FLORIDÁBÓL PESTRE - VIA  IZRAEL

A Gut sábesz(* interjuja a Fuchs házaspárral

 (+ 5 gyerek – egyelőre); a feleség – Bánfi Judit 

– pesti lány, a "vasvári" végzett növendéke, mig a férj galambtenyésztő(hobby) és aktiv sakter

Mi késztet egy ortodox zsidó családot, hogy floridai otthonukat hátrahagyva Budapestre költözzenek? 

Kik azok az emberek, akik ezentúl közösségünk tagjai lesznek? Milyen célokkal és tervekkel érkezett 

vissza házasságkötésük színhelyére a Fuchs házaspár – immár, mint ötgyerekes szülők? 

 ismerjék meg a Fuchs családot, kérdéseinkre az édesanya, Judit válaszol.

(* a Gut Sábesz a pesti chábád hetilapja.

Gut Sábesz: Hány éve jártatok utoljára Magyarországon?

 

Fuchs Judit: Utoljára 2006 novemberében voltam itt. Előtte voltam párszor látogatóban, de a férjem az esküvőnk óta csak egyszer járt Magyarországon.

 

G.S: Hol éltetek mostanáig?

 

F.J: Sok helyen megfordultunk az elmúlt évek során. Éltünk az Egyesült Államokban, először New Jerseyben aztán Seattle-ben. Utána Ausztráliába költöztünk, és egy darabig Sidney-ben laktunk. Onnan megint vissza Amerikába, Floridába, és onnan jöttünk ide.

 

G.S: Mindketten nem-vallásos családból származtok, ha jól tudom. Hogy kerültetek közel a zsidósághoz?

 

F.J: Én a húszas éveim elején ismerkedtem meg Oberlander Báruch rabbival és rajta keresztül a Vasvári Pál utcai zsinagóga közösségével. Volt ott egy fiatalokból álló társaság, akik mind akkoriban kezdtünk vallásosak, lenni, vagy a zsidó gyökereinkkel ismerkedni. Szerettem volna még jobban elmélyedni a zsidóságban, ezért az egyetem után Izraelbe mentem, ahol a Machon Alte nevű, lányoknak fenntartott iskolában tanultam. A férjem a középiskola után, édesapja bíztatására, Izraelbe ment egy évre ösztöndíjjal tanulni. Ekkor kezdte el érdekelni a vallásos élet, és úgy döntött, jesivában folytatja tanulmányait.

 

G.S: Előző híradásunkból csak annyi derült ki, öt gyerekkel érkeztetek Budapestre. Bemutatnád pár szóban a családodat?

 

F.J: Igen, öt gyerekünk van. A legidősebb, Elisha Dávid 10 éves nagyfiú: erre nagyon büszke. Mindegyik gyerekünk nagyon muzikális, Dávid nagyon szépen énekel. Sarah Miriam, akit Sárikának szólítunk, nyolc éves és nagyon örül, hogy már szerzett új barátnőket az iskolában. Abraham Slomo a következő, ő dobolni szeret, és nagyon tetszik neki a Vasvári Pál utcai zsinagóga családias hangulata. Chaya Mushka augusztusban lesz hat éves, az Örökkévaló segítségével. Nagyon várja az első magyarországi születésnapi zsúrját. Neki egy kicsit nehezebben ment a beilleszkedés, de az óvónők hatalmas szeretettel fogadták, és nagyon profin segítették át a nehézségeken és a nyelvi akadályokon. A legkisebb gyerekünk Yehuda Leib, ő négy éves, és annyira élvezi az itteni óvodát, hogy már reggel 6-kor felöltözve várja az indulást. Az ő esetében is különösen hálásak vagyunk az óvónőknek, amiért a segítségükkel nagyon könnyen megtalálta a helyét az óvodában. A férjem, Yehoshua nagyon könnyen teremt új kapcsolatokat, és nagyon várta, hogy megérkezzünk, és itt kamatoztathassa a tudását. Sok hobbija van, korábbi otthonainkban például postagalambokat is tenyésztett, minden évben készít kóser bort és remekül főz. Intenzíven tanul magyarul, és hamarosan Izraelbe megy a saktertudását szélesíteni. A húsvágás mellett a Bet Menachemben és a Vasvári Pál utcai zsinagógában fog tanítani.

 

G.S.: Akkor már csak te maradtál. Te mivel foglalkozol?

 

F.J: Én is tanítani fogok, elsőként a hamarosan induló nyári táborban fogok dolgozni.  Szabadidőmben nagyon szeretek varrni és ékszereket készíteni. Az egyik projektem, amit szeretnék Magyarországon megvalósítani az egy divatos, cniesz (szemérmes) ruhakollekció összeállítása. Még emlékszem, milyen nehéz itthon a vallási előírásoknak megfelelő, ugyanakkor csinos, modern ruhákat vásárolni.

 

G.S: Hogy merült fel, hogy visszaköltözzetek?

 

F.J: Mindig szerettem volna itt letelepedni, még amikor Amerikában siduchokra jártam (házasságközvetítő által szervezett randevú – a szerk.), akkor is az egyik kritérium volt, hogy a vőlegényjelölt ne zárja ki egy magyarországi élet lehetőségét. Amikor visszaköltöztünk Floridába egy évvel ezelőtt, úgy éreztem, ennek az esélye elszállt. Óriási volt a megdöbbenés, amikor egy este csörgött a telefon és a vonal túloldalán Oberlander rabbi megkérdezte, nem akarnánk-e ide költözni. Később, amikor Amerikában járt, meglátogatott minket, aztán Köves rabbi is, sokat beszéltünk az itteni helyzetről, lehetőségekről, és végül úgy döntöttünk, belevágunk.

 

G.S: Mi volt az, ami miatt végül meghoztátok ezt a döntést?

 

F.J: A férjem nagyon sok mindent csinál, sokféle dologban jártas, amiket itt nagyon jól tud kamatoztatni. Úgy gondoljuk, ez egy nagyszerű lehetőség nekünk.

 

G. S: Mit szólt a családod a hírre?

 

F.J: A szüleim nagyon boldogok. Először meglepődtek, el sem akarták hinni. A gyerekek nagyon izgatottak voltak és várták, hogy megérkezzünk. Jól érzik itt magukat.

 

G.S: Úgy tervezitek, itt fogtok letelepedni?

 

F.J: Igen, innen már csak a Mossiach-hal együtt szeretnénk távozni! Régóta éltünk vándor életet, szeretnénk letelepedni.

 

G.S: Mi a legfontosabb, amit itt el szeretnétek érni?

 

F.J: Én nagyon sokat kaptam ettől a közösségtől, a Vasvári csupa jó emléket idéz fel. Szeretném viszonozni ezt. Remélem, hogy hozzátehetünk valamit a zsidó közösség életéhez, és színesíthetjük a lehetőségeket.

 

G.S: Hol találkozhatunk veletek?

 

F.J: A Bet Menachem iskolában és a Vasváriban. Sok szeretettel várunk mindenkit, szeretnénk mielőbb aktív részesei lenni a közösségi életnek.