AZ ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI (53)

 

                  A BÜNTETÉS AZONNALI 

           ÉS NYILVÁNOS

 

 Jochanán ben Bróka szokta mondani: "Aki megszentségtelenítí Isten nevét titokban, megbűnhődik érte nyilvánosan, akár szándékosan, akár meggondolatlanságból tette, amit tett. " (Atyák, 4,4).

 

 Jochanán ben Bróka, a javnei nemzedék jeles tagja, Jósua ben Hananja tanítványa és Elázár ben Hiszma tanulótársa volt.Fenti mondásának - Isten nevének megszentségtelenítése (Chilul háSém) - több értelmezése van.

Legfőképp azt értik alatta, ha egy vallásos zsidó, egy Talmud-tudós, olyan viselkedést tanúsít, mellyel kihívja környezete megvetését. Ez nemcsak saját magára nézve szégyenteljes, hanem kihat a többi hasonló, magafajta társára is. A Talmud meglehetősen szigorúan ítéli meg az ilyen magatartást, miszerint "egy talmid-cháchám, akinek piszokfolt van a ruháján, halálbüntetést érdemel".

 

 Ezalatt azt kell érteni, hogy az ilyen nemcsak saját magát képviseli egy bizonyos körben, hanem az egész zsidóságot.

 

Ha valaki titokban vétkezik - mondja itt Jochanán -, vagyis olyasmit tesz, amivel Isten neve megszentségtelenülne, akkor büntetése nyilvános lesz.

Rási azt vallja, hogy ha egy ilyen ember titokban nyerné el büntetését, és nem válna nyilvánvalóvá az ok és okozat, a vétek és büntetése közötti összefüggés, akkor az emberek isteni igazságtalanságnak tartanák egy szent életű zsidó megbüntetését. Ismertté kell tenni, miért szenvedi azt el.

 

"Akár szándékosan, akár meggondolatlanságból."

 

 A zsidó jogban más elbírálás alá esik a szándékosan elkövetett bűn (héberül: mézid), és más a meggondolatlanságból (héberül: sogég). A büntetés arányban áll a vétek nagyságával és mibenlétével, de ha az elkövető Isten nevét is megszentségtelenítette, akkor édesmindegy, hogy tette szándékos vagy véletlen volt-e. Mindenképpen nyilvánosan kell bűnhődnie.

 

"Te titokban tetted (amit tettél), de én nyíltan teszem, Izrael szeme előtt" - mondta Nátán, a próféta Dávid királynak, amikor megrótta őt Bát-Sevá elcsábításáért. (Sámuel, 2,12) A Talmud nagyon határozottan foglal állást ebben a kérdésben: "Kipellengérezik a hipokratákat, mert megszentségtelenítik Isten nevét". (Joma, 86,2) "Azért kell kipellengérezni őket - magyarázza Rasi -, mert [ellenkező esetben] az emberek tanulnak tőlük, mivel abban a hitben vannak, hogy cádikról van szó. Ha pedig valami szerencsétlenség éri [a vétkes hipokratát, aki álnok módon igaz embernek adja ki magát], akkor az emberek azt mondják: íme, ez egy szent életű ember, s mit ér el vele."

 

                                   ****

 

Mindamellett, hogy a chilul hásémért elnyert büntetés nyilvános, a megtorlás azonnali. Nincs "hitel", a büntetést nem lehet elodázni. "A chilul háSém terén nem hiteleznek" - mondja ki a Talmud. (Kiddusin, 40) Tiferet Jiszráél szerint Isten neve megszentségtelenítésének vétkét kétféleképpen lehet elkövetni. Az egyik, ha valaki nyilvánosan vétkezik, s nem képes Rossz Ösztönét legyűrve legalább titokban tenni, miként a Talmud is tanácsolja: "Ha valaki látja, hogy Rossz Ösztöne elhatalmasodik felette... menjen valahová, ahol nem ismerik, és ne szentségtelenítse meg Isten nevét". (Chagiga,16).

 

 A másik esetben oly módon lehet elkövetni a Chilul háSém vétkét, hogy semmibe veszi a Tórát, tagadja annak isteni eredetét, mert  elvesztette hitét, s nem tartja be többé a törvényeket. Az ilyen - hírnevét féltvén - titokban vétkezik, de büntetése nyilvános és azonnali, hogy mindenki előtt világossá váljék igazi mivolta.

 

                                  ****

 

Ben Bróka a halachán belül a zsidó magánjoggal foglalkozott, itteni mondása is a viselkedési normákra vonatkozik, felszólítván a zsidókat, ne kövessenek el olyat, ami Isten nevét megszentségtelenítheti. (Lév Ávot)

 

                                  ****

 

A kozsnitzi Mággid a nyilvános büntetést akként értelmezte, hogy azt tulajdonképpen maga az elkövető teszi nyilvánvalóvá egy esetleges elszólással vagy utalással, anélkül hogy ennek akár tudatában lenne.

Egy ezzel kapcsolatos fantasztikus történetet Dávid Hánágid rabbi, Maimonides unokája mesélt el:

 

   Egy ember böjtnapon házában, a négy fal között, mindenki elől rejtve evett. Ekkor a ház összedőlt, maga alá temetve a vétkest. Amikor kiásták a romok alól, az étel még a szájában volt, így mindenki láthatta, hogy megszegte a böjtöt...