A HETI SZAKASZ   -   Vájislách -  2011

 A GÓJOK ELRETTENTÉSÉNEK EREDETE

 

Jákob és háza népe – útban hazafelé – találkozik Ézsauval. Úgy tűnik, a két testvér megbékélt egymással. Az eltelt 20 év megtette a magáét. Ézsau, a harcias vadász most megilletődötten szemléli testvére népes családját, feleségeit, gyerekeit. Békében válnak el egymástól. Jákob folytatja az Ábrahám és Izsák által kijelölt utat, míg Ézsau megalapítja, Szeirben, az edomita királyságot, mely később a zsidók örök ellenségévé válik, akárcsak a későbbi Róma.

Jákob félt ettől a találkozástól. S ha egy zsidó fél – imádkozik. Jákob imáját a Tóra is megörökítette:

„Óh, Atyám, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene... aki azt mondtad nekem, térj vissza hazádba, rokonaid közé, és én jót teszek veled. Méltatlan vagyok mindazon hűséges szeretetre, amit szolgáddal tettél. Hiszen (idefelé) csak egy vándorbottal keltem át a Jordánon, most pedig két táborrá lettem. Ments meg engem bátyám, Ézsau kezétől, mert félek tőle...” (1,MÓZES, 32, 10-12).

Figyelemre méltó, amint Jákob szerénykedik. „Nem vagyok méltó” (szó szerint: kicsi vagyok én ahhoz) a kegyre – mondja.
A hagyományos zsidó – különösen a haszid – felfogás szüntelen küzdelmet folytat olyan emberi gyengeségekkel, mint a büszkeség, vagy fennhéjázás. A zsidó ember legyen szerény, ne tartsa magát nagyra.

* * *

És Jákob követeket küldött testvéréhez, Ézsauhoz.. Mondjátok meg uramnak, Ézsaunak: Lábánnál laktam, ott tartózkodtam mostanáig. Szereztem ökröket, szamarakat és juhokat, szolgákat és szolgálókat...” (1.Mózes, 32, 4-6).

„Lábánnál laktam, de a 613 parancsolatot betartottam” - Rási, ezt a Midrás alapján mondja. Hogy honnan veszi ezt a Midrás? Onnan, hogy a laktam szó héber megfelelőjének – Gárti – a számértéke 613.

 Itt nem merül fel az a kérdés, miként lehetséges, hogy Jákob – mint a Midrás szerint mindhárom ősatya – már jóval azt megelőzően, hogy az Örökkévaló a Színáj hegyén a zsidó népnek adta volna a Tórát, betartotta annak parancsolatait. (Általában elfogadott az a magyarázat, hogy az ősapák olyan istenfélő életet éltek, mintha betartották volna az egész Tórát).

    Fogas kérdés azonban, hogyan képes valaki – még ha olyan emberről is van szó, mint Jákob – olyan parancsolatokat betartani, melyek egyrészt csak Erec Jiszráélra érvényesek másrészt csak nőkre, kohanitákra, stb. vonatkoznak?

Az alábbi haszid történet ezt a problémát igyekszik megvilágítani.
Egy alkalommal Báál-Sém-Tov egy nem-zsidó ember házában tartózkodott, ahol a falon bálványképek függtek. Elhagyván a házat igen vidámnak látszott. Csak később magyarázta meg ennek okát. Annak örült – mondta – hogy sikerült egyetlen óra leforgása alatt – úgymond- az egész Tórát betartani. Hogy hogyan? A bálványimádás – magyarázta – undorító dolog, tisztátalan valami, aminek a jelenlétében a Tórával még gondolatban sem szabad foglalkozni. Nos, egész ottlétem idején meg tudtam óvni magamat attól, hogy a Tórára gondoljak. Ez pedig olybá vétetik, mintha az egész Tórát betartottam volna.

Reb Dávid, a dinovi cádik szerint Báál-Sém-Tov elbeszélésének tükrében érthetővé válik Jákob viselkedése. Ugyanis Lábán háza is tele volt mindenféle házi bálványokkal és amikor Jákob huzamosabb ideig kénytelen volt ott tartózkodni, minden erejével arra koncentrált, hogy ne foglalkozzék a Tórával. Ezt az erőfeszítését pedig úgy tekintették, mintha az egész Tórát betartotta volna.

* * *

„...és Isten rettegésbe ejtette a környező városokat és azért nem vették üldözőbe Jákob fiait” (1.Mózes, 35,5).

A fenti idézet az alábbi eseményből ered:

Jákob ideiglenesen Schemben – ez már Kánaánban van – táborozik. Az itt uralkodó fejedelem fia elrabolja és megerőszakolja egyetlen lányát, Dinát. Hosszadalmas egyezkedés után ez a pogány törzs beleegyezik abba, hogy a férfiak körülmetélik magukat, hogy egy néppé váljanak Jákob családjával, s ily módon Dinát az erőszakot elkövető megtarthatja és feleségül veheti. Jákob két fia, Simon és Lévi, azonban – a körülmetélést követő harmadik napon – bosszúból lemészárolják a törzs férfijait. Az apjuk elítéli tettüket, majd családostól gyorsan tovább mennek.

Ezt a szabad elvonulást biztosította Isten azzal, hogy „rettegésbe ejtette a környező városokat...”,   amelyek többszörös,sokszoros túlerővel rendelkeztek – és   nem merték üldözőbe venni őket.

 

Innen ered a kis létszámu izraeli hadsereg igyekezete, hogy olyan elrettentő erővel rendelkezzen, amely eleve elveszi az arab tömegek kedvét attól hogy háborut kezdeményezzenek.

A következő haszid történet ezen az elrettentési elven alapszik, csak éppen szellemi és nem fizikai vonatkozásban

   Az 1857-es év elején (a világ teremtésének 5617. évében) a Cemách Cedek néven ismert (harmadik)lubavitsi rebbe elküldte fiát, Smuél rabbit (ő lett a dinasztia negyedik feje) Szentpétervárra, azzal, hogy ott bizonyos zsidó ügyekben intézkedjen.
Elutazása előtt az apa elmesélte neki azt az esetet, ami vele történt, 1843-ban.
– A Péterváron tartott rabbi-konferenciára utaztam, s közben szerét ejtettem, hogy Lioznában felkeressem édesanyám sírját. Amint ott imádkoztam, látomásszerűen megjelent anyám, s hallani véltem a megboldogult hangját:
– Drága fiam! Tudd meg, hogy mivel egész életemben odaadó híve voltam a haszidizmusnak, itt a mennyországban sikerült bejutnom a Báál-Sém-Tov csarnokába. Arra kértem őt, próbálja irántad az égiek könyörületét megnyerni, és adjon tanácsot, miként tudnál szembeszállni a haszidizmus ellenfeleivel.

– Mivel a fiad betéve tudja a Tóra öt könyvét, a Zsoltárokat és még a Tánját is (a Habad haszidizmus kézikönyve, amit az első haszid rebbe reb Schneor Zálmán írt), tanácsolok valamit – mondta Báál-Sém-Tov anyámnak.
– Írva vagyon – hogy „Isten rettegésbe ejtette a környező városokat”. A rettegés héberül: CHITÁT. Ez a szó pedig három másik szó kezdőbetűiből tevődik össze:

CH(umás)= Mózes öt könyve, T(hillim) = Zsoltárok és T(ánjá). Aki pedig ezen könyvek tudója, az képes a sötét felhőket eloszlatni, annak életútja sikeres lesz.
– Ezt az útravalót adom neked, fiam – mondta végezetül Cemách Cedek – bárhol is jársz, bárkivel is tárgyalsz, semmi veszély nem fenyeget és sikerrel jársz, csak mindig tartsd szemed előtt ezt a „hármas könyvet”.

– Kitűnő „recept” volt ez az elszántságra, a félelem ellen – mesélte jóval később reb Smuél már az ő fiának, Sálom-Dovnak, aki őt követte tisztében. A Tóra néhány fejezetével, egy pár zsoltárral és Tánja-fejezettel sikerült kivédeni a zsidóság ellenségeinek minden mesterkedését ;s elrettenteni őket a továbbiaktól.