"A MAZSIHISZ VESZTÉSRE ÁLL"
A Szombat újévinek szánt vezércikkében, amit a szerkesztő jegyez, "Új zsidó stratégiát!" cimmel - G.J. megállapitja, hogy a Mazsihisz "vesztésre áll" (aminek pontos részleteit tudjuk, csak még korai közölni...) és felveti, hogyan "történhetett volna másként", ha az öntelten bárgyu siputcai vezetés kissé visszafogottabban viselkedik és nem utasitja el anno a chábád kinyujtott kezét. Ma már késő.
Lássuk a Szombat cikket, kis röviditésekkel:
2011. december 29. / A szerk.
Történhetett volna másként is. Például úgy, hogy amikor a Chabad Lubavics (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, EMIH) a Mazsihisz ajtaján kopogtatott, és jelezte anyagi igényeit, a Mazsihisz körültekintőbben reagál, és nem teljesen elutasító. Történhetett volna úgy, hogy nem siet összerántani a Magyar Zsidó Kongresszust, a nesze-semmi-fogd-meg-jól áldemokrácia szervezetét, melyre se igazi hatalmat nem ruháztak, se igazi büdzsével nem stafírozták ki, egyetlen igazi célja az erődemonstráció: többen vagyunk, egységben vagyunk, erősebbek vagyunk. Miközben hiába vannak többen, ha se egység, se erő.
A Chabad Lubavics-EMIH úgy lett „jobboldali” arca a zsidóságnak, hogy a „baloldali” foglalt volt: teljes terjedelmében a Mazsihisz töltötte be azt a fertályt, és nem voltak jó kapcsolataik a jobboldallal. Korántsem egyértelmű értékazonosságokról, hanem érdekszövetségekről van szó. S minthogy erőteljes jobboldali kormányzat uralkodik ez idő szerint az országban, így kerül egyre erősebb pozícióba a pragmatikus EMIH, még akkor is, ha legitimációjukat sokan vitatják, éppúgy, mint a Mazsihiszét – hiszen a zsidó társadalom 90 %-a egyikhez sem tartozik.
Külföldi kapcsolatai révén (Oroszország, USA), a kormány melletti diplomáciai lobbi-tevékenységével a Chabad-EMIH nemzetközi teret nyújt és nyer, itthon jelentősen erősödik jelenlétük a Mazsökben. A tábori lelkészetben is pozíciót szereznek, a médiában is egyre inkább ők képviselik a zsidó hangot. Ütőképes tanácsadói csapat segíti munkájukat, többek között abban is, mikor, milyen ügyben, hogyan kell megszólalniuk. A modern mediatizált politikai térben ez természetes és hasznos, kár, hogy ezt a Mazsihisz vezetői nem értették meg, pedig szakértők az orruk alá dörgölték néhányszor. Nemcsak a Chabad-EMIH vezetőinek jellegzetes ortodox külseje izgalmasabb a televízióknak, mint a hétköznapibb neológia, hanem pontos üzeneteik, jól elhelyezett, igen tudatos politikai mondandójuk is erősebben visszhangzik, mint a korábbi össz-zsidó képviseletet magának vindikáló Mazsihiszé. Ráadásul nekik van azonosítható „zsidó” mondanivalójuk, pozíciójuk, „zsidó stratégiájuk”, mely nem merül ki a vészkorszak emlékének őrzésében és az antiszemitizmus elleni harcban, mely a Mazsihisz régi terepe.
Ez a gyakori ütésváltással, kellemetlen becsúszó szerelésekkel tarkított küzdelem a két hitközség között, melyben a Mazsihisz vesztésre áll, nem jó a zsidóságnak, mint ahogy nem volt jó az sem, hogy a Mazsihisz a zsidóság egyedüli képviselőjeként kívánt fellépni.
Lehet bírálni a Chabad-EMIH-et, hogy látványos tevékenységük mögött kevesebb a tényleges társadalmi súly és jelentőség, mint a Mazsihisz mögött – hiszen például a szociális ellátás, étkeztetés, kórház- temető- és egyéb intézményfenntartás terén a Mazsihisz összehasonlíthatatlanul nagyobb munkát lát el, és nagyobb zsidó tömegek kötődnek hozzájuk, mint a Chabad-EMIH-hez –, de nem lehet elvitatni a Chabad-EMIH oktató, figyelemfelhívó, a zsidóság vallási-szellemi jelentőségét tudatosító, és a zsidó társadalmat szervező látványos munkáját. Vélhető egyébként, hogyha lehetőségük kínálkozna, a Chabad-EMIH a szociális intézményfenntartást is hatékonyan tudná működtetni.
Ésszerű és kívánatos mindenesetre az volna, ha a két nagyobb érdekérvényesítési képességgel bíró hitközség (s mellettük az ortodoxia, a reform, valamint a zsidó társadalmi szervezetek) kialakítanának végre valamilyen közös modus vivendit – leginkább ésszerű, arányos, a Mazsökre és az egyházi ingatlanok után járó örökjáradékra is kiterjedő, és az ellátandó feladatokra is figyelemmel lévő, méltányos forrásmegosztást – és az egymás váltó bal- és jobboldali kormányok idején mindig lenne olyan képviselője a zsidóságnak, aki szót ért a hatalommal, és eredményesen tud tárgyalni a különféle, zsidóságot érintő ügyekben.
Tárgyal és nemcsak szűk szervezeti érdekét tartja szem előtt, hanem a zsidóság egészének szempontjait.
A különböző kormányzatokkal való jobb együttműködés, az erőteljesebb érdekérvényesítés mellett azért is volna hasznos e nagykoalíció a zsidó hitközségek és más zsidó szervezetek együttműködése során, mert így nem lehetne egymás ellen kijátszani zsidó vezetőket, közösségeket.
A kompromisszumos együttműködés, a közös stratégia nemcsak az antiszemitizmus elleni harcban, nemcsak a hatékonyabb érdekképviselet megteremtésében, s nem is csupán a források bővítésében és igazságosabb elosztásában járhatna eredménnyel, hanem talán a jobb hangulatú közösségek és egy vonzóbb zsidó imázs megteremtésében is, amivel adós a jelenlegi zsidó politikai képviselet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése