HETI SZAKASZ - VÁJÉSEV  -  2011

    JÁKOB  - ÁLMOK ÉS VALÓSÁG KÖZÖTT

     "És József álmodott és elmondta testvéreinek...ezután még egy álmot látott és azt is elmesélte fivéreinek..." (1.Mózes, 37, 5-9).

 

   Szakaszunkban az események felgyorsulnak, ha nem is láthatóan, de érzékelhetően. Jákob hazatért szülőföldjére, szeretne már egy kis nyugalmat, miután sikerült megszabadulni, mind Lábántól mind Ézsautól és ép bőrrel úszta meg a schemi kalandot. Nagy családja van, 12 fiu és egy lány, valamint három felesége. Ráchel meghalt útközben – belehalt Benjámin szülésébe – Jákob soha nem felejti el, de az idő begyógyitja a sebeket.

  

    Rási (Slomó Jicháki), minden idők legnagyobb kommentátora, idézi a Midrást: "Jákob immár most nyugalomban szeretett volna élni. De jött József esete (és ez ujabb sebet ejtett rajta és szivfájdalmat okozott neki.). Az igaz emberek (cádikok) békében szeretnének élni. Erre azt mondja az Örökkévaló: nem elég a cádikoknak ami várja őket a túlvilágon, hanem itt is nyugalomban akarnának élni?! Erre jön a Sátán és bevádolja..." (Börésit rábbá, 84, 3).

 

Itt jogosan kérdezheti az olvasó: miért ne szabadna Jákobnak akarni, illetve kivánni azt hogy békében éljen? Miért nem jár ez neki mint mindenki másnak? Röém (Mizráchi) Rási egyik ismert kommentátora , felteszi és megválaszolja a kérdést: Mivel Jákob látta (az előző szakasz végén), hogy testvére Ézsau, aki letelepedett Széir országában és ott államot alapitott (Edom), nyugalomban és békében él, senki nem háborgatja nyugalmát – gondolhatta, hogy hát talán nekem is jár ez, hogy ennyi zűr, kinlódás és szenvedés után, most már békében éljek, családom körében – erre jött a József affér, amely megvilágitotta Jákobnak, hogy őrá csak a túlvilágon vár nyugalom, itt pedig élete napnapi küzdelem a létért, a fennmaradásért.

    

Közhely de ez a zsidó sors.

 

                                                         * * *

       Szakaszunk tengelyében, mondhatnók, az álmok állnak. Az elkényeztetett Józsefet, aki a szeretett feleség, Ráchel fia volt, álmai miatt gyűlölték meg testvérei.  Már eddig is a bögyükben volt, utálták olyannyira, hogy  nem tudtak hozzá egy jó szót sem szólni mivel az idős pátriárka kivételezett vele, tarka köntöst csináltatott neki (ami egyesek szerint a törzsfönökök (egyen)ruhája volt az ókori keleten) amivel előnybe részesitette idősebb testvéreinél, Lea fiainál, akik emiatt féltékenyek voltak rá.

 

Azonban  mégiscsak nagyratőrő álmai voltak azok, amiktől betelt a pohár. Ezekben az álmokban József magát látta uralkodni testvérei felett (az ő kévéik leborulnak József kévéje előtt) majd második álmában a nap, a hold és a csillagok (vagyis apja, anyja és testvérei) is meghajolnak előtte és elfogadják felsőbbrendűségét.

 

    Ezt nem hagyhatták a testvérek szó nélkül, miután József nem átallotta elmesélni álmait a testvéreknek. Azok, ha lehet, még fokozták gyülöletüket, amikor József elmesélte második álmát apjának, a testvérek jelenlétében. Jákob megdorgálta Józsefet, igy akarván kifogni a szelet a gyülölködés dagadó vitorlájából: Hová gondolsz te?! "Miféle álom ez amiről itt beszélsz? Hát majd jövünk (mindannyian), én és anyád és testvéreid és meghajolunk előtted?"(1. Móz, 37, 10).

 

Egyes kommentátorok itt azt mondják, hogy  Jákob megpróbálta leszerelni fiai haragját azzal, hogy kijelentette: ahogy nem lehetséges, hogy anyád, aki már meghalt, jöjjön és meghajoljon előtted – úgyanúgy az egész álom badarság, üres beszéd csupán.

 

     A toszafisták itt kiveszik szánkból a logikus kérdést:" miért mesélte el József álmait testvéreinek? Hát nem gondolhatta hogy ezért féltékenyek lesznek rá és meggyülölik? Még a legbutább ember sem képes egy ilyen szamárságra?" Hát nem tudhatta hogy ezzel csak növeli testvérei ellenérzését?

 

     Válaszuk: Mivel apja szerette őt és ez nem volt titok, ha valóban ő lesz a törzsfőnök, azt fogják hinni, hogy apja pénzével és kapcsolataival szerezte meg a hatalmát – József azt akarta, hogy testvérei tudják és vegyék tudomásul: ezt az égben határozták el és hozták nyilvánosságra álmai által – és nem az apai protekció az, ami itt érvényesült...

 

   No de mennyiben bizonyitja ezt egy álom? Mi a jelentősége az álomnak a zsidó felfogásban?

 

                                              * * *

       A Talmudban erről gyökeresen ellentmondó véleményeket találunk. Van aki azt tartja hogy minden álomban van valami valóságelem ("az álom 1:6o része a próféciának" (Bráchot, 57b), mások szerint az álomnak semmi jelentősége nincs. A koncensus megengedi hogy az álom közel áll ahhoz a valósághoz, amire az ember napközben gondol.  Eszerint feltehető hogy József ezoterikus álmait nagyratőrő gondolatainak lehet betudni.

 

A Bibliában található álmokat általában két csoportra osztják: amikben van cselekmény, valami történik és – ezzel szemben - az előremutató, prófécia jellegű álmok, amikben a gyakorlatban nem történik semmi. Az álmokban megjelenő cselekményeket, amelyek általában a nappal történt eseményekre reflektálnak, vagy arra amire az álmodó gondolt – az amorita Rává praktikus bizonyitékkal támasztja alá: "Tudd meg hogy ez igy van – mondja – hiszen nem mutatnak az embernek álmában sem arany pálmafát, sem pedig egy elefántot amely átmászik egy tű fokán" (Bráchot 55b) -  vagyis olyan dolgokat, amik fizikai képtelenség.

 

Ennek megfelelőn manipulálták bölcseink azt a prófétai mondatot, amelyben Zechárjá"haszontalan álmok"ról beszél (10, 2). Smuel, a csillagász, aki szintén Amóra volt, "ha rossz álmot látott, akkor  ezt a verset idézte. Ha pedig jót álmodott, ugyanezzel a verssel nyugtázta azt, csak hozzátett egy kérdőjelet, mondván hogy van egy olyan vers is, miszerint "álmában beszélek majd vele" (a prófétával) (4. Mózes, 12, 6)

    Rabbi Jochanán szerint háromféle álom van, amely megvalósitja önmagát. 1) amit az ember hajnali álmában lát; 2) amit másvalaki álmodik vele kapcsolatban és 3) az álom amelynek  megfejtése magában az álomban található.

 

Rabbi Smuél bár Náchméni szerint "nem mutatják az embernek (álmában), csupán azt amire nappal gondolt". Ez áll a legközelebb a ma elfogadott tudományos állásponthoz.

 

                                                      * * *

     Szakaszunkban találunk még egy érdekes álom-párost. Amikor József, kalandos történései során, az egyiptomi V.I.P. börtönében találja magát (ahová úrnője, Potifár felesége juttatta, mivel ellenállt erőszakos közeledési kisérleteinek), ott találkozik két főtisztviselővel, akik a Fáraó udvarában szolgáltak, a főpohárnok és fősütőmester. Ezek egyszer álmot láttak, egy időben, és ezt elmondták Józsefnek , mondván hogy nincs aki megfejtse álmukat. József kéri, meséljék el neki , mivel "a megfejtés Isten kezében van". Azok elmondják rendkivül hasonló álmukat, József megfejti nekik és úgy történik ahogy mondja.

 

      Az első álmot a Tórában Ávimelech a filiszteus király látta, amelyben Isten figyelmeztette, ne merjen Sárához nyúlni. Ismeretes Jákob álma, amelyben az égbenyúló létrát látta, valamint Nebuchadnecár, babiloniai király álma, amit Dániel fejtett meg (Dániel, 2, 29). A következő szakaszban találjuk majd a Fáraó álmát, amelynek megfejtése nemcsak hogy kihozta Józsefet a börtönből, hanem Egyiptom teljhatalmu alkirályájává tette.

 

   A Tóra exegétái majdnem egyhangulag állapitják meg, hogy József itteni, abszurdnak tünő, álmai, rendre megvalósultak. Az első akkor amikor testvérei jöttek gabonát venni Egyiptomban, mivel Kanaánban éhinség volt, és meghajoltak József előtt, akiről nem tudták, hogy gyűlölt és eladott testvérük. A második álom a nap, hold és csillagokról, akkor következett be amikor Jákob és házanépe lementek Egyiptomba és találkoztak Józseffel.

 

 Itt Jákob megpróbálja enyhiteni József álmának drasztikus jelentőségét, nem úgy hogy egy kézlegyintéssel elintézné az álmok jelentőségét, vagy más értelmezést  adna a nap, hold és csillagok álmának – hanem úgy hogy azt lehetetelennek, kivihetetlennek minősiti:

"Miféle álom ez amiről itt beszélsz? Hát majd jövünk (mindannyian), én és             a  n  y á d  és testvéreid és meghajolunk előtted?"(1. Móz, 37, 10). A hangsuly az a n y á d szón van. Hiszen anyád már meghalt, miket beszélsz Józsi?!

 

   A Midrás feloldja a problémát, azzal hogy "anyja" helyett Bilháról van szó, aki Ráchel halála utána nevelte a kiskoru Józsefet. (B"r. 84,11). Más megoldást a problémára, amit Ráchel halála képez itt, a Talmud talál, amikor azt mondja hogy "itt láthatjuk, hogy nincs álom amelyben nem lennének fölösleges, haszontalan dolgok" (Dvárim bötélim). Vagyis: az álom, úgy ahogy van, érvényes, helyes és reális, vagyis beteljesül. Az hogy van  benne egy-két irreális, lehetetlen és kivihetetlen dolog , csak arra mutat, hogy minden álomban van valami "haszontalanság" (Bráchot, 55).

     

                                                 * * *

     A Talmud tág teret szentel az álomfejtőknek, ami – úgy tünik – kifizető foglalkozás volt azokban az időkben. Az általános vélemény: az álomfejtés a fejtő "szája szerint" müködik. Vagyis, ha jóra fejtik meg akkor jó lesz mig ellenkező esetben annál rosszabb. Aki ebben valamelyes pszichológiai megoldást akar látni – saját felelőségére teszi.

          Ismeretes egy korabeli álomfejtő, bizonyos Bár-Hádájá esete. Ez arról volt nevezetes, hogy annak aki fizetett neki, jóra fejtette meg álmát, viszont jaj volt annak, aki nem akart fizetni (uo.56a).  Rabbi Bánáá –az első tanaiták egyike, mesélte saját tapasztalatát e téren: " 24(!) hivatásos álomfejtő müködött Jeruzsálemben. Egyszer álmot láttam és elmentem mindegyikükhőz. Nos, mind másképp fejtette meg az álmomat és valóra vált nálam a bölcsek mondása, miszerint az álomfejtés a fejtő szájában van".

 

     A Talmud maga közöl egyfajta kódot bizonyos álmok lehetséges megfejtésére.

"Aki Salamon királyt látja álmában – az okos lesz" mivel Salamon volt a legokosabb ember a földön. Vagy, aki kútról álmodik, azt békén hagyják, mert Izsákot békén hagyták a filiszteusok, amikor már harmadik kútját ásta a sivatagban (1. Mózes, 26, 19). Maimoidés (a "Tévelygőkben") a próféciai álmokat szortirozza és 11 fokozatot állapit meg. Amit magunk látunk a Tórában, az a szembeötlő különbség Mózes próféciája, akivel Isten szemtől-szembe beszélt és Bileám jövendólései között. Az utóbbi álmában, vagy hasonló transzban, látta és hallotta, amit el akartak mondatni vele.