A MÁSODIK ZARÁNDOKÜNNEP

Sávuot (a zsidó pünkösd) a Tóra ünnepe

Sávuot, a hetek ünnepe, sziván hónap hatodik és hetedik napján van: az idén május 27-én és 28-án ünnepeljük.                    ( Izraelben csak egy nap: vasárnap).

 Az ünnepnek két oka van: hogy megemlékezzünk a Tóra adásáról és kapásáról a Sínai-hegynél, és hogy emlékeztessen az első gyümölcsök áldozatára -- a bikurimra --, melyet a korai aratásért való hálaadásként ajánlottak fel a Templomban. Ezért nevezik Chág HáBikurimnak is. Sávuot a Peszách után számolt hét hét betetőzése. A zsidók Peszáchkor elnyert szabadsága értelmetlen lett volna a Sínain megkapott Tóra alakító és megőrző ereje nélkül.

Sávuotkor (sóvüajszkor), a teremtés után 2448 évvel --  az Örökkévaló a Sínai-hegyen kinyilatkoztatta, hogy a zsidóknak adja a Tant, a Tórát. A zsidók azzal, hogy kijelentették: "náásze v'nismá" -- "megtesszük és meghallgatjuk" --, elkötelezték magukat a Tóra átvételének megfelelő szemléletére, illetve a micvák betartására.

A zsidók megértik, hogy az Örökkévaló Tanítása végtelen, az emberi értelem által meg nem ragadható bölcsességgel teljes. Ezért akkor is teljesítenünk kell a micvákat, ha nem fogjuk fel "értelmüket".

Az egyetlen elem, amely a zsidó történelem során mindig is összekötötte a különböző országokban és különböző korokban élt zsidókat, a Tóra és a micvák (parancsolatok), amelyeket a zsidók egész életükben makacsul megtartottak. Létezésünk titka, hogy "külön élő nép" vagyunk, mindegyikünk -- férfi vagy nő -- külön-külön az Egy Isten híve, az egy, örök és változatlan Tóra szerint él. Csak a Tórán keresztül tudjuk beteljesíteni a Teremtő által ránk rótt feladatot, hogy legyünk az Örökkévalónak "papok királysága és szent nemzet", ezáltal válva "kincsévé az egész emberiségnek".

MI A TÓRA?

Az Írott és a Szóbeli Tan

A Tóra két részből áll: az írott törvényből s a szóbeli törvényből. Az Írott Tóra Mózes öt könyvét, a Prófétákat és az Írásokat -- héberül Torá, N'viim és K'tuvim, röviden T'nách -- tartalmazza. Az írott Tórával együtt Mózes megkapta a szóbeli törvényt is, amely megmagyarázza és tisztázza az írott törvényt. Szóban adták tovább nemzedékről nemzedékre, amíg aztán leírták a Talmudban és a midrásokban. Nemzedékeken keresztül tanulmányozta népünk ezeket a műveket, kommentálták, tisztázták értelmüket, gyakorlati útmutatásokat vontak le ezekből az elvekből, és az így leszűrt törvényeket kodifikálták. Ezáltal a hagyomány folyamatos láncolata köti össze a nemzedékeket, a mai zsidót a színai kinyilatkoztatással.

 

A Tízparancsolat

 

Amikor Isten megnyilatkozott a Sínai-hegyen, egész népünk hallotta a hangját, amint közölte a Tízparancsolatot:

 

1. Én, az Örökkévaló, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.

2. Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot... ne imádd és ne tiszteld azokat, mert Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened...

3. Ne mondd ki hiába Istenednek, az Örökkévalónak a nevét...

4. Emlékezzél meg a szombat napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap szombat... ne végezz semmi munkát... se szolgálóját... semmit, ami a felebarátodé!

5. Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess a földön...

6. Ne ölj!

7. Ne légy házasságtörő!

8. Ne lopj!

9. Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!

10. Ne kívánd... felebarátod feleségét, se szolgáját,

 

Ez a tíz parancs a legmagasabbtól, Isten egyetlen voltának hirdetésétől a legalapvetőbbig, a gyilkosság és a lopás tilalmáig -- amely minden társadalomban a törvénykezés alapja -- terjed.

 

Sávuoti szokások

 

Gyümölcsök, Virágok, Zöldek

 

Szokás a zsinagógát és az otthont zölddel, virággal, gyümölccsel díszíteni.

Gyümölcsök: a Templom idejében Sávuotkor vitték az áldozati oltárra az első terméseket.

Virágok: bölcseink tanítása szerint, noha a Sínai-hegy a sivatagban van, a Tóra tiszteletére virágba borult a sivatag. A szfárd zsidók a tekercseiket is virágdísszel ékesítik.

Zöldek: Bölcseink tanítása szerint Sávuotkor van a mezők fáinak "ítéletnapja".

 

Tikun Lél Sávuot

 

Sávuotkor a férfiak -- fiatalok és idősek egyaránt -- minden zsidó közösségben egész éjjel ébren maradnak, és a Tóra tanulmányozásával foglalják el magukat. Intenzív tanulást jelent ez, részleteket az Írásból, a Misnából, a Talmudból és a Kábálából.

 

Ennek a szokásnak több oka van. Egy midrásbeli forrás azt meséli, hogy a Tóra-adást megelőző éjszakán sok zsidó önelégülten aludni ment, nem éreztek lázas várakozást az emberiség történelmének e világrengető eseménye előtt. E hűvös közöny sértő volt Isten számára. Hogy őseink hibáját helyrehozzuk ("tikun" azt jelenti: "javítani"), egész éjjel fennmaradunk, hogy így várjuk a következő napot, amikor a Tóra sínai-hegyi megkapását fogjuk ünnepelni.

A kábálá alapműve, a Zohár szerint Sávuot a zsidók menyegzője. A menyasszony Izrael, a vőlegény a Tóra. A menyasszonynak sok teendője van, hogy szellemileg felkészüljön a menyegzőre. A zsidók esküvői hozományai az előző napi tanulási órák: ezzel a "kelengyével" érkezik a zsidó nép  Jegyeséhez.

 

CHÁSZID GONDOLATOK

 

Hangok és látványok

 

Amikor Isten a Sínai-hegyen átadta a zsidó népnek a Tórát, az Írás szerint "És  a nép látta a mennydörgést és a villanó lángokat, a harsona hangját és a füstölgő hegyet..." (2Mózes 20:15.)

Ákibá rabbi, a Talmud egyik nagy bölcse ezt a mondást úgy értelmezi, hogy látták azt, amit általában hallanak, és hallották azt, amit általában látnak az emberek. Valódi csoda -- de miért? Isten nem tesz csodát csak úgy. Vajon mi köze a sínai kinyilatkoztatáshoz a természet rendjétől való ilyenfajta eltérésnek?

"Hiszem, ha látom!"

A látás élménye általában sokkal nagyobb hatású, mint a hallás. A szemtanú többnyire száz százalékig meg van győződve érzékelésének pontosságáról, de aki csak a tanúk beszámolóját hallja, már nem lehet annyira biztos a dolgában. A látás a látottak valódi, fizikai formáját mutatja, míg a hallás egy elvontabb, kevésbé kézzelfogható élményt közvetít. Érthető tehát, hogy az emberek pontosabban érzékelik az olyan fizikai eseményeket, amelyeket saját szemükkel látnak, mint a szellemi folyamatokat, amelyekről elvont formában hallanak.

A lényeg megnyilatkozása

Ezért jött létre a színai csoda: az egész zsidó nép olyan szintre emelkedett, hogy valóságosan "látták" -- és így felfoghatták -- a szellemiség teljességét. És fordítva: az anyagi világ -- amely általában a legfontosabbnak tűnik -- most csak "hallható" volt, távolibb, kevésbé közvetlen. Amikor megkapták a Tant, a zsidók soha nem tapasztalt erővel képesek lettek az Örökkévaló közvetlen érzékelésére.

 (FORRÁS: zsid.com)