AMI IGAZ – AZ IGAZ (Mégha V.Gy. is irja)

RÁKOSI ANTISZEMITIZMUSA

A  MAGYAR HIRLAPBAN

"Koncepciós vádak és a rideg valóság"- cim alatt ir Vámos György a Magyar Hirlapban Rákosi Mátyás antiszemitizmusáról és felfedi, hogy  kommunista terrorszervezetek kapták meg a felszabadított zsidók külföldi támogatásait ami a Joint által érkezett sz országba 1945 után . Azt nem emliti, hogy ez az akkori jevszekciós zsidó vezetés, a sipucca Miókjai által történt.

Ime  a tanulságos cikk, amelyben foglaltak akkor is igazak, ha   történetesen V.Gy.irja a Magyar Hirlapban:

 A Katonai Felsőbíróság 1954. január 15-én Péter Gábort – akit 1953. január 3-án tartóztattak le Rákosi Mátyás Lóránt utca 4/B alatti villájában – és tizenhét társát különböző bűncselekmények vádjával jogerősen elítélte. Péter Gábor nem akarta elhinni, hogy elvtársa csapdába csalta, hiszen vendégségbe hívta, de valójában az elfogásához nyújtott segítséget. 

Ez egyúttal egyfajta látlelet, illetve kórkép is az ÁVH-ról (Államvédelmi Hatóság), és az akkori pártvezetésről. Nem sokkal e pert megelőzően Rajk László és társai ellen folyt a tárgyalás koholt vádak alapján, és született halálos ítélet. Rákosi nem nyugodott, mindenáron bizonyítani akarta Moszkvának kommunista antiszemitizmusát. Kihasználta, hogy a Joint (zsidósegítő szervezet) a budapesti gettó felszabadulásával egy időben megkezdte tevékenységét. E tevékenységet kezdettől fogva a PRO (Politikai Rendvédelmi Osztály), majd később az ÁVO (Államvédelmi Osztály) lépésről lépésre figyelte, és mivel a segélyösszegek valutában érkeztek, megpróbálták ezeket a pénzeket részben vagy egészben megkaparintani. Ez óriási hasznot hozott a PRO és az ÁVO számára, mivel senki sem mert szembehelyezkedni velük. 

A PRO szinte mindent tudott a Joint pénzügyeiről. Készült egy jelentés 1947 júliusában, amelyből megtudható, hogy a több száz rászorult mellett kik részesültek még az adományokból: például az Államügyészség, Debrecen város polgármestere, Budapest székesfőváros, Magyar Honvédelmi Minisztérium, Katonapolitikai Csoportfőnökség, a Magyar Országos Letartóztató Intézet őrszemélyzete, MKP, MADISZ, Népfőügyészség, Országos Vidéki Rendőregyesület, Államrendészet Főparancsnokság, BM Rendészeti Osztály, BM Rendőrkórház, főkapitányság, detektívfőnökség. Az összegek csak azokhoz nem kerültek, akikhez valójában kellett volna kerülniük, illetve ha csurrant-cseppent valami, az töredéke volt az országba érkezett támogatásoknak. 

A hatalmas pénzmozgás óriási lehetőséget teremtett Rákosi Mátyásék számára a fényűző életmódra. Mindenre rá akarták tenni a kezüket, és keresték annak a lehetőségét, hogy egyfajta cionista pert kreálhassanak szovjet mintára. Betiltották 1949. március 13-án a Magyar Cionista Szövetséget, amelynek csaknem negyvenezer tagja volt. A pártvezetésben Szirmai István volt a zsidóügyek megbízottja, aki az 1930-as években maga is cionista volt. Majdnem tizennégyezer magyar zsidó vándorolt ki Palesztinába 1946 és 1949 között, illetve 1948 után az újonnan alakult Izraelbe. 

Rákosi Mátyás, a nagy vezér, az egykoron Adán zsidóként született bolsevista visszaemlékezéseiben minden alkalommal elhallgatta származását, anyja nevét soha nem említette, apja nevét pedig meghamisította. Kevesen tudják, hogy apja és Béla nevű testvére Mauthausenben, a lágerban halt meg, húga, Hajnal pedig Bergen-Belsenben. Rákosi a börtönévek alatt is tagadta zsidóságát, nem kötődött semmiféle zsidó hagyományhoz, sőt, 1940-ben Moszkvában antiszemitává vált, holott pontosan tudta, elvtársainak jelentős része őhozzá hasonlóan zsidónak született. Vas Zoltánnak levélben adta tudtára, nem kerülhet komolyabb pozícióba zsidó származása miatt. 

Minden igyekezete ellenére Rákosi Mátyás mélyen megsértette a szovjet párt etikettet, amely azt diktálta, hogy három zsidó származásúnál több ne legyen a vezetésben. Ezzel szemben a magyar vezérkarnak tagja volt Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Révai József, Farkas Mihály és Péter Gábor. Mindez hiába volt így, létük egy percig sem volt biztonságban, mivel Rákosit fűtötte a bizonyítási vágy Moszkva felé. Jó példával szolgált számára a prágai Slansky-per, amelynek kapcsán az 1952. november 27-én kihirdetett tizenegy halálos és három életfogytiglani fegyházbüntetést kiszabó ítélet után ismét felharsant az anticionista kórus. 

A zsidóság elleni nyílt támadások 1953. január első heteiben a Szovjetunióban is megkezdődtek. A Pravdában január 13-án megjelent a Fehér köpenyes gyilkosok című mocskolódó írás, amellyel azt akarták bizonygatni, hogy a Kreml orvosai külföldi kémszolgálatok ügynökei voltak, és természetesen kapcsolatban álltak a Jointtal. 

Rákosiéknak e két példa kapcsán le kellett leplezniük a magyarországi cionista vonalat, amely összejátszott a horthysta rendőrséggel, amerikai kémekkel, és szerepelnie kellett benne jugoszláv vonalnak is. A cionista összeesküvés első számú célszemélyének Péter Gábort választották, aki igen jó kapcsolatban állt a korábban háborús bűnösöket Magyarországra visszaszállító és a hatóságoknak átadó Himler Mártonnal, aki maga is zsidó származású volt. A hitközség vezetőit mindenképp bele kellett keverni az ügybe, többek között Stöckler Lajost, akinek a kihallgatását úgy kellett irányítani, hogy elismerje: beszervezte a Gestapo.

Domonkos Miksát, a Pesti Izraelita Hitközség főtitkárát az ÁVH 1953. április 7-én hurcolta el. A koncepció szerint Raoul Wallenberget az egykori Zsidótanács tagjai, Stöckler Lajos, Domonkos Miksa, József András és Csengeri Leó gyilkolta meg 1945-ben. A kihallgatások anyagából „világosan megállapíthatóvá kellett tenni, hogy a volt Zsidótanács tagjai valamennyien Gestapo-ügynökök voltak, és a tárgyaláson majd úgyis ki fog derülni, hogy nem antiszemitizmusból tartóztattuk le őket, hanem mert a Gestapo ügynökeiként a szegény zsidók gyilkosai és amerikai imperialista kémek”. 

Péter Gábor és társai ügyében a vizsgálat az elejétől a végéig a felső vezetés szigorú ellenőrzése és irányítása mellett folyt le. Jellemző, hogy az ügy során készült aktákon az őrizetesek neve mellett egyszerre az eredeti nevüket is feltüntették. A lefogott zsidó vezetőkből két csoportot kreált az ÁVH. Az egyikben Benedek doktor mint a hazai orvos-összeesküvés irányítója szerepelt, a másikban Stöckler Lajos, akit a Gestapóval való kollaborációval és Wallenberg meggyilkolásával vádoltak. 

Sztálin halála azonban borította a koncepciót. Végül is nem cionista perként folytatták le a tárgyalást. Péter Gáborékat különböző bűncselekmények – népellenes bűntett, hűtlenség bűntette, folytatólagosan elkövetett hivatali hatalommal visszaélés bűntette, ajándékok tiltott elfogadása és hivatali sikkasztás – miatt ítélték el jogerősen.

Vámos György

                                                                            * * *

    Nagyon helyes, V.G. Mint aki valamikor a sipucca szóvivője volt és ismerte a dörgést - várjuk a folytatást. A beszervezett ügynökökről, a "békerabbikról", akik a Pártot szolgálták - nem pufajkában, hanem "reverendában", ahogy a gálechok viseletét a sipucca rabbijai  nevezték. Egyszer minden kiderül---