van, a jó Isten még azt is megbocsájtja a zsidóknak, ha azok nem mindig tartják be a Tóra parancsolatait, s nem alkalmazza velük szemben a Törvény teljes szigorát. (Midát Hádin). Ezzel szemben, ha egyenetlenség uralkodik köztük, még akkor is meglakolnak, ha mindannyian igaz emberek. A második Szentély is azért dőlt romba pedig abban az időben a zsidók a Tórával foglalkoztak, gyakorolták a jótékonyságot, és betartották a vallási parancsokat -, mert oktalan gyűlölködésben éltek. (Talmud, Joma 9)

 

A TÓRA ÉRDEMESÍTi IZRAELT

 

 Rabbi Chánánjá ben Ákásjá mondja: Az Örökkévaló, neve legyen áldott, érdemesíteni akarta Izraelt, ennélfogva sok Tóra-parancsolatot adott nekik. "Az Örökkévaló kívánta, az Ő igazsága kedvéért, hogy naggyá és diesővé tegye a Tórát" - szól az Írás. (Jesájá, 42,21).

 

 Ez az idézet a Misna Mákot traktátusának befejező mondata. Miután ez annyira szívhez szólóan hangzik, szokássá vált az Avot minden fejezete után is elmondani (Rási).

 

"A micvák - parancsolatok - azért adattak, hogy teljesítésük által megnemesítsék az emberiséget." (Vájikrá Rábbá, 13,3; Brésit Rábbá, 44,a;

Tanchuma Smini, 7-8) "Az isteni akarat az, hogy a zsidó minden testrésze és porcikája megnemesedjen, átlényegüljön, és ily módon egyesüljön a Teremtővel. A Tanaita az "érdemesítés" (lözákot) szóval a "megnemesedés"-t (lözákéch) akarja kifejezni, és ezért adott a zsidó népnek sok micvát, mivel minden egyes micvá egy-egy testrészt nemesít meg az emberben. (A néhai lubavitsi rebbe magyarázata az Ávot fejezeteihez, 244. o.)

 

                                   ***

 

Gamliél ben Simon (a második) - akit a "javnei" előnévvel illettek, és  "nagyorrú"-nak csúfoltak - a Hillél nemzetség ötödik tagja volt. Az Atyák traktátusában átugorják őt, így apja, Simon után közvetlenül a fia következik, akit szintén Simonnak hívtak. Mellőzésének okát nem tudjuk. Rabbi Nátán Ávotjában (második verzió, 32. fej.) van egy bekezdés, amit ennek a Gamliélnek tulajdonítanak, és amiben utalás található a vele Jávnében történtekre. (Lásd részletesen N. Kraus: A Talmud bölcsei, 1993. 6675. o.) A fentebb említett bekezdés így szól: "Légy olyan belülről, mint kívülről" (ez Rabban Gamliél egyik gyakran hangoztatott mondása volt). "Ne hagyd, amit elvesztettél (szó szerint: ha lementél - ha letettek -, fogd a magadét), de te se vedd el, ami a társadé."

Dinur professzor modern Atyák-magyarázatában e mondásokról azt tartja, hogy mivel azok az említett kellemetlen ügyre emlékeztetnek (amikor Gamliélt detronizálták), ezért inkább kihagyták.

 

(Az első fejezet vége)