A HETI SZIDRA(2) - DVÁRIM - 2012



*VENDÉGOLDAL*

*IRJA: SMUÉL GLITSENSTEIN, rabbi*



*       MIÉRT KELL EMLÉKEZNI?*



*A tisá beáv, a zsidó nemzeti gyásznap előtti szombaton halljuk a híres

háftárát  "Jesájá látomását". Tisá beáv napján pedig felidézzük a Szentély
közel 2000 évvel ezelőtt bekövetkezett pusztulását, böjttel, gyásszal, a

nap egyéb rítusaival.*

* *

De miért emlékezünk? A világ már azt sem érti, miért emlékezünk a
holokausztra - és az csak 60 éve történt! Tizenkilenc évszázadon át
emlékeztünk és ültük meg ezt a napot, és lett belőle a legszomorúbb nap a
naptárunkban. Miért? Miért nem hagyjuk, hogy a múlt a múlté legyen? Ez már
történelem. Történt, ami történt. Miért ismételünk régi és fájdalmas
látomásokat?

Azt mondják, Napóleon egyszer épp Párizs zsidónegyedén kelt át, és hallja
hogy a zsinagógából sírás és jajveszékelés hallatszik. Megállt,
megkérdezte,ki sir és miért a lamentálás. Megmondták neki, hogy a zsidók a

szentély pusztulását gyászolják. "Mikor történt az?" - kérdezte a császár.
- "Valami 1700 esztendeje" - mondták neki. Napóleon erre állítólag nagy

meggyőződéssel kijelentette: annak a népnek, amelyik sose felejti el a
múltját, örök lesz a jövendője.



A zsidóságnak nincs történelme. Inkább emlékei vannak. A történelem lehet
könyv, múzeum, feledett régiségek. Az emlék eleven. Az emlékezés garantálja
a jövőt. A romok között sem vagyunk hajlandók felejteni. Az első szentélyt
a babiloniak rombolták le. A zsidókat fogságba vitték, a zsidók pedig

ültek, és sírtak. *"Babilon folyóinál ültünk, és Cionra emlékeztünk." *Mit

sirattunk? Az elveszett vagyont, otthonokat, üzletet? Nem. A Ciont és

Jeruzsálemet. *"Ha elfelednélek téged, ó, Jeruzsálem, felejtsen el a

jobbom! Ha nem Jeruzsálemet tartanám legfőbb örömömnek, tapadjon a nyelvem

az ínyemhez."*

השב או העבר