AZ ŐSI FORRÁS IRODALMI MELLÉKLETE

MÁRAI HÉBERÜL : A SZOVJET

 MEGSZÁLLÓ TFILINT RAK…

Márai Sándor napjainkban a legismertebb magyar iró Izraelben. Nem feladatunk kikutatni miért.  A Gyertyák csonkig égnek (2002) nagy siker volt - persze izraeli viszonylatban – mig a néhány hónappal ezelőtt megjelent "Föld, Föld", nem éri el ezt a szintet.

Eddig öt könyve jelent meg Márainak Izraelben, héber forditásban és eszerint nem kizárt dolog Márai reneszánszról beszélni – annál is inkább, mivel az izraeli magyar "jisuv" tagjai (200 ezerre teszik minden statisztika nélkül, "hasból") főleg idős emberekből áll, akik ugyan már itt vannak 40-50 éve, de még nem "értek rá" megtanulni héberül. Igy talán inkább olvasnák Márait , ha egyáltalán, magyar eredetiben – de a magyar könyvtárak eltünése nem erre mutat.

   A "Föld, Föld" nem sokatmondó cimét (a forditó, Ruti Glick, szerint, ezen a néven lehetetlen egy könyvet eladni) a kiadó megváltoztatta a "Márai emlékiratai 1944- 1948", de úgy látszik ez sem segit a meglehetősen unalmas könyvön, amely a budapesti szovjet megszállást siratja, a legkicsinyesebb részletekig, de ugyanakkor szava sincs a zsidó szenvedésről, deportálásról, gettóról, mintha Márai  más planetán élt volna.

  Mindez jok . Márai a magyar középosztály fájdalmát pátyolgatja, hogy mi mindent csináltak a szovjet megszállók, akik – tessék elképzelni! – megszállták az ő budai házát is és ott valami mühelyt nyitottak! Hogy nem szégyelik magukat!

Az egyetlen zsidó  a könyvben egy Andréj nevü  orosz zsidó katona aki minden reggel félrevonul, tfillint légol és imádkozik! (Nem hisszük hogy Márai emliti eredetiben a Tfillin szót, ez biztos az intelligens forditó produkciója. Márai bizonyos szijakat emlit).

Márai ezen könyvét 24 évvel azután irta,hogy 1948-ban elhagyta a kommunista Magyarországot, ahová vissza-vissza vágyakozott, de életében nem tért vissza. Ugyanúgy eltekint könyvében a zsidóktól, mint Németh László, aki egyik könyvében (talán az Iszonyban)  bemutatja a magyar vidék problémáit 1944 nyarán. Ott sincs deportálás, nincs Soá – nincsenek zsidók.

A forditás gördülékeny. Glick elmondja az őt szóra biró Böhm Ágnesnek (Népszabadság) a forditás nehézségeit , pláne hogy a magyar csak "(nagy)anyanyelve", mivel ő tanitotta az erdélyi nagymamát héberre és az őt – magyarra.

 A "teljes napló"ban "szégyen élni

A főleg dicsérő Márai-kritikák mellett voltak olyanok is, amelyek kifogásolták, hogy Márai a Föld, föld...-ben „inkább az orosz  megszállókat bírálja, és a német megszállást nem” – irja Böhm.  " A zsidókat érintő ügyekben Márai nem igazán szólalt meg, persze lehet, hogy erre zsidó felesége életének mentése miatt kényszerült rá – említette az egyik kritikus, aki egyúttal felhívta a figyelmet arra az Izraelben még kiadatlanMárai-műre, amely magyarul A teljes napló 1943–44 címen jelent meg.

Ebben Márai többek közt ezt írta:

 „(1944)Május. Virágos fák. Ez az illatos fölény és magasztosan közömbös következetesség, mellyel a természet leborítja az emberi nyomorúságot: csaknem dühítő. Nem segít semmi: mindent személyesen meg kell élni…, hogy megértsük.Mindazt, amit a lengyel, osztrák, német zsidók sorsáról hallottunk ez években, ködkép volt csak. De mikor először láttam – a budapesti Vörösmarty téren –, amint egy embert két Gestapo-katona vitt a teherkocsi felé, megértettem a valóságot. S most, mikor az ablak előtt vonulnak ezek a sárga csillagos férfiak, nők és gyermekek, cipelik a ványadt csomagokat, hogy ötezrével, tízezrével öszszezsúfolva éljenek valamilyen bizonytalan – attól tartok, nem is bizonytalan! – sors felé, amint elhagyják otthonukat, munkájukat – miért?! –, ...most végre értem. Mindezt látni kell személyesen… Szégyen élni. Szégyen a napon járni. Szégyen élni”.

     Bőhm hozott valakinek ajándékba egy Márai kötetet ("Föld, Föld") és igy ismerte meg Ruti Glicket, ami az interjut eredményezte.

        A "Mákor Rison" irodalmi rovatvezetője (április 13, 2012), aki  egy teljes oldalt szentel a Márai kötetnek, nem bocsátja meg neki, hogy szenveleg a magyarok szenvedésein és eltekint attól mit müveltek a nácik és mit csináltak a zsidókkal. Márai nem csinál számadást, nem kér bocsánatot csak sajnálja magát és a letünő középosztályt. Egy nappal azelőtt, hogy a nácik lerohanták Magyarországot és Eichman elkezdte deportálni a zsidókat – Márai névnapját ünnepelte egy illusztris társasággal. Aztán - - - - aztán segitették Eichmant, aki azt vallotta perében hogy sehol Europában annyit nem segitettek neki mint Márai hazájában. "Nem voltunk elég gyorsak nekik" – mondja – állandóan sürgettek".

Böhm irja az interjuban hogy Izraelben a könyvpiac kicsi, mert az oroszok oroszul olvasnak és az ortodoxok nem olvasnak szépirodalmat.

    Ha Márai a kinálat – talán jól is teszik...