| Budapest, 2012. május 18., péntek (OTS) - Negyvenöt éve annak, hogy 1967-ben, június 7-én / 5727. Ijár 28-án az újkori zsidó állam katonái a folyamatos fegyveres provokációkra válaszként elfoglalták a megosztott Jeruzsálem történelmi nyugati felét is, hogy ezzel is kísérletet tegyenek a béke helyreállítására és a szent helyek védelmére. |
|
"Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, ó Jeruzsálem. Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város! Ahová feljárnak a nemzetségek, az Örökkévaló nemzetségei, bizonyságul Izraelnek, az Örökkévaló nevének tiszteletére ...Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők! Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban, atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: Béke veled! Az Örökkévalónak, a mi Istenünknek házáért, hadd kívánhassak jót tenéked!" (Zsoltárok 122)
Negyvenöt éve annak, hogy 1967-ben, június 7-én / 5727. Ijár 28-án az újkori zsidó állam katonái a folyamatos fegyveres provokációkra válaszként elfoglalták a megosztott Jeruzsálem történelmi nyugati felét is, hogy ezzel is kísérletet tegyenek a béke helyreállítására és a szent helyek védelmére. Ezen a napon állt meg a felszabadító sereg vezetője, Mordechaj Gur ezredes a szentély nyugati falánál, a Kótelnél, hogy világgá kiáltsa: Jeruzsálem újra szabad, a zsidó állam elvitathatatlan és egységes fővárosa az egyistenhívő nemzetek szellemi központja egyben.
Izrael újjáalapítása óta teljes erejével azon fáradozik, hogy minden istenkereső vagy világi turista számára biztosítsa a történelmi és vallási emlékhelyek biztonságos felkeresését, az elmélkedés és szellemi feltöltődés békés lehetőségét. Mindannyiunk jól felfogott érdeke, hogy Izrael szent helyei, és mindenekfelett Jeruzsálem ne váljék a kívülről vagy belülről gerjesztett ellenségeskedés martalékává. Ahol Izrael állama felügyeli ezeket a lelki-kulturális pontokat, ott ez az elv maradéktalanul megvalósul.
Izrael sorsa – nemcsak múltja, hanem jelene és jövője – szívügyünk. És nemcsak Erecben, hanem a diaszpórában is. A MET fontosnak tartja a múlttal és a soa borzalmaival való egyértelmű bűnbánó szembenézést, a jelen antiszemita indulatainak leleplezését és elutasítását. Egyházunk és annak felsőoktatási intézménye, a Wesley János Lelkészképző Főiskola ezért tartotta fontosnak 2003-2005 között az Auschwitz és más megsemmisítő táborok felé vagonokat indító magyar vasútállomások felkeresését, hogy ott emléktáblát helyezzen el, bűnvalló és bocsánatkereső istentiszteleteket tartson. Ugyanilyen megfontolásból mentünk el az első magyar deportálások és tömeggyilkosságok helyszínére, Kamenyec-Podolszkijba, hogy lerójuk kegyeletünket az 1941-es magyar bűnök áldozatainak tömegsírjai felett, és elhozzunk nyughelyükről egy cserjét, egy zsák földdel, s azt elültessük egyházunk centrumában, mely azóta is az emlékezés és a kiengesztelődés keresésének helyszíne évről-évre.
Izrael békéjéért aggódva 2006-2009 között, a libanoni, majd a gázai háborúk idején egyházunk vezetőivel Izraelbe utaztunk, hogy szolidaritásunkat kifejezhessük, és az ostromlott városokból iskolás gyerekeket hozzunk egy kis védett pihenésre.
Meggyőződésünk, hogy igazak Zakariás (12,3) szavai: "...nyomtatókővé teszem Jeruzsálemet minden népnek; a ki emelni akarja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyűl ellene a föld minden pogánya." Mi, a szűnni nem akaró Izrael-ellenesség és -kritika álszent hangzavarában Izrael és Jeruzsálem mellett akarunk egyértelműen és érdek nélkül kiállni, minden körülmények között. Áldja meg az Örökkévaló az ő népét, és adjon neki békét.
Iványi Gábor
a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke
(FORRÁS: OTS)
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése