AZ ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI (55)

 

                A BÖLCSEK, MINT KÉTKEZI DOLGOZÓK

 

 Cadok rabbi szokta mondani: "Ne vond ki magad a közösségből, ne viselkedj ügyvéd módjára, és ne tedd a Tórát, mint egy koronát a fejedre, hogy kérkedj vele, s ne használd, mint fejszét, mellyel megélhetést "vágsz" magadnak. Ebben az értelemben mondta Hillél is: aki a Tant önös célokra használja - az elvész. Ebből az következik, hogy aki hasznot húz a Tórából, az már ezen a világon kiveszi jussát a túlvilági életből".

(Atyák, 4,5).

 

 Az ősi zsidó felfogás szerint a Tóra-tanulásból - vagy tanításból - nem szabad hasznot húzni. Ebben az értelemben, a tanítónak ingyen kell tanítania, de ha mégis kap érte valamennyi fizetséget, azt csak azért fogadhatja el, mert mellette más munkát is végez, pl. egyidejűleg vigyáz a gyerekre, vagy azért, mert a tanítás mellett nem tud más, olyan jövedelmező munkát végezni, amiből meg tudna élni.

 

 Cadok rabbinak ezen szigorú mércéje aszketikus életfelfogásából ered.

Róla beszéli el a Talmud, hogy 40 éven át rendszeresen böjtölt azért, hogy a második Szentély pusztulását megakadályozza. Ennek eredményeként csontsovánnyá fogyott, és annyira összeszűkült a gyomra, hogy ha mégis evett valamit, kívülről is látni lehetett.  Amikor Jochanán ben Zákkáj Vespasianus császárnál járt, hogy mentességet kérjen Javne városának, egyben azt is kérte tőle, küldjön orvosokat, hogy a súlyosan beteg Cadokot meggyógyítsák. A pusztulás után Galileában telepedett le, s onnan tartotta a kapcsolatot Javnéval.

 

 

Istenfélelme nem hagyott helyt benne az emberi tekintély iránti tiszteletnek. Egy alkalommal - meséli a Talmud - Rabban Gamliél fiának házában vendégeskedett Jósua és Eliézér rabbikkal együtt, ahol is maga a Fejedelem szolgálta fel az innivalót. Eliézér felháborodott ezen, de Jósuának az volt a véleménye, hogy Ábrahám is maga szolgálta ki a hozzá betérő három angyalt, pedig azokról azt hitte, hogy egyszerű arabok. Cádok pedig ehhez hozzátette, hogy maga a Teremtő is (ki)szolgálja az emberiséget: szelet és esőt ad, a földet termővé teszi, így a világ minden teremtményét terített asztal várja. Akkor pedig - mondta - miért ne szolgálhatna fel a Fejedelem üdítőitalokat? (Kiddusin, 32)

 

                                       ****

 

"Ne mondja az ember: tanulok, hogy bölcsnek tartsanak vagy rabbinak hívjanak, vagy bírónak nevezzenek ki. Hanem tanuljon a Tóra szeretetéből, és a dicsőség és tisztelet magától adódik" (Nedárim, 62) - fejezi ki a Talmud a fenti gondolatot egyszerűen és érthetően. Az ilyen cselekedettel csak a Teremtőt utánozzuk, hiszen meg vagyon írva: "Lássátok, én tanítottalak benneteket a Tóra parancsolataira, ahogy azt a Jóisten előírta nekem" - mondta Mózes. (5Mózes, 4,5) Ennek alapján értelmezték úgy a Bölcsek, hogy: "Ahogy én ingyen tanítottalak benneteket, tanítsatok ti is úgy." (Uo.) A Bölcsek ezt az elvet (tanítani csak ingyen szabad) kiterjesztették a bírákra (dájánokra) is. Azt vallották, hogy nem kaphatnak fizetséget azért, mert a Tóra törvényei szerint ítélkeznek (pászkenolnak). Mindössze annyi engedményt tettek, hogy un. szhár bátálát, azaz (mai értelemben vett)  valami napidíjfélét kaphattak, mivel az ítélkezés ideje alatt nem gyakorolhatták megélhetést nyújtó foglalkozásukat. De csak ennyit és nem többet, mert különben ítéletük érvénytelen volt. S ezt az összeget pedig mindkét féltól meg kellett kapniuk.

 

                                    ****

 

A fenti szigoru előírások mellett a Talmud-tudósnak azért voltak némi előjogai. Fel volt mentve az adók és a közmunkák alól, ha esetleg kereskedésseI foglalkozott, akkor az ő áruját kellett elsőnek eladni, ne kelljen sokáig az árusítással időt vesztegetnie. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy ez idő tájt a Bölcsek többsége rendelkezett valamilyen szakmával, sokan kétkezi munkával keresték kenyerüket.

                                  ****

 "Ne használd, mint fejszét!"

 

 Egy gazdag zsidó minden Pészach előtt felkereste a varsói rabbitanács közismert elnökét, reb Zájnvelét, hogy az ő révén "adja el" - chómecként a pálinkafőzdéjét. Egy ilyen alkalommal maga helyett üzenetet küldött a rabbinak, hogy talált egy olyan rabbit, aki kész "házhoz menni", s ha reb Zájnvele is hajlandó erre, akkor jöhet, ha nem - nem.

 

  A rabbi igencsak feldühödött ezen a szemtelenségen, és kidobta az üzenethozót. Később egy alkalommal találkozott azzal a rabbival, aki hajlandó volt "házhoz menni", hogy egy kis pénzt keressen ezzel. Hálás vagyok Önnek, rabbi uram - fordult reb Zajnvele rabbitársához -, hogy lehetővé tette számomra megérteni Bölcseink egyik homályos mondását, miszerint miért kell figyelmeztetni a Talmud-tudóst, ne viselkedjék úgy, mint egy favágó (a fejszével). Hát most megértettem. A világ rendje az, hogy a mesterember, a szabó, a suszter és mások mértéket vesznek, majd otthon elvégzik a munkát. Az egyetlen kivétel a favágó, aki házhoz megy, és ott dolgozik...  (Meocrénu Hájásán).

 

     Egy kicsi, de    jó cselekedet is hasznára válhat az embernek. Nemcsak a nagy tettek számítanak, hiszen minden lépésed - akár jó, akár rossz - feljegyeztetik, s az ember sohasem tudhatja, mikor lesz egy jó "ügyvédre" szüksége.

                                                                        ***

A világ, a dolgok, az emberi cselekedetek megítélése aszerint történik, miből van több, mondja egy talmudi tétel, amit Ros Hásáná előtt szoktak hangoztatni. Így helyesen cselekszik az, aki "időben" tesz még egy micvát, elkövet még egy jó cselekedetet, hogy ezzel cselekedeteinek a mérlege a jótetteinek oldalára billenjen.

Meiri, a gondolkodó bölcselő és Talmud-magyarázó a micvákról és vétkekről akként vélekedik, hogy azok nem semlegesítik egymást. Tehát az ember minden jó cselekedetéért megkapja a jutalmát, miként az elkövetett vétkéért a büntetést. Hiába van valakinek sok érdeme, egy elkövetett vétekért mindenképp megkapja büntetését.

Toszfot J om Tov szerint a megtérés és a jó cselekedetek védőpajzsot jelentenek a szerencsétlenségek, bajok ellen, de az elkövetett vétkekért kijáró büntetés alól nem mentesítenek.

                                                                                  * * * 

Rabbénu Bachajjé az alábbi hasonlattal magyarázza a fentiek értelmét:

Egy embernek volt három barátja. Az egyikkel igazi, bensőséges vi szonyban volt, a másikat kedvelte, de barátságuk nem volt mély, a harmadikkal felszínes viszonyban voltak.

Történt, hogy egy napon a király emberünket maga elé rendelte. Nagyon megijedt, nem tudta, miért kell odamennie, ezért megkérte legjobb barátját, kísérje el őt. Az a kérést megtagadta. Ekkor a második baráthoz fordult, aki nem utasította el őt, de kijelentette, hogy elkíséri ugyan, de csak a palota bejáratáig. Ekkor elment a harmadik baráthoz, akivel nem is volt olyan bizalmas kapcsolatban, s ritkán is találkoztak. Ez a barát viszont hajlandó volt elkísérni, sőt azt is felajánlotta, hogy ha szükség van rá, ki is áll barátja mellett.

Ki ez a három "barát"?

A "legjobb" - az ember anyagi javai, amit olyannyira szeret, s tőle várja a legtöbbet. Az ember csak halála napján döbben rá, hogy a pénz nem menti meg, nem segít rajta.

A "második legjobb barát" - az ember családja, aki csak a "kapuig" azaz a temető bejáratáig képes elkísérni, de nem tovább.

A "harmadik legjobb barát" - a micvák, a jó cselekedetek, ezek végigkísérik az embert az úton, s akkor is mellette vannak, ha már minden és mindenki elhagyta...

                                                                                     ***

Élt Brod városában egy gazdag zsidó, aki a Báál-Sém- Tovalapította haszidizmus legnagyobb ellenzőjének számított. Amikor csak tehette, minden rosszat elmondott Báál-Sém- Tovról és híveiről. Így tett egyszer Szukkot ünnepén is, miközben az ünnepi sátorban ült.

Következő nap, amikor Báál-Sém-Tov találkozott vele, megkérdezte, miként lehetséges, hogy az ünnepi sátorban egy zsidó csupa rosszat mond egy másik zsidóról ?

- Honnan tudja ezt? - hökkent meg a gazdag zsidó.

- Egy angyal mesélte el nekem - felelte Báál-Sém- Tov.

- Miféle angyal?

- Hát az az angyal, aki a maga vétkes beszédéből született, aki a vádló, s maga mesélte el nekem, milyen körülmények között jött létre...