A HETI SZAKASZ  ( 3) - MÁTOT-MÁSZÉ - 2012

VENDÉGOLDAL 

Irta: Smuél Glitsenstein, rabbi 

        PRIORITÁSOK ÉS ÁRCÉDULÁK

 

 

 A  vagyon vagy az ember, a pénz vagy a gyerekek? Természetesen senki soha nem vallaná be, hogy a pénzt fontosabbra tartja a gyermekeinél, de mégis túl gyakori a jelenség. Nem fordul elő, hogy a jó szülők is elkövetik ezt a hibát itt-ott?

 

Az eheti pársában a zsidó nép előkészületeket tesz Kánaán meghódítására, hogy kiossza az Igéret földjét Izrael törzsei közt. Ekkor azonban Reúvén és Gád törzsei különleges kéréssel jönnek Mózeshez.

 

Nyájaik és lábasjószáguk volt sok, és a Jordán folyótól keletre fekvő földek különösen alkalmasak voltak a legeltetésre. Megkérték Mózest, hadd kapják meg inkább ezeket a földeket, mint a Jordántól nyugatra esőket. A következőképpen fejezték ki magukat: „Juhaklokat építünk majd itt jószágunknak, és városokat gyermekeinknek.”

 

Mózes nyomban megdorgálja őket, és kijavítja a hibát: „Építsetek magatoknak városokat gyermekeitek számára, és aklokat juhaitok számára.” Mózes megfordította a sorrendet, a gyerekeket előbbre állítva az állatoknál.

 

Rási szerint ezen törzseket jobban foglalkoztatta a pénz, azaz a jószág , mint fiaik és lányaik sorsa. Mózesnek leckét kellett adnia nekik az értékekről és prioritásokról. A család jön elsőnek. A vagyon másodjára.

 

Egyszer hallottam egy történetet egy emberről, akinek valamiképpen sikerült bezáratnia magát egy nagy szupermarketbe, este. Hogy súlyosabb legyen a helyzet, hétvége következett. Mikor kiderült, hogy sehogyan sem tud kijutni, úgy döntött, kiéli a frusztrációját, és bosszút áll a cégen. Az idejét azzal töltötte, hogy lecserélte az árucédulákat. Az eredmény? A nercbunda 29,99$ lett, a nyakkendő 99 cent.

A bútort a földimogyoró árával látta el, a legújabb hifit egy CD-ével, viszont az alsónemű egyszerűen megfizethetetlenné lett. Képzelhetjük a káoszt nyitáskor.

                                                                     ***

A kérdés az, hogy a mi „árcéduláink” megfelelő helyzetet tükröznek-e? Kellően értékeljük a dolgokat az életünkben? Rendben vannak a prioritásaink? Vagy a nyájat és a lábasjószágot – az autót és a hivatalt – a gyerekek elé helyezzük?

Hány munkamániákus (workoholic) férj mondta már a feleségének: „Drágám, én ezt mind érted és a gyerekekért teszem.” De az üzlet,  a munka amit „értük” építünk, elrabol tőlük minket a legfontosabb, a döntő jelentőségű években. Helyesebben így mondanánk: „A legdrágább, amit a gyerekeidnek adhatsz, nem pénz, hanem idő.”

 

Sokakat láttam már „sikert” építeni az évek során. Sikert arattak a szakmájukban, karrierjükben, üzletben, hírük és vagyonuk növekedett. És eközben sajnos túl sokan is közülük romos családot hagytak maguk mögött. A nap végén az igazi kielégülést az életben nem a hivatásbeli siker, hanem a család adja – a növekedés, a stabilitás és az együttlét élményét, amit éveken át óvunk-ápolunk – ezt nevezték zsidó szüleink és nagyszüleink náchesznak.

 

A hatodik lubavitsi Rebbe, Joszéf Jichák Schneerson mondatát parafrazeálva: „A zsidó vagyon nem ingatlanban,  kötvényekben és értékpapírokban méretik, az igazi zsidó vagyon a gyermekáldás, azé, aki az Örökkévaló útjain jár.” Ezért aztán jelen kell lennünk a gyermekeink életében.

Valaki egyszer azzal jött hozzám: „Rabbi, én milliomos vagyok!” Tudtam, hogy viszonylag szerény anyagi körülmények közt él, de mindjárt hozzá is tette: „Nácheszból vagyok milliomos!”

 

Ámen. Ezt kívánom mindannyiunknak.