MIT MOND A HALACHA

 

              A KAMATSZEDÉSRŐL

 

               Modern életünk természetes velejárója a  kamat. Ha kölcsönt veszünk fel – az után kamatot fizetünk a banknak és ez magától értetődik. Befektetett  pénzünkre kamatot kapunk. Olyannyira igy van ez, hogy amikor évekkel ezelőtt, egy pesti rabbival folytatott beszélgetés során, megemlitettem hogy a Tóra tiltja a kamatszedést – az illető szeme elkerekedett a csodálkozástól Valóban tiltja? – kérdezte és nem győzött álmélkodni.

 

     Valóban tiltja.

 

  A zsidó szellemiség, ami a Halachában jut kifejezésre, élesen ellenzi a kamat minden fajtáját és formáját. Kölcsönt adni a megszorultnak – nagy micvá, de ugyanott ahol ezt előirja, a Tóra egyértelmüen tiltja a kamatszedést:

 

       "Amikor pénzt adsz kölcsön, népem valamelyikének, aki rászoruló,  ne légy neki uzsorása, ne vess ki rá kamatot" (2. Mózes, 22, 24).

 

Másutt (3. Mózes, 25, 35-38) a Tóra nemcsak a pénzkölcsön után fizetett kamatot, hanem az élelemre rátett uzsorakamatot is tiltja:

 

     "Ha atyádfia elszegényedik és tönkremegy melletted, segitsd őt … ne végy tőle kamatot, vagy uzsorát. Légy istenfélő és engedd, hogy éljen melletted atyádfia, pénzeded ne kamatra add neki és ne uzsorára adj élelmet. (mert) én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki  kihoztalak benneteket Egyiptomból…"

 

   Az élelemre tett kamat (Tárbit=többlet, vagy uzsora) azt jelentette a gyakolatban, hogy ha valaki egy zsák lisztet adott kölcsön egy éhező családnak – akkor a kölcsönkérőnek – például -  1 és 1/4 zsákot kellett visszadnia. Ez ugyanaz mint a kamat csak a formája visszataszitóbb.

 

Mózes ötödik könyvében a Tóra megismétli és részletezi a tilalmat:

 

     "Ne végy kamatot atyádfiától  se pénz se élelem, se más egyéb után, amit kamatra szokás adni. Az idegentől vehetsz kamatot, de  atyádfiától ne végy kamatot. Akkor megáld téged az Örökkévaló minden ténykedésedben, a földön ahová most bemégy hogy birtokodba vedd"

(5. Mózes, 23, 20-21).

 

     Az hogy "az idegentől vehetsz kamatot" – sok apologetikát váltott ki a középkorban, amikor a feudális rendszer és az egyház a zsidót minden produktiv munkatól, mesterségtől eltiltott és csaknem kizárólag a pénzkölcsönzést hagyta meg mint egyetlen megélhetési lehetőséget. Pedig, a dolog igen egyszerü. Miután a nemzsidót nem kötelezi a Tóra és ha kölcsönöz pénzt – vehet kamatot, igazságos és logikus hogy ez kétoldalu legyen, vagyis ha kaphat kamatot, fizessen is, különben zsidó partnere megkárosodik.

 

     A szegény nem üzlet

 

        Lehet hogy már észrevettük, a kamat tilalmában a hangsuly a szegény, nincstelen zsidón van. Ő nem üzleti célokra kér kölcsönt, hanem azért, hogy családjának betevő falatot, minimális ruhát vagy gyógyszert tudjon biztositani. Igy a kölcsön nem üzlet, hanem tulajdonképpen jótékonyság.

 

  Az effajta kölcsönzésnek, amit nálunk Gmilut Chászádimnak hivnak, a legnemesebb fajtája, ha valaki konstruktiv célra ad – természetesen kamatmentes! – kölcsönt, amiből a nincstelen valamiféle megélhetést képes biztositani magának és családjának. Napjainkban ez rendszerint egy rövid lejáratu kölcsön formájában történik, 10-12 hónapos kölcsön, amit az aki kapja, havonta törleszt. Izraelben sokezer(!) ilyen kamatmentes kölcsönpénztár müködik, amelyek adományokból fedezik kiadásaikat és nővelik a tökét. Amikor a nagy infláció idején az a veszély fenyegetett, hogy a pénztárok tőkéje elértéktelenedik, volt ahol 2% "kezelési költséget" számitottak fel, de sok rabbi ellenezte azt, mondván hogy ez is egyfajta kamatnak számit.

 

   A zsidó jogban a kamat nagyon  súlyos véteknek számit. Vétkes nemcsak az aki kapja és adja, hanem a tanuk is és az aki váltót irta! Rabbi Jonatán Eibshütz kiterjeszti a tilalmat négy részre: 1) uzsorakamat; 2) a kamat "pora" , vagyis ha nincs előre kialkudva mennyi a kamat, hanem a kölcsönző magától adja);  3) Ami úgy látszik mintha kamat lenne (ha a kölcsön aktusa előtt küld a kölcsönadónak ajándékot, vagy miután már visszafizette)  és 4) Szóbeli kamat (aki gazsulál a kölcsönzőnek és hangosan köszöni meg jóságát, ez is egyfajta kamatnak számit).

 

   Bölcseink a Talmudban nem győzik  hangsulyozni, mennyire sulyos és egyuttal abszurd dolog kamatot szedni:

 

    "Jer és lásd mennyire vakok a kamatszedők! Hiszen ha valakit nyilvánosan gonosz, rossz embernek neveznek, az nem hagyja annyiban, hanem tiltakozik és megkeseriti az életét annak aki őt becsmérli. Ezek meg hoznak tanukat, irnokot, tollat és tintát és megirják és lepecsételik, hogy x.y.  (aki kamatot szed) istentagadó!" (Bava Mecia, 71, 1).

 

      Ugyancsak a Talmud-bölcsek szerint a kamatszedést nem lehet jóvátenni azáltal hogy visszadják a pénzt, akárcsak az emberölést. Ezen vélemény szerint az uzsorásoknak halálbüntetés jár, azon ezékiéli vers alapján, ami úgy szól hogy  aki "…uzsorát  ad  és kamatot vesz – az ilyen éljen? Nem fog élni!...meg kell halnia" (Ezékiél, 18, 13.). A próféta megállapitásából egyértelmüen kitünik hogy kamatügyben aki ad és aki kap, egyaránt vétkes és bünhődik.

 

     Ügylet és kamat (Hetér Iszká)

 

              Eddig olyan kölcsönről beszéltünk, amikor egy szegény nincstelen ember vesz fel kölcsönt, amiből enni ad családjának, vagy megpróbál magának valami egzisztenciát teremteni. Ez az a kamat amit a Tóra szigoruan tilt.

 

       Később azonban, amikor a zsidók a galutban már nem voltak földmives nép, hanem kényszeritve voltak üzletelni, illetve pénzkölcsönzéssel foglalkozni – már nem volt elég hogy a Tóra szerint a nemzsidóktól szabad kamatot szedni, a fentemlitett egyenlőség alapján (Maimonidés szerint egyenesen micva a nemzsidótól kamatot kapni). A kialakult gyakorlat szerint a pénz mint áru (is) szolgált és a bankrendszer kialakulásával, a pénzt kamatoztatni üzlet lett, és nem uzsora.

 

Igen, án de a Tóra tiltja a kamatot, akár adni akár kapni. Erre jött a kiskapu, amely a kamatnak más nevet adott. Ugyanis ha két ember társasviszonyra lép: egyikük adja a pénzt, a másik meg befekteti és üzletel vele – és eleve megegyeznek, hogy a haszon feles – akkor ez már nem számit kamatnak, hanem ez egy legális, kóser ügylet, feltéve ha az egyezmény úgy szól, hogy az esetleges veszteségben is osztozik a befektető, nemcsak a remélt haszonban.

 

Ezt nevezik a Halacha nyelvén ügylet engedélynek (Hetér-Iszká), amely mint olyan előszőr a Sulchán Áruchban jelenik meg (Jore Déá, 177). Azóta a dolog elterjedt és ma a bankok Izraelben a főrabbinátus által szövegezett okmányt irnak alá, melynek alapján kölcsönügyleteik a Hetér Iszká alapján állnak, vagyis a bank és a kölcsönkérő között egyfajta társasviszony áll fenn, ami a kamat tilalmát semlegesiti. Persze vannak, akik ezzel nem elégednek meg, mások meg az egészben egyfajta kibúvót, trükköt, látnak, akárcsak a peszách előtt a homec (kovászos) eladása egy gójnak, stb. Mindenesesetre ma a halacha ezt legitimizálja, mig a bankok – még a vallásos tulajdonban lévő bankok is, egyfajta formalitást látnak benne, amely nem zavarja üzleti meggondolásaikat. Ami a dologban valóban problematikus lehet, az a kölcsönös felelősség, abban az esetben, ha netalán veszteség állna fenn.

 

                                                         *      

Külföldön, ahol a bankok általában nincsenek zsidó tulajdonban és a gójokat – a Halacha szerint – nem kötelezi a kamatszedés tilalma – semmi probléma nem áll fenn. "Mióta a felvilágosodott népek szabályozták a kamatlábat egy logikus és normális rátára és szigoruan tiltják az uzsorakamatot – a legtőbb zsidó a Diná Dömálchutá elvére támaszkodik – külföldön – és nem alkalmazza a Hetér Iszkát" (Ocár Jiszráél). A logikát ami a Hetér Iszká mögött áll, a Torá  Tmimá szerzője (Rabbi Baruch Hálévi Epstein) magyarázza meg érthetően a 3. Mózes, 25, 35-38-ra irott kommentárjában. Szerinte a Hetér Iszká napjainkban elengedhetetlen része a Tórahü gazdasági életnek, mivel egy, a Tórában, egyértelmüen megjelenő tilalmat, senkinek nem áll módjában anullálni.