MIT MOND A HALACHA

 

               A VEGYESHÁZASSÁGRÓL

  

 

     Ha egymondatos kérdés-felelet játékot játszanánk – a válasz rövid és egyértelmü lenne: a Halacha ellenzi , sőt szigoruan tiltja a vegyesházasságot, amelyben a zsidóság halálát látja.     

 

    (Lásd, a témához kapcsolódóan a Mit mond a halacha a zsidó házasságról és válásról, valamint a betérésrő szóló cikkeket).

 

     A dolog azonban korántsem ilyen egyszerü. Tilos, tilos, de mi a helyzet ha egy zsidó eltekint a Halachától és mégis elvesz egy sikszet? Vagy egy zsidó lány hozzámegy egy ségechez? Mondjuk polgári esküvőt kötnek.  Vagy egy reform-rabbinál Esetleg a sviháknál? ? Érvényes-e a Halacha szerint egy ilyen házasság vagy sem? És mi a gyerekek státusa? És ha elválnak, férjezettnek számit-e egy zsidó nő aki nem kapott – mert nem kaphatott – nemzsidó férjétől gettet, az egyedül érvényes zsidó válólevelet?

 

   A téma nem akadémikus és nem ma született. Gyökerei a régmultba nyúlnak, de ma aktuálisabb mint valaha, mivel a probléma soha nem öltött olyan méreteket mint ma és túlzás nélkül állitható, hogy a zsidó nép létét fenyegeti. Amerikában és másutt, a szabad világban, ahol a vegyesházasság már elérte és túl is lépte a 60% - ma már azok is kongatják a vészharangot, akik eddig nem ellenezték, sőt elősegitették a szélsőséges asszimilációt (lásd a továbbiakban).

 

         Vegyesházasok Egyiptomban és Kanaánban

 

      A zsidó nép több mint 3000 éves fennállása óta (a Tóraadás több mint 3320 évvel ezelőtt volt), szembesül a vegyesházasság problémájával és védekezik ellene. Tudjuk hogy az ősapák ellenezték a kanaánita őslakossággal való házasságot, mivel azok nemcsak pogányok hanem erkölcstelenek is voltak. Ennél fogva mind Izsák mind Jákob  a családból nősült, annak mezopotámiai ágából. A több mint 200 esztendős egyiptomi tartózkodás során nem kevés héber lépett vegyes házasságra egyiptomi őslakókkal – ennek "eredményét" nevezi a Tóra "gyülevész népség"nek (Luzzatto), akik állandóan zúgolódtak és szitották az elégedetlenséget, sőt sokak szerint az aranyborjut is ők csinálták.

 

     A Tóra következetesen tiltja a vegyesházasságot, mivel annak egyenes következménye hogy a nemzsidó fél eltériti a zsidó felet a zsidóságtól és megnyitja előtte a pogány világ kihivásait.

 

     "Ne házasodj ösze velük, ne add lányaikat az ő fiaikhoz és ne végy fiaidnak feleséget az ő lányaik közül. Mert eltéritik fiaidat tőle és más isteneket (kultúrákat) fognak szolgálni..." (5 Mózes, 7, 3-4).

 

Ez a Tóra parancsa ami ma is érvényes és aktuális mint évezredekkel ezelőtt. Ha a mai gójok egyrésze nem is bálványimádó a szó vulgáris értelmében – de más a kulturájuk, a szellemi világuk és egy zsidó ha belecsöppen ebbe – annak nincs kiút visszafelé. Ezt a gyakorlat világszerte mutatja.

 

A zsidó államiság korában aránylag igen kevés vegyesházasság volt és ezekben az esetekben a nemzsidó fél előbb betért. Ezzel szemben a második templom épitése idején, illetve azt negelőzően babilóniában, igen nagy volt a vegyesházasságok rátája és Ezra az Irástudó, kikelt ez ellen és elérte az idegen asszonyok eltávolitását. Volt ebből nagy sirás-rivás de Ezra kemény akciója mentette meg  a maga idejében a zsidóságot a beolvadástól a gój környezetbe.

 

   Itt is és a Tóra szövegében is a hangsúly a nemzsidó nőkön van, akik eltéritik férjeiket a zsidóságtól. A forditott eset is tilos, de enyhébb elbirálás alá esik, mert ha a házasság elev érvénytelen is – de ha az anya zsidó – akkor gyerekei is zsidónak számitanak. A Tóra szövegében ez kitünik abból "hogy eltéritik fiaidat" – a nemzsidó lányok.

 

A kohanita lány árulása

 

       A Talmud feljegyez egy esetet, amely amely a Hasmóneusok korában, a görög hódoltság idején történt. Egy Mirjám Bát Bilgá nevezetü zsidó lány, egy neves kohanita család sarja, hitehagyott lett és feleségül ment egy görög zsoldoshoz. Ezzel nem elégedett meg, hanem bement a Szentélybe, sarjujával belerugott az oltárba és azt mondta "Lokus, lokus (görögül: farkas), meddig emészted még a zsidók pénzét, de nem segitesz rajtuk, amikorra erre szükségük van!?" Ezzel a hitehagyott Mirjám mintegy "birálta" az istent, aki az oltár révén elfogad áldozatokat, de nem segiti a zsidókat, amikor erre rá vannak szorulva.

 

A Talmud megjegyzi (Szukká traktátus végén), hogy amikor a Hasmoneusok kikergették a görögöket a Szentélyből, a lány családja, akik szolgálattevő kohaniták voltak a Tempomban – példás büntetést kaptak, mert igy nevelték lányukat.

 

        A galutban a legtöbb esetben a zsidók megvetésének tárgya volt az a hitsorsos aki vegyesházasságra lépett, bár voltak esetek, amikor a rabbik hajlandónak mutatkoztak a nemzsidó felet betériteni – ha az a férfi volt.

 

        Mindenképpen az egyértelmü Halacha szerint egy ilyen házasság eleve érvénytelen, akár polgári akár "egyházi" – ami azt jelenti, hogy egy ilyen pár megesküszik a keresztény pap, a moszlim kádi vagy a városházi tisztviselő előtt.

Érvénytelen – mintha meg sem történt volna. A Sulchán Áruch (Even Haezer, 44. 8) lakónikusan megjegyzi, hogy "ha egy zsidó elvesz egy gój (áku"m) nőt – az olyan mint a semmi", mivel a házasság eleve anullálva van, vagyis érvénytelen. Ugyanez a helyzet, ha egy gój férfi vesz el egy zsidó nőt. Ugyancsak ott mondja ki a Sulchán Áruch, hogy egy gój nő gyereke ugyanolyan gój mint ő – annak ellenére hogy kvázi zsidó férje van (uo.8,5).

 

    A polgári házasság sem érvényes

 

  Az eredeti, tórai majd talmudi tilalom "pogány" bálványimádó népekről beszélt, mintha a tilalom csak azokra vonatkozna. Ennek alapján voltak akik feltételezték, hogy más a helyzet a mai gójoknál, akik nem bálványimádók. Mivel egyáltalán nem vallásosak, vagy ha moszlimokról van szó – azok nem számitanak a Halacha szerint bálványimádóknak, mivel nincsenek faragott képeik – és igy a velük kötött házasság érvényes, legalábbis abból a szempontból, hogy a feleségnek kell kóser get ha elválnak és anélkül továbbra is a férjes asszony státusában marad.

 

    Ezt a feltevést azonban elutasitotta több halacha tekintély, köztük Izrael egyik volt  főrabbija, B.Z. Cháj Uziél. Ő az egyik kérdező rabbinak adott válaszában részletesen kifejti, hogy a hangsuly nem a pogány, primitiv bálványimádón van, hanem azon hogy az illető nem hisz a Tórában – és ez minden gójra vonatkozhat, még ha nem is "vallásos" abban a vallásban amiben született. Igy ezek házassága semmis – zsidó szempontból és a nőnek nincs szüksége getre.

 

    Ezzel szemben – irja Uziél főrabbi – egy istentagadó, vagy akár kitért zsidó ("mumár") esküvője érvényes és kell get az asszonynak Itt is az Even Haezert idézi Uziél főrabbi, uo. 44, 9. (lásd Uziél rabbi részletes válaszát "Tchumin", 13, 283-285 ol').

 

Hasonló értelemben minősiti semmisnek  rabbi Mose Feinstein amerikai  kodifikátor, az askenáz zsidóság elfogadott poszékja, a polgári esküvőket, amiket zsidók kötnek nem-zsidókkal. A legtöbb esetben itt sem kell az asszonynak get, mivel a házasság eleve nem volt "házasság" annak zsidó értelmében és az nem érvényes. Ennél M.F. tovább megy és azokat a ceremóniákat is semmisnek tekinti, amelyekben egy reform"rabbi" és egy keresztény pap együttesen celebrálnak egy kvázi vallási esküvőt – ha a pár egyik fele nem zsidó.

 

    Az ilyen összefonódások sok problémával járnak, főleg ami a gyerekek sorsát illeti. Izraelben szegénysorsu, keleti törzsekből származó lányok, kerülnek arab falvakba, miután egy magát zsidónak kiadó arab fiu elcsábitotta őket. A lányok kötelesek felvenni a moszlim hitet és csak miután néhány gyereket szültek, fogják fel milyen lehetetlen helyzetbe kerültek. Az ilyen "házasságok" is semmissek és sokszor – de nem mindig – sikerül a szerencsétlen lányt az őt majdhogy fogva tartó arab faluból kimenekiteni, gyerekeivel együtt, nem egyszer csak azután miután a "szerető férj" egy további feleséget vásárolt magának és igy a zsidó lány "másodfeleség" lett.

 

     (A vegyesházassággal ellentétben, ha egy zsidó férfi és nő együtt él vallási vagy akár polgári esküvő nélkül, akkor a pár a Halacha szerint házasnak számit, és a nőnek kell hivatalos válólevelet (get) kapni. Enélkül férjes asszonynak számit a Halacha szerint, ha párja elhagyta.

 

        Probléma – a temetőben

 

          A vegyesházasságok szerteágazó problémájának, vannak meglepő oldalágai is. Izraelben, ahová az elmult években többszázezer pravoszláv orosz jött be, mint  akik zsidóknak számitanak a Hazatérési Törvény alapján – a probléma eljut a ...temetőbe is. Ha egy vegyesházasságban élő orosz gój elhalálozik – hová temessék el? Izraelben nincsenek gój temetők és zsidók nem temetkeznek gójokkal együtt.

 

A bevett, illetve kényszer-megoldás, hogy a zsidó temetőkben, külön, elkeritett parcellákat létesitenek nem-zsidóknak. Itt azonban felmerült a kérdés, nincs-e ebben a megoldásban de-factó elismerése a vegyesházasságoknak?

 

     Rabbi Elijáhu Báksi-Doron, a volt izraeli országos főrabbi, responzájában elismeri, hogy ilyen aggodalom található a középkori kodifikátorok irásaiban, de hosszas latolgatás után arra a meggyőződésre jut, hogy ez az aggodalom, csak külföldön érvényes. Izraelben kell megoldást találni a nemzsidók tiszteletteljes eltemetésére és ez lehetsége külön parcellákkal, amiket legalább négy méter és egy élő sövény választ el a zsidó temetőtől ("Tchumin, 17, 123-133 ol'). Báksi-Doron förabbi idézi r' Mose Feinsteint, aki responzájában megengedi hogy  - kivánságára – egy zsidót nemzsidó felesége mellé temessenek az emlitett külön parcellában ("Igrot Mose, Jore Déá, 3, 147). Ez volt az alapja az izraeli országos Főrabbinátus Tanácsa döntésének ezügyben.

 

           "Zsidó nevelés" egy gój gyereknek?

 

      Visszatérve témánkhoz: a Halacha müvelői egyetértenek abban, hogy polgári házasság még abban az esetben is semmis, ha két zsidóról van, hátmég ha vegyesházasságról, amit semmilyen ceremónia nem tud – a Halacha szerint – érvényessé tenni.

 

Amerikában, az elmult években, a zsidó vezetők "észrevették", hogy a robogó vonat közeledik a végállomáshoz: az asszimiláció olyan mérteket ölt, hogy rövidesen nem lesznek zsidók. Már ma is több mint egy millióval kevesebb zsidó van, mint a "mitológiai" 6 milliós szám.

 

Ennélfogva most történnek kisérletek a tendencia megállitására, esetleg megforditására. Vannak aki azzal áltatják magukat hogy az utóbbi években nem növekedett a vegyesházasságok rátája. Vannak, akik helyes meglátással a zsidó nevelés fontosságát hangoztatják és követelik, hogy a zsidó szülők ne elégedjenek meg az un. Sunday Schollal (ami megfelel a valamikor Magyarországon létezett egyszer egy heti "Talmud Tóráknak") hanem járassák a zsidó gyerekeket napi zsidó iskolákba.

 

Ez persze igaz, de a nagy kérdés, kik fognak tanitani és mit ezekben a zsidó iskolákban? Azok a reform rabbik, akik résztvesznek az intermarriage szertartásokon, egy keresztény pappal az oldalukon? Másik, nem kisebb probléma, hogy a létező iskolák mind magánkézben vannak és nagyon  drágák. Sok szülő nem képes megfizetni évi 18 ezer dollár tandijat egy gyerek után, pláne ha több gyereke van. Most próbálnak egy alapot létesiteni, amely finanszirozná ezen gyerekek zsidó tanulmányait.

 

A most kidolgozás alatt lévő tervek szerint az amerikai zsidó szervezetek több fázisból álló tevékenységgel szeretnének gátat vetni a gyorsütemü asszimilációnak:

1) Próbálni rábeszéléssel, valamint klubok létesitésével, elérni hogy a zsidók egymás között házasodjanak.

2) Ha ez nem megy és valaki vegyesházasságra akarna lépni, akkor presszionálják, hogy  a nemzsidó fél térjen be.

3) Ha az illető erre nem hajlandó, akkor  oda hatni, hogy a gyerekek zsidó nevelést kapjanak. Illetve nevelésükben ne domináljon a nemzsidó fél befolyása.

 

   Fölösleges mondanunk hogy  ez fából vaskarika. Egyrészt mivel a zsidóság nem "presszionál" betérésre. Másrészt mivel egy gój mama gyerekének "zsidó nevelése" csak további vegyesházasságot eredményezhet.

 

A baj az, hogy a mentő terv kidolgozói ( nem lenne okos dolog itt neveket emliteni),  - akik már belátták hogy a vegyesházasságok a zsidóság sirásói - olyan (többségükben) reform zsidók akiknek családjaikban is vannak vegyesházasságok és igy azok lábujjhegyen közlekednek, hogy meg ne sértsék az érintetteket.

 

Összegezve: Ahol massziv vegyesházasság divik, amit nem kisér massziv  h a l a c h i k u s betérés – ott a zsidóság halálra van itélve és kihalása csak idő kérdése. Ez áll mind Amerikára, mind Magyarországra, mind minden olyan országra ahol dúl az asszimiláció, magas a vegyesházassági ráta.és a "rabbik" nem rabbik a fogalom halachikus értelmében