| Vájomer Jirmijáhu
?Ki vesz ilyenkor földeT
"Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Fognak még házat, szántóföldet és szölöt venni ebben az országban!" [Jeremiás (Jirmijáhu) 32:15.1)
Az ostromgyűrűben szorongó Jeruzsálem uralkodó osztálya élesen elítéli a próféta defetizmusát, amellyel azt hirdeti, hogy a város eleste elkerülhetetlen. A keresztény időszámítás előtt 587-ben már csak Júdea mini királysága létezik, miután az asszírok elfoglalták és megsemmisítették Izrael országát. Most a babilóniai hadsereg ostromolja a zsidók fővárosát, amelynek elfoglalása már csak idő kérdése.
Jeremiás alakjával több ízben foglalkozunk. Az ő tragikus alakja kíséri végig az Első Szentély pusztulását és az azt megelőző korszakot is, amelyben a nép nem hallgatott rá, a király és emberei pedig egyenesen bűnbaknak kiáltották ki, és őt okolták azokért az eseményekért, amelyeknek csupán hű krónikása volt. Hosszú pályafutása alatt mindig egyedül állott nézeteivel: hűséges tanítványával- egyben íródeákjával -, Báruch ben Nérijával rettenthetetlenül hirdették az isteni igét, szólították föl a népet a megtérésre, az egyetlen lehetséges morális útra, vagyis a zsidósághoz való töretlen ragaszkodásra. Vigasztalta is a reményvesztett népet: vele ment száműzetésbe Egyiptomba, s ott is halt meg. A babilóniai száműzötteknek küldött üzenete - "Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vittelek benneteket, és imádkozzatok érte az Örökkévalóhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!" (Jeremiás 29:7.) - a gálutban élő zsidóság mottój ává lett az évszázadok során. * * *
Jeremiás, az "áruló", a háftárászakasz története idején a király börtönében ül, helyesebben az "őrparancsnok udvarában" tartják fogva Cidkíjáhu király parancsára. Júdea utolsó királya így vádolta a prófétát: "Miért prófétál od, hogy azt mondja az Örökkévaló: Ezt a várost a babilóniai király kezébe adom, és ő elfoglalja azt?" (Jeremiás 32:3.) Jellemzően uralkodói logika: a próféta köteles azt mondani, amit az államhatalom elvár tőle. Ha a lelkiismeretére hallgat, és azt mondja, amit az isteni sugallat diktál, akkor dutyiba vele! Itt következik a prófécia. Jeremiáshoz látomásában eljön szülővárosából, Ánátotból nagybátyja, Chánámél, és azt ajánlja neki, váltsa ki a földet, amely ősi jussa - és így elsőbbségi joga van visszavásárlására -, nehogy idegenek kezére kerüljön. Az erre vonatkozó törvény a háftárához kapcsolódó Behár hetiszakaszban található (3Mózes 25.). Alighogy véget ér a próféta látomása, valóban megjelenik a rokon a börtönben, és előadja ajánlatát. Jeremiás Isten jeladását látja ebben: " ... ráismertem, hogy ez az Örökkévaló szava ... " (Jeremiás 32:8.) Rááll, hogy teljes áron megvegye a Binjámin-törzs termetén, Ánátotban lévő földet. A dolog első hallásra hihetetlennek tűnik. Jeruzsálem eleste küszöbön áll, a churbán, a pusztulás előreveti árnyékát. Ki vesz ilyenkor földet? Ki az a bolond, aki értékálló ezüstjét most ingatlanba -_ földbe -_ fekteti? |
| * * * |
| Jeremiás az, a pusztulás optimista prófétája, aki hisz saját próféciájában: a nagy visszatérésre tett isteni ígéretben, amely a megtérést követi majd. Próbálj uk meg elképzelni, milyen hatást tesz az ostromtól gyötört népre a demonstratív cselekedet: a fogoly próféta hét sékel ezüstöt és még tíz - kisebb - ezüstpénzt fizet ki a földért. A Biblia részletesen beszámol a vásárlás körülményeiről, a szerződés két példányáról, amelyeket cserépedényben helyeztek el, "hogy sokáig megmaradjanak". Jeremiás megmagyarázza, miért vett földet ebben a kétségbeejtő pillanatban: "Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Fognak még házat, szántóföldet és szőlőt venni ebben az országban!"
|
| Az üzlet lebonyolítása után Jeremiás az Egek Urához fohászkodik. Történelmi visszapillantás ában megemlíti Isten nagyságát, az egyiptomi kivonulást, az ország birtokbavételét, majd így folytatja: "Az ostromsáncok már a városig érnek, elfoglalására készen, és ez a város fegyver, éhínség és dögvész folytán az ostromló káldeusok kezébe kerül. .. És mégis ezt mondtad nekem, Istenem, Ó, Örökkévaló: Vedd meg ezt a szántóföldet ezüstért, és hitelesíttesd tanúkkal! - pedig ez a város a káldeusok kezébe kerül!" (Uo. 32:24--27.)
Úgy tűnhet, hogy a próféta nem biztos a dolgában. Hallgatott ugyan az isteni szóra, megvette az ánátoti földet, amely már az ellenség kezén volt - így sem az eladó, sem a vevő számára nem ért egy fabatkát sem -, de legalább szeretné tudni, mire jó mindez. Így magyarázza M. Bola a Dáát Mikrához fűzött magyarázatában. Azt is hozzáteszi, hogy a próféta akkor is hangoztatja az isteni igét, ha nem érti pontosan.
Mecudát Dávid, a neves Biblia~kommentátor megpróbálja feloldani a próféta szavaiban óhatatlanul föllelhető ellentmondást. Hiszen ő maga mondta íródeákjának: "Fognak még házat, szántóföldet és szőlőt venni ebben az országban!", tehát fölismerte a dolog jelképes voltát. Amit azonban Báruchnak mondott, a privát véleménye volt, "szíve szava", s nem az Örökkévalótól hallott ige. |
| * * * |
| J. Jacobson az erről szóló értekezésében Jeremiás imáját elemzi, összehasonlítva más próféták imáival. Megemlíti a prófétának a földvásárlással kapcsolatos kételyei t, s megpróbál "belelátni" tépelődő lelkébe. Arra az eredményre jut, hogy az isteni válasz nem tartalmaz szemrehányást a kishitűségnek tűnő gondolatokért. A lényeg a nép megtisztulása a megtérés és megújulás által, hogy visszatérhessen ősei földjére. Ez az értelme a demonstratív földvásárlásnak. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése