HETI SZAKASZ – MIKÉC – 2011   

 

JÓZSEF  MEGTARTOTTA HÉBER NEVÉT

A Tóra elbeszélése szerint, József megfejtette a fáraó álmát, ezért az kinevezte Egyiptom alkirályának. Ebbéli minőségében megszervezte, hogy az országban még a hét szűk esztendőben sem éheztek az emberek.

Nagy „karriert” futott be a 30 éves József, akit előbb igazságtalanul bebörtönöztek, innen pedig egyenesen a hatalom csúcsára került.

     Aki figyelmesen olvassa az Írás szövegét, az észreveszi, hogy József nem „ajánlotta magát” a fáraónak. Ő mindössze annyit mondott, hogy „szemeljen tehát ki a fáraó egy értelmes és bölcs férfiút ...”.

    A dubnói Mággid magyarázata szerint József – feltehetően – attól tartott, hogy a fáraó körül lebzselő varázslók, kuruzslók, álomfejtők, akiknek nem sikerült az álmot megfejteniük, nevetség tárgyává teszik majd az ő álomfejtését, és lehetetlenné javaslatának megvalósítását. Ezért mondta, hogy „szemeljen ki a fáraó” egy megfelelő embert.

    József fenti szavai után közvetlenül olvasható, miszerint „És tetszett a dolog fáraó szemében és minden szolgája szemében” (1. Mózes, 41, 37). Ezek után József azt ajánlotta, hogy a király nevezzen ki tisztviselőket, akik – a hét bő esztendőben – begyűjtik a gabonát, akár erőszakkal is elvéve a gabonafelesleget a néptől. Ezzel a népszerűtlen feladatot elhárította magától, míg a gabona szétosztását – majd később, a hét szűk esztendőben – magának tartotta fenn.

* * *

 És mondá a Fáraó: „Találhatunk-e olyan embert, mint ez, egy embert, akiben Isten szelleme van?” (uo., 38).

    Hiszen ha találok ilyet Egyiptomban, nem neveznék ki egy zsidót egy ilyen magas állásra, de hát, sajnos, nem találok ilyet...(Jichák J. Reines rabbi).

„Akiben Isten szelleme van” – egy zsidó, aki ápolt és díszes ruhában jár (ahogy a Midrás leírja) és mindemellett Isten szelleme lakozik benne – ez valóban ritka jelenség... (Reb Bunim).

* * *

„És szólt Fáraó Józsefhez: Miután Isten mindezt tudatta veled, nincs oly értelmes és bölcs ember, mint te” (uo. 39).

A példázatairól híres dubnói Maggid egy hasonlattal magyarázta meg bővebben eme mondást:

Egy gazdag és tiszteletben álló kereskedő – övé volt a város legnagyobb üzlete – a hitközség vezetőinek arról panaszkodott, olyan magas adót vetettek ki rá, hogy képtelen azt megfizetni.

– Valóban nagy az üzletem és a raktár is tele van árúval – magyarázkodott – de mindez nem az enyém, mert hitelbe vettem és még nem fizettem ki.

A hitközség vezetői azonban elutasították őt, mondván, aki ilyen nagy hitelt tud szerezni, az annak a bizonyítéka, hogy megbíznak benne és fizetőképesnek tartják. Egy koldusszegénynek nem adnak hitelt.

 József, mielőtt elmondta volna a fáraónak álma megfejtését, szerényen megjegyezte, hogy az nem rajta múlik, hanem mindez Isten kezében van. A fáraó erre mondta azt, hogy ha Isten vele, Józseffel, közölte az álom megfejtését – vagyis ilyen nagy hitele van az Örökkévalónál – akkor az elég bizonyíték arra, hogy „nincs oly okos ember, mint te.” Hiszen egy arra alkalmatlan embert Isten nem ruház fel bölcsességgel...

* * *

„És a fáraó elnevezte Jószefet Cofnát-Páánéáchnak...” (uo. 45).

Az egyiptomi uralkodó a hivatallal együtt új, egyiptomi hangzású nevet is adott Józsefnek. József azonban nem vette fel és nem is használta ezt az egyiptomosított nevet, hanem megtartotta eredeti, héber nevét.

Amikor József testvérei Kánaánból, ahol szintén dúlt az éhínség, eljöttek Egyiptomba, hogy ott próbáljanak élelmet szerezni – József felismerte őket. Azok viszont – a nagyhatalmú alkirályban – nem látták meg eladott fivérüket.
József, hogy próbára tegye őket, kémkedéssel gyanúsította meg testvéreit. „...Fáraó életére, bizony kémek vagytok” (uo. 42,16).

A horodnai reb Nachum idejében, a város kormányzójának tisztét egy kegyetlenül rossz ember töltötte be. Sok gonoszságot követett el a helybéli zsidók ellen, de reb Nachumot – aki nagy cádik hírében is állott – kivételesen, tisztelte és becsülte.
 

Egyszer, a  nem-zsidó újév alkalmával a hitközség küldöttsége – élén reb Náchummal – felkeresték a kormányzót és boldog újévet kívántak neki.

A látogatás végeztével a küldötteket elbocsátotta, de reb Nachumot arra kérte, maradjon. – Ne gondolja rabbi úr – kezdett bele mondandójába a kormányzó – hogy én annyira idióta vagyok, mint ahogy a zsidók azt elképzelik. Tudom én, hogy mennyire nem szeretnek engem, hiszen nem sok jót kapnak tőlem. Tudom, hogy most is csak kényszerből áldottak meg, szívükben pontosan az ellenkezőjét kívánják nekem. Hiszen ez a zsidó gondolkodásmód. Még a bibliai József is a fáraó életére szokott esküdni, mintha az olyan nagyon fontos lett volna neki holott... Szóval, a küldöttség tagjain nem csodálkozom. De Ön rabbi úr, aki igaz ember, miként kívánhatott nekem boldog újévet, közben pedig...

– Isten őrizz  - szólalt meg a rabbi – az az áldás, amellyel jókívánságainkat elmondtuk, igazi, szívből jövő áldás volt. Hiszen mit is jelent a kormányzó úrnak a boldogság? Kétségtelenül előléptetést, hogy kinevezzék előbb körzeti kormányzónak, majd miniszternek, vagy még ennél is többnek... Ebben az esetben biztosan Horodnát is elhagyná, és ezt – erre akár esküdni is merek – a város zsidói tiszta szívből kívánnák a kormányzó úrnak...

                                                            ***

Oroszországban, egyszer nagy szárazság pusztított, ami nagy éhínséget idézett elő. Természetesen a zsidó közösségek is éppúgy szenvedtek, mint mások. Az éhezők megsegítésére bizottságokat állítottak fel, de minél több bizottság volt, annál inkább nőtt a nyomorúság.

 A briszki reb Jose Beer ezt az esetet használta fel – szellemesen – József magatartásának megmagyarázására.

Miből gondolta József, hogy a hét jó év után bekövetkezik a hét szűk esztendő – fejtegette gondolatát. Hátha az Örökkévaló megmásítja akaratát, és mégsem lesz éhínség?

– Hát abból – mondta – mert ha bizottságok létesülnek a gabona begyűjtésére – az éhínség biztosan bekövetkezik...

 

                                               ***

Miért vádolta József testvéreit kémkedéssel?
Reb Ávrahám Mose, Psiszhából, ezt ekként magyarázza: József tartott attól, hogy testvérei elkezdenek nyomozni utána és végül kiderítik, hogy az alkirály nem más, mint eladott testvérük. Azáltal, hogy kémeknek nevezte őket, megfosztotta őket a keresésnek még a lehetőségétől is, mivel akit kémkedéssel vádolnak az nem fog az uralkodó után kérdezősködni.

József meghívta fivéreit ebédre és az Írás tanúsága szerint „ittak és lerészegedtek vele” (uo. 43,34). Miért kellett lerészegedniük? Ez is azért volt szükséges, mert a kémek rendszerint elővigyázatosak, nem isznak, nehogy az ital megoldja nyelvüket és fecsegjenek. Ha tehát a kémkedéssel vádolt fivérek vonakodtak volna inni, azzal bűnösségüket „bizonyították” volna. Így inkább leitták magukat, mintsem kémeknek tartsák őket...

 

                                                                 
„Két esztendő múltával történt, hogy a fáraó álmot látott ... a Nílusból hét szép és kövér tehén jött ki és legelt a sás között. Aztán hét másik tehén jött utánuk, ezek rútak és soványak voltak és odaálltak a többi tehén mellé. A rút és sovány tehenek megették a hét szép és kövér tehenet...” (1. Mózes, 41, 1-4).

A híres guri rebbe, a „Szfát Emet” szerint a fenti versben burkolt utalás található Bölcseink azon mondására, miszerint a Rossz Ösztön fokozatosan uralkodik el az emberen. Eleinte csak ritkán nyilvánul meg, majd egyre gyakrabban keríti az embert hatalmába, míg végül a Jó Ösztönt teljességgel kiszorítja.

A hét sovány tehén – a rebbe szerint – jelképezi a Rossz Ösztönt (jécer hárá). Eleinte csak „jönnek”, mintha csupán véletlen lenne, majd „odaállnak mellé”, állandó vendégként, végül pedig elnyelik őket...