MAGYAR ZSIDÓ VALÓSÁG

 

 

"Eszközeim, lehetőségem és tehetségem korlátozottak voltak"

  HEISLER VÁLASZOL – DE NEM MOND SEMMIT

 

"Szivesen helyt adunk Heisler András cikkének - ha módjában áll megmagyarázni a bizonyitványát" – irtuk vasárnap. A téma Heisler levele volt, amit Mazsihisz-beli elvbarátaihoz intézett, a  Vasvári utcai zsinagógával kapcsolatban. Itt és most a sipucca eszement urai próbálkoznak bosszut állni a chábádnikokon, amiért itt vannak és müködnek.

 

Heisler, aki nemolyan régen még a Mazsihisz megválasztott elnöke volt (amig az üv.ig. kigolyózta), levelében figyelmezteti elvtársait, ne  fessék a Chábád  "veszélyt" a falra, "ne fessünk ellenségképet  róla, inkább versenyezzünk vele".

 

     Erre bátorkodtunk megjegyezni, hogy kár hogy H.A. nem mondta ezt és nem gondolkozott igy, amikor ő volt az úr a Sip utcában.

 

    Kevesebb mint 48 óra után, ime H.A. válasza.:

 

 

 

 

 

Kedves Naftali!

 

A MAZSIHISZ-nek elnöke voltam, s nem vezére. Egy demokratikusnak hitt szervezetet próbáltam irányítani demokratikus eszközökkel. A közösség akaratát szerettem volna végrehajtani, s nem küldetéstudatos diktatúrát gyakorolni. Eszközeim, lehetőségem és tehetségem pedig korlátosak voltak. Talán megengedsz annyi kritikát: Te a demokráciához nem értesz.

 

„ „Ne ítéld el felebarátodat, míg helyzetében nem voltál.” Ha látsz valakit, aki megtévedt és helytelenül viselkedett, esetleg vétkezett, ne ítéld el őt, mert nem tudhatod, hogy az ő helyében te magad jobban viselkedtél volna-e. Ha lát valaki egy magas állású egyént, aki helytelenül viselkedik, ne mondja azt, hogy én az ő helyében jobb lennék, mert nem voltál helyében és neked is ugyanolyan emberi gyöngéid vannak, mint neki. Csak ha valóban a helyében voltál és különbül viselkedtél, akkor ítélheted el felebarátod viselkedését (Rabbénu Jona Girondi)” /idézet Naftali Kraus Az ősi forrás c. könyvéből, 1990. 308. oldal/

 

       Üdvözlettel

                   H.A.                     

                                                                   * * *

      Köszönet a válaszért. Heisler válaszol, de sajnos nem mond semmit. Nem szól a tárgyhoz, csak annyit mond hogy nem voltak "eszközei és lehetősége", vagyis hogy az apparátus foglya volt. Ezzel nem kellene eldicsekedni, de meg lehet érteni. Azt is elfogadom, hogy én "nem értek a demokráciához". Elvégre, én születtem és nőttem fel egy sztalinista-kádárista rendszerben, ahol nem volt és nem is lehetett semmi esélyem megismerni a demokráciát és "érteni hozzá".  Ez a Sip utca mindenkori urainak a privilégiuma.

 

    Nem is ez a lényeg. Soha nem akartam a pesti gettóban (amelyben volt szerencsém lenni 12 éves koromban, amikor alá volt aknázva) karriert csinálni, sem mint elnök, sem mint  küldetéstudatos diktátor a Sip utcában. Ambicióim  mindössze arra korlátozódtak, hogy a chábádnak (melynek része bátorkodok lenni) segitsek küldetése teljesitésében. Ha most Heislernek – akit nagyra becsülök bár ujabban rossz társaságba keveredett) – módja van Rábbénu Jónát idézni – könyvemből – akkor úgy látszik nem éltem hiába.

 

  De – ez sem a lényeg. A lényeg az, hogyan és miként fog Heisler Andris viselkedni, amikor legközelebb, nemsokára – ujra elnök lesz? Amikor a "helyzetében" – a saját helyzetében lesz? Versenyezni fog a chábádnikokkal, vagy a falra festi őket, esetleg együttmüködik velük a közös ügyért?

 

   Ez a kérdés, Andris, ezen állunk vagy bukunk. Lesznek-e 50 – 100 év mulva zsidók / zsidóság Magyarországon, vagy a könyvtárakban porosodó könyveim betüi fogják csak tanusitani, hogy "egyszer volt---"?

 

    Barátsággal és nagyrabecsüléssel

 

n.k.