EGY TANULSÁGOS INTERJU DONÁTH LÁSZLÓVAL:

 

"A ZSIDÓT MEG LEHET ÉGETNI, EL LEHET GÁZOSITANI,

 DE CSAK  AKKOR TÜNIK EL, HA MAGA DÖNT ÚGY, 

HOGY NEM LESZ TOVÁBB ZSIDÓ…"

 

A MAGYAR NARANCS INTERJUT KÉSZITETT DONÁTH LÁSZLÓVAL, AKI evangélikus lelkész és politikus, párton kívüliként az MSZP egykori parlamenti képviselője volt. A terjedelmes interjuban a mai egyházpolitikáról, az új egyháztörvényről és többek között – a magyar zsidókról is beszélt. A liberális hetilap az interjunak azt a sokatmondó cimet adta, hogy "A magyar zsidók istenét is Orbán Viktornak hivják".

 

Az alábbiakban az a rész az interjúból ami bennünket elsősorban érdekel.

 

     "- - - - -. A zsidók sem jártak jobban. Negyven éve foglalkozom judaisztikával. A történelem arra tanít, hogy a zsidót meg lehet égetni, agyon lehet ütni, el lehet gázosítani, de csak akkor tűnik el, ha maga dönt úgy, hogy nem lesz tovább zsidó, nem a Láthatatlan Egyetlenegyre, hanem inkább a jól látható hatalmasságokra figyel.

 

 A Mazsihisz pedig lényegében - tehát funkcionálisan és történetileg - nem több, mint a kárpótlási pénzek kezelésére-terelgetésére létrejött bürokratikus apparátus, mely kínosan és egészen idáig eredményesen őrködött azon, hogy senki más ne kerülhessen a pénzosztó asztal közelébe. A 90-es évek közepére Pesten is megerősödő lubavicsi haszidok (az ún. Chábád, hozzájuk kapcsolódik Köves Slomó Egyesült Magyar Izraelita Hitközsége - a szerk.)részt kértek. Gondolom, rövid úton kiebrudalták őket. Most birtokon belül vannak. Először az óbudai klasszicista zsinagógát kapták meg, aztán bekerültek a 14-ek közé. A hitközség vezetőinek is meg kell tanulniuk: eddig és ne tovább. A magyar zsidók istenét is Orbán Viktornak hívják, nemcsak a katolikusokét és a reformátusokét.  - - - - - -"

 

SZILVESZTER PÁPA ÜNNEPE NEM A MI ÜNNEPÜNK! TARTSD MAGAD TÁVOL  AKI ELKÜLÖNITI  A ZSIDÓKAT A NÉPEKTŐL   A SZOMBAT (VAGY ÜNNEP) KIMENETELE UTÁNI IMÁBAN EZT A BETOLDÁST MONDJUK, (AZ IMAKÖNYVBEN MEGJELÖLT HELYEN):   "Te ajándékoztad  nekünk Tórád ismeretét, és megtanitottál bennünket, hogy általa teljesitsük akaratod törvényeit. Különbséget tettél, örök Istenünk, a szent és a hétköznapi között, a világosság és a sötétség között, úgy mint Izrael (a zsidók) és a népek között, valamint a hetedik nap (a szombat) és a hat munkanap között. Atyánk, királyunk, hadd kezdődjenek a ránk következő napok békességgel, minden bűntől mentesen, megtisztulva minden vétektől, félő tiszteletedhez ragaszkodva".   Vagy, héber eredetiben:   אתה חוננתנו למדע תורתך, ותלמדנו לעשות חוקי רצונך. ותבדל ה' אלוקינו בין קודש לחול, בין אור לחושך, בין ישראל לעמים, בין יום השביעי לששת ימי המעשה. אבינו מלכנו החל עלינו הימים הבאים לקראתנו לשלום, חשוכים מכל חטא, ומנוקים מכל עוון, ומדובקים ביראתך.        UTÁNA OTTHON, ELMONDJUK A HÁVDÁLÁ IMÁT,  GYERTYAFÉNYNÉL, POHÁR BORRA ÉS ILLATOS FÜSZERRE, AMELY IGY SZÓL:                                              "ÁLDOTT VAGY TE, ÖRÖK ISTENÜNK, A VILÁG URA, AKI ELKÜLÖNITI A SZENTET A MINDENNAPITÓL; A VILÁGOSSÁGOT A SÖTÉTSÉGTŐL; IZRAELT (VAGYIS A ZSIDÓKAT) A NÉPEKTŐL, ÉS A HETEDIK NAPOT (  A SÁBESZT) A HAT MUNKANAPTÓL. ÁLDOTT VAGY TE ÖRÖKKÉVALÓ, AKI ELKÜLÖNITI A SZENTET A MINDENNAPITÓL!" (A forditás a Sámson Imája cimü imakönyv alapján, 322 oldal).       Héber eredetiben ez igy hangzik:   "ברוך אתה ד' אלוקינו מלך העולם המבדיל בין קודש לחול, בין אור לחושך, בין ישראל לעמים,  בין יום השביעי לששת ימי המעשה, ברוך אתה ד' המבדיל הין קודש לחול"!    KELLEMES BIZTONSÁGOS ÚJ HETET  KIVÁNUNK KEDVES OLVASÓINKNAK                                              שבוע  טוב!

 

SZILVESZTER NEM A MI ÜNNEPÜNK – A MI ÚJÉVÜNK ROS HÁSÁNÁ

 

PÉNTEK ESTI GYERTYAGYUJTÁS –NŐKNEK  

 

  MA – VÁJIGÁS SZAKASZA - 15.42. órakor

 KÉSŐBB TILOS, MERT  MÁR BEJÖTT A SÁBBÁT

    

A szombatfogadó, péntekesti gyertyagyujtás, a zsidó nők privilégiuma, előjoga. EZ a három specifikus női micva egyike és a szombat fényei idillikus békességet árasztanak a zsidó házakban. Ez a jó zsidó házasság – egyik – titka és ezért irigylik mások a zsidó nőket.

 

   A Halacha előirásai szerint férjes asszonyok gyujtanak gyertyát  - (zsidó!) férjük jelenlétében. Haszidoknál szokás, hogy  hajadon lányok is gyujtanak gyertyát – egyet – mihelyt el tudják az áldást mondani. Férjes asszony két gyertyát gyujt, vagy többet, aszerint hogy hány gyereke van.

 

  A sábbát fényei nem férnek össze a rádió hangjával és/vagy a tévé villogásával. Ez két  homlokegyenest ellenkező médium. Péntek este kizárjuk házunkból a külvilágot és szellemi életet élünk a szombat fényei mellett.

 

Tehát ma estefelé – 15 óra 45 perckor , a háziasszony meggyujtja a gyertyákat és elmondja az áldást:

 

   BÁRUCH ÁTÁ ÁDONÁJ, ELOHÉNU MELECH HÁOLÁM, ÁSER KIDSÁNU BÖMICVOTÁV VÖCIVÁNU LÖHÁDLIK NÉR SEL SÁBÁT KÓDES.

 

HÉBER ERDETIBEN:

ברוך אתה ד', אלוקינו מלך העולם, אשר קדשנו במצוותיו וציוונו להדליק נר של שבת קודש.

Magyarul:  Áldott vagy te, örök Istenünk, a világmindenség ura, aki megszentelt bennünket parancsolataival és meghagyta, hogy meggyujtsuk a szent szombat fényeit.

 

          SÁBBÁT SÁLOM  

 

 

"A MAZSIHISZ VESZTÉSRE ÁLL"

  A Szombat újévinek szánt vezércikkében, amit a szerkesztő jegyez, "Új zsidó stratégiát!" cimmel  - G.J.  megállapitja, hogy a Mazsihisz "vesztésre áll" (aminek pontos részleteit  tudjuk, csak még korai közölni...) és felveti, hogyan "történhetett volna másként", ha az öntelten bárgyu siputcai vezetés kissé visszafogottabban viselkedik és nem utasitja el anno a chábád kinyujtott kezét. Ma már késő.

  Lássuk a Szombat cikket, kis röviditésekkel:

 

2011. december 29. / A szerk.

 

Történhetett volna másként is. Például úgy, hogy amikor a Chabad Lubavics (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, EMIH) a Mazsihisz ajtaján kopogtatott, és jelezte anyagi igényeit, a Mazsihisz körültekintőbben reagál, és nem teljesen elutasító.  Történhetett volna úgy, hogy nem siet összerántani a Magyar Zsidó Kongresszust, a nesze-semmi-fogd-meg-jól áldemokrácia szervezetét, melyre se igazi hatalmat nem ruháztak, se igazi büdzsével nem stafírozták ki, egyetlen igazi célja az erődemonstráció: többen vagyunk, egységben vagyunk, erősebbek vagyunk. Miközben hiába vannak többen, ha se egység, se erő.

A Chabad Lubavics-EMIH úgy lett „jobboldali” arca a zsidóságnak, hogy a „baloldali” foglalt volt: teljes terjedelmében a Mazsihisz töltötte be azt a fertályt, és nem voltak jó kapcsolataik a jobboldallal. Korántsem egyértelmű értékazonosságokról, hanem érdekszövetségekről van szó. S minthogy erőteljes jobboldali kormányzat uralkodik ez idő szerint az országban, így kerül egyre erősebb pozícióba a pragmatikus EMIH, még akkor is, ha legitimációjukat sokan vitatják, éppúgy, mint a Mazsihiszét – hiszen a zsidó társadalom 90 %-a egyikhez sem tartozik.

Külföldi kapcsolatai révén (Oroszország, USA), a kormány melletti diplomáciai lobbi-tevékenységével a Chabad-EMIH nemzetközi teret nyújt és nyer, itthon jelentősen erősödik jelenlétük a Mazsökben. A tábori lelkészetben is pozíciót szereznek, a médiában is egyre inkább ők képviselik a zsidó hangot. Ütőképes tanácsadói csapat segíti munkájukat, többek között abban is, mikor, milyen ügyben, hogyan kell megszólalniuk. A modern mediatizált politikai térben ez természetes és hasznos, kár, hogy ezt a Mazsihisz vezetői nem értették meg, pedig szakértők az orruk alá dörgölték néhányszor. Nemcsak a Chabad-EMIH vezetőinek jellegzetes ortodox külseje izgalmasabb a televízióknak, mint a hétköznapibb neológia, hanem pontos üzeneteik, jól elhelyezett, igen tudatos politikai mondandójuk is erősebben visszhangzik, mint a korábbi össz-zsidó képviseletet magának vindikáló Mazsihiszé. Ráadásul nekik van azonosítható „zsidó” mondanivalójuk, pozíciójuk, „zsidó stratégiájuk”, mely nem merül ki a vészkorszak emlékének őrzésében és az antiszemitizmus elleni harcban, mely a Mazsihisz régi terepe.

Ez a gyakori ütésváltással, kellemetlen becsúszó szerelésekkel tarkított küzdelem a két hitközség között, melyben a Mazsihisz vesztésre áll, nem jó a zsidóságnak, mint ahogy nem volt jó az sem, hogy a Mazsihisz a zsidóság egyedüli képviselőjeként kívánt fellépni.

Lehet bírálni a Chabad-EMIH-et, hogy látványos tevékenységük mögött kevesebb a tényleges társadalmi súly és jelentőség, mint a Mazsihisz mögött – hiszen például a szociális ellátás, étkeztetés, kórház- temető- és egyéb intézményfenntartás terén a Mazsihisz összehasonlíthatatlanul nagyobb munkát lát el, és nagyobb zsidó tömegek kötődnek hozzájuk, mint a Chabad-EMIH-hez –, de nem lehet elvitatni a Chabad-EMIH oktató, figyelemfelhívó, a zsidóság vallási-szellemi jelentőségét tudatosító, és a zsidó társadalmat szervező látványos munkáját. Vélhető egyébként, hogyha lehetőségük kínálkozna, a Chabad-EMIH a szociális intézményfenntartást is hatékonyan tudná működtetni.

Ésszerű és kívánatos mindenesetre az volna, ha a két nagyobb érdekérvényesítési képességgel bíró hitközség (s mellettük az ortodoxia, a reform, valamint a zsidó társadalmi szervezetek) kialakítanának végre valamilyen közös modus vivendit – leginkább ésszerű, arányos, a Mazsökre és az egyházi ingatlanok után járó örökjáradékra is kiterjedő, és az ellátandó feladatokra is figyelemmel lévő, méltányos forrásmegosztást – és az egymás váltó bal- és jobboldali kormányok idején mindig lenne olyan képviselője a zsidóságnak, aki szót ért a hatalommal, és eredményesen tud tárgyalni a különféle, zsidóságot érintő ügyekben.

Tárgyal és nemcsak szűk szervezeti érdekét tartja szem előtt, hanem a zsidóság egészének szempontjait.

A különböző kormányzatokkal való jobb együttműködés, az erőteljesebb érdekérvényesítés mellett azért is volna hasznos e nagykoalíció a zsidó hitközségek és más zsidó szervezetek együttműködése során, mert így nem lehetne egymás ellen kijátszani zsidó vezetőket, közösségeket.

A kompromisszumos együttműködés, a közös stratégia nemcsak az antiszemitizmus elleni harcban, nemcsak a hatékonyabb érdekképviselet megteremtésében, s nem is csupán a források bővítésében és igazságosabb elosztásában járhatna eredménnyel, hanem talán a jobb hangulatú közösségek és egy vonzóbb zsidó imázs megteremtésében is, amivel adós a jelenlegi zsidó politikai képviselet. 

 

       Eddig a Szombat fejtágitó, objektivnek tünő, szerkesztőségi cikke. A közeli napokban –hetekben tudni fogjuk miért és hogyan késte a Mazsihisz a vonatot - - -

HETI SZIDRA(2) VÁJIGÁS   VENDÉGOLDAL / KÖVES SLOMÓ, RABBI   József és testvérei: a színjáték háttere‏       A napokban olvassuk a Tóra egyik legizgalmasabb történetét, József és testvérei drámáját. Az elkényeztetett kedvenc gyermek, József azt álmodja, hogy előbb testvérei majd szülei is leborulnak előtte. Álmait elmeséli, amúgy is irigykedő testvéreinek, akik ezek után még inkább gyűlölni kezdik, és az első adandó alkalommal majdnem megölik. Végül eladják szolgának Egyiptomba. Mindeközben Jákobnak azt hazudják, hogy József köntösét véresen találták meg, a kedvenc fiú bizonyára vadállat áldozata lett. Jákob szünet nélkül gyászolja fiát, miközben ő Egyiptomban – igen csak kalandos úton – alkirály lesz, és  az egész - bőségbe majd éhínségbe hajló - közel-keleti gazdaság irányítását veszi kezébe.   Testvérei - mit sem sejtve - az éhínség hatására, megérkeznek Egyiptomba, hogy alamizsnát szerezzenek. Az egyiptomi alkirály pedig – elrejtve valódi kilétét – komoly megleckéztetésben részesíti őket. Először kémkedéssel vádolja meg testvéreit, majd azt követeli tőlük, hozzák le Egyiptomba legkisebb testvérüket, hogy igazukat bizonyítsák. Mikor azok – Jákob ellenkezését leküzdve – ismét megérkeznek Egyiptomba, egy csellel kijátszva fogságba akarja ejteni Benjámint, de a testvérek ezt már nem engedik, Jehuda önfeláldozóan kiáll öccse mellett. Ez az a pont, amikor József felfedi valódi kilétét és rögtön felteszi a szinte cinikusnak tűnő kérdést: „… hát apám élne még?"   A kedvenc fiú elfelejtette volna apját?  Nem mehetünk el úgy e érzelmekkel fűtött elbeszélés mellett, hogy ne maradjanak bennünk kérdések. Miért kellett Józsefnek végigcsinálnia ezt a színjátékot testvéreivel? Bosszúvágy fűtötte volna? Ha valóban annyira szerette apját, hogy rögtön hogyléte felől érdeklődött, hogy-hogy mégis volt ideje erre a hosszan tartó drámára? Sőt! Hogy-hogy nem jutott eszébe korában jelezni apjának hogy él és egészséges? A távolban töltött huszonkét év alatt egyszer se gondolt arra, hogy megüzenje a hatnapnyi járótávolságra élő apjának: „József él és ő Egyiptom alkirálya"?   Apámat sem testvéreim árán Józsefet saját lelkiismerete vezette oda, hogy ne jelentkezzen apjánál, sőt végig csinálja testvéreivel, az amúgy kissé cinikusnak tűnő színjátékot. Ő ugyanis Tizenhét éves korában  azzal hívta ki maga ellen testvérei haragját (még az álmok előtt), hogy „rossz hírüket vitte apjukhoz". Árulkodott. Láson harával, testvérei helytelen viselkedésének elárulásával feketítette be őket. Később Egyiptomban volt elég ideje gondolkodni, és a már rendelkezésre álló élettapasztalatból úgy dönteni, hogy ezt a hibát nem követi el még egyszer. Történjen bármi is, nem fogja beárulni testvéreit. Ha idő előtt felfedte volna kilétét apja előtt, akkor lehet, hogy apja nem gyászolta volna őt tovább, de bizony testvéreit végleg elveszítette volna. Hiszen lehetett-e volna a tizenkét fiúból álló családot, a zsidó nép őstörzsét jobban szétverni, annál a szégyennél, ha kiderül mekkorát hazudott a tizenegy testvér apjuknak? Ha kiderül, ők maguk akarták Józsefet megölni és végülis eladták saját öccsüket szolgának?   Jóvátenni egy második lehetőség által József tehát úgy döntött feláldozza saját sorsát, jövőjét és apjával való viszonyát azért, hogy ne ártson családja egységének, az akkori teljes zsidó népnek. József tudta, hogy a gordiuszi csomó csak akkor vágható át, ha adódik egy második lehetőség a bűnös testvéreknek, hogy jóvátegyék vele szemben elkövetett vétküket. Azzal, hogy olyan szituációt teremtett, melyben Benjámin ártatlanul majdnem szolgává lett, József megteremtette ezt a második lehetőséget testvéreinek. Ha most kiállnak kis öccsük mellett, bizonyítják, hogy megbánták, amit vele tettek két évtizeddel korábban. József megteremtette a jóvátétel lehetőségét, és a testvérek  kiállták a próbát.   Türelem álmot terem De honnan tudta József, hogy mindennek eljön majd az ideje? Nem félt-e attól, hogy apjától örökké el lesz szakítva? Mi adta neki a bizalmat mindehhez?   József, az álomlátó és álomfejtő a teljes isteni gondviselés hívője volt, meg volt győződve arról, hogy minden egy aprólékosan kiszámított isteni terv szerint történik, álmaiban pedig ennek a tervnek az egyes elemeit látta előre. Ő tudta, hogy nincsenek véletlenek, és álmai is kell hogy teljesülnek. A kévekötő és a csillagos állom pedig csak akkor teljesülhetett, ha József türelmesen, a fentiek szerint jár el, és nem fedi fel önmagát idő előtt. Sőt egy fajta próféciai beteljesülést, a célravezető eljárást látta abban, ha álmai a megfelelő sorrendben válnak valóra. Először a testvérek borulnak le előtte (kévék álma), és csak utána apja és nevelőanyja  (csillagok hold és nap álma). Ezt azonban csak úgy tudta elérni, ha a beteljesülés idejét (éhínség stb.) kivárja, és akkor a nagy taktikával kieszelt szituációban először a testvérek mindannyian (Benjáminnal együtt), majd pedig az édesapja is lejönnek Egyiptomba.   Álmaink valóra válnak A történet nyilvánvalóan tanulságokban gazdag. Láthatjuk belőle milyen egy valóban igaz ember önfeláldozása a „köz" érdekében. Megérezhetjük milyen is az, amikor valaki valóban hisz az isteni gondviselésben és abban, hogy minden történés valóban jóra vezet. És ami legfontosabb, József megmutatja nekünk, hogyan lehet személyes gőg és bosszúvágy nélkül másoknak lehetőséget adni a jóvátételre, az elkövetett hibák kijavítására. József megtanít minket arra, melyik az egyetlen út mellyel álmaink valóra válnak. -----

 

A Talmud bölcsei

 

RABBI OSÁJÁ

Osájának -- illetve a Jeruzsálemi Talmud szerint Hosájának -- nem is egy bölcset hívtak. Most az elsôrôl, a legnagyobbról és legismertebbrôl lesz szó, akinek nevéhez már kortársai hozzátették a rábá, "nagy" jelzôt.

Osájá a délvidéki Fárodban született, ahol Bár Kápárá jesivája volt. Nagyapja rabbi Biszá és apja, rabbi Chámá is ismert bölcs és Talmud-tekintély volt. Még kisgyermek volt, amikor apja elköltözött hazulról, és hosszú éveken át jesivában tökéletesítette tudását, akárcsak annak idején rabbi Ĺkivá.

Múltak az évek. Osájá felserdült, és tudásban messze felülmúlta kortársait. Chámá végre elhatározta, hogy hazatér, de mivel nem akart váratlanul beállítani, elôbb a tanházba ment, és onnan üzent feleségének, hogy megérkezett. Várakozás közben a tanházban összeismerkedett egy nagy tudású fiatalemberrel, akivel élvezetes talmudikus beszélgetésbe keveredett. Fájó szívvel gondolt arra, hogy ha nem lett volna ilyen hosszú ideig távol otthonától, hanem fia nevelésével foglalkozik, mostanra talán az is hasonlóan bölcs ifjú lehetne...

Egy idô múlva hazaindult, az ifjú pedig követte. Chámá azt hitte, talán folytatni akarja a társalgást. Hazaért, és már az asztalnál ült, amikor a fiatalember is belépett a házba. Az idôsebb tudós tisztelettel fölállt, hogy üdvözölje, ám egyszer csak megszólalt a felesége: "Ki látott olyant, hogy az apa fölálljon a fia elôtt?!" (Ktubot 62.)

* * *

Osájá fô mestere Bár Kápárá és rabbi Chijá volt, de apjától és nagyapjától is sokat tanult. Egyszer éles vita tört ki Chámá és Osájá között, de rabbi Biszá unokájának adott igazat. Biszára, Chámára és Osájára illett a mondás: "A hármas fonál nem szakad el egyhamar." (Prédikátor 4:12.)

Mesterével, Chijával együtt szerkesztette a Misnákat és Toszeftákat: ezért nevezték ôt "a Misná atyjának". A Talmud akkora tekintélynek tartja a Misná ügyeiben, hogy kijelenti: "Az a Misná, amelyet nem említettek Chijá és Osájá tanházában, minden bizonnyal hibás, téves, és nem kompetens." (Chulin 141.)

Késôbb Ciporiban volt jesivája, amelynek egyik legkiemelkedôbb növendéke rabbi Jochánán volt. Jochánán nyolc évig tanult nála, és úgy vélekedett: "Osájá a maga nemzedékében olyan, mint rabbi Méir volt annak idején", vagyis kortársai nem mindig tudták követni gondolatmenetét. Voltak, akik neki tulajdonították a Midrás Rábá szerzôségét, de ez nem bizonyítható. Maimonides szerint Osájá apjával és nagyapjával együtt volt tagja a Jehudá fejedelem korabeli Szánhedrinnak. Osájá hosszú életű volt, és Jehudá halálát követôen Gámliéllal, sôt a "kis" Jehudával, Nesziával is jó viszonyban volt. Ekkorra már megoszlott a hatalom: a Hillél-dinasztia kezében maradt a fejedelmi pálca, de a bét din és a Szánhedrin -- a tórai joghatóság funkcióját betöltô intézmények -- a Tan nagyjaira és művelôire szálltak. II. Jehudá halála után a fejedelmek többé nem voltak szükségszerűen Tóra-tekintélyek, és a hatalom elkerülhetetlenül megoszlott a politikai és vallási vezetés között (Hyman).

* * *

ěgy történt aztán, hogy Jochánán Tibériásra költözött, ahol nagy jesivát alapított. Rabbi Chániná Ciporiban maradt, és ott vezette tovább a patinás tanházat. Rabbi Jánáj Ĺchbárán nyitott jesivát, Osájá pedig Kájszárijában, és élete végéig ott tanított.

A sláchmonesz

Rabbi Osájá magánéletérôl meglehetôsen keveset tudunk. Volt egy nagy tudású fia, Marinus. A Talmud említést tesz menyérôl is egy történetben: leírja, hogy a fiatalasszony egy pénteken fürdôbe ment a városon kívülre. Késôn ért haza, ezért anyósa éruvot -- a szombati határt kitágító "kerítést" -- csinált neki. (Éruvin 80.) Errôl olvashatjuk a Chijáról szóló fejezetben, hogy a mester érvénytelennek nyilvánította.

Igen szegény ember volt, és nehezen kereste kenyerét. II. Jehudá Purim alkalmából egy borjúcombot és egy hordó bort küldött neki sláchmonesz gyanánt. Osájá megköszönte az ételajándékot, és felvilágosította a fejedelmet, hogy ezzel a szegényeknek járó purimi adomány micváját is teljesítette.

Osájá nem kovácsolt tôkét tekintélyébôl vagy tudásából: nem ebbôl élt. Csak egy esetrôl tudunk, amikor hivatalos megbízatásnak tett eleget. Abban az idôben a Hold állása, illetve az újhold beállta szerint számították ki a hónapok és az ünnepek rendjét. A bét din szakértôi hallgatták ki a tanúkat, akik látták feljönni az újholdat: alaposan meg kellett gyôzôdni szavahihetôségükrôl, mert megesett, hogy némely szekták tagjai félre akarták vezetni a bölcseket. A Szánhedrin számára igen fontos volt, hogy a naptárszámítás alapjául szolgáló újhold regisztrálása Erec Jiszráélban, és azon belül is Júdeában történjék. Ezért a Galileában, Ciporiban élô fejedelem állandó bét dint helyezett ki a júdeai Én Távba ennek a feladatnak az ellátására. Jehudá idejében Chijá volt az ottani testület vezetôje, késôbb pedig Osájá örökölte tisztségét. Késôbb, amikor a második Hillél megalkotta a Hold járására alapozott zsidó naptárt, fölöslegessé vált a tanúkihallgatás és az ad hoc naptárszámítás, mivel elôre kiszámíthatóan követik egymást a hónapok és az ünnepek.

* * *

Osájá igen szigorú volt a Kájszárijá környékén gombamódra szaporodó keresztény szektákkal szemben. Elrendelte a betérések megszigorítását: attól kezdve a betérni szándékozónak három kóser tanút kellett állítania, akik igazolták, hogy körülmetéltette magát, és megmerítkezett a rituális fürdôben (Jevámot 46.).

Egy talmudi anekdota tanúsága szerint mindennél fontosabbnak tartotta a Tóra-tanulást. "Egyszer Chámá ben Cháninával Ludon járt, és egyik tanházat a másik után látogatták meg. Chámá megjegyezte: Mennyi pénzt fektettek ôseink ezekbe az épületekbe! Osájá kiigazította: Mennyi szívet-lelket fektettek beléjük! Hiszen ezekben Tórát tanulnak..." (Jeruzsálemi Talmud, Skálim 5.)

Egy római tudós -- nyilvánvalóan sértô szándékkal -- megkérdezte tôle: ha Isten úgy akarta, hogy a férfiak körül legyenek metélve, miért nem születnek úgy? Osájá türelmesen megmagyarázta: mindent, amit Isten teremtett, emberi cselekedettel kell "megváltani", vagyis emberi használatra alkalmassá tenni.

Ehhez a gondolathoz kapcsolódik szép példázata is: "Amikor az Örökkévaló megteremtette az elsô embert, az angyalok kara azt hitte, hogy imádnia kell Ĺdámot. A Mindenható álmot bocsátott Ĺdámra, és mindenki láthatta, hogy nem más, mint gyarló ember..." (Brésit Rábá 8:9.)

* * *

Nemeslelkűségérôl az alábbi történet tanúskodik:

Fia tanítója vak volt, náluk lakott, és Osájá mindennap a vak melámeddal étkezett. Egyszer vendégek érkeztek, és aznap nem evett vele. Este bement hozzá, bocsánatot kért, és azt mondta: "Nem akartam, hogy esetleg kellemetlen helyzetbe kerülj a vendégek elôtt..." A mester megilletôdve köszönte meg Osájának tapintatosságát, és azt mondta neki: "Te figyelmes és tapintatos voltál valakivel, aki nem lát, de látható. Adja az Isten, hogy ilyen gyengéd és figyelmes legyen veled szemben Az, aki lát, de nem látható (vagyis Isten)..." (Jeruzsálemi Talmud, Péá.)

ş tette ezt a mélyértelmű kijelentést: "Nagy szívességet [cedákát] tett az Örökkévaló a zsidó népnek azzal, hogy szétszórta ôt a népek között [mert ha valahol életveszélyben vannak, másutt megmenekülnek]..." (Peszáchim 87.) Mivel a cedáká egyúttal könyöradományt, alamizsnát is jelent, a vallásos cionizmus egyik vezéralakja, korának híres rabbija így kommentálta ezt a talmudi passzust: "Osájának igaza van, ez valóban cedáká. De édes Istenem, meddig lehet cedákából élni?..."

"A megállapodni képtelen zsidók 

 helyett az állam lép"

 ÉVI 1.5 MILLIÁRD ft. SORSA DŐL EL A NAPOKBAN* A MAZSIHISZ KÖTI AZ  EBET A KARÓHOZ* A SZOMBAT CIKKE

 Gadó János/ Szombat

 

"December 14-én ismét leültek tárgyalni a zsidó felekezetek, valamint az állam képviselői, hogy áttekintsék az állami örökjáradék újraosztásának kérdéseit. A tárgyalásokat Gál András Levente államtitkár szorgalmazta, hogy kibillentse a holtpontról a folyamatot.

A meghívóra válaszul a Mazsihisz éles hangú közleményt adott ki, melyben leszögezi, hogy az újraelosztás elfogadhatatlan, az előző Orbán-kormánnyal kötött egyezség szerint az örökjáradékra csak a Mazsihisz jogosult. „Már most kinyilvánítjuk – írja levelében a Mazsihisz két vezetője – hogy bármilyen, ettől eltérő döntést nem fogadunk el, és azt kizárólag erőszak útján hozott, jogtalan, Magyarország alaptörvényét sértő, egyoldalú szerződésszegő magatartásnak fogjuk tekinteni, amelyet minden eszközzel és minden jogi fórumon meg kívánunk támadni.”

Fenti levél helyenként erősen hasonlít egy korábbira, amelyet a magyar ortodox rabbikar írt 1950-ben, midőn a neológiával való egyesülésre kényszerítették őket: „Már most kinyilvánítjuk és kihirdetjük…, hogy kényszer hatása alatt létrejött „egyezség” csak addig marad érvényben, amíg el nem múlnak a kényszerítő körülmények.” Ezt a levelet Gál András Levente kormánybiztos mellékelte, egyéb anyagokkal együtt a tárgyaláshoz.


Hogy egy ilyen közlemény után miről lehetett tárgyalni, az kérdéses. Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató „az udvariasság szabályait szem előtt tartva, megfigyelőként” vett részt a tanácskozáson.

 A minta – a Vatikáni szerződés

   A kérdésről lapunk 2011. novemberi számában már írtunk. Mint köztudott, a tárgyalások tétje az ún. állami örökjáradék, vagyis a zsidó közösség 1945 után államosított, és 1989 után vissza nem kért/adott ingatlanai után fizetett állami juttatás. Ez a szerződéskor (1996) megállapított érték öt százaléka, évente fizetendő, értéke jelenleg mintegy 1.5 milliárd forint. (A minta a Horn-kormány és a katolikus egyház között létrejött ún. Vatikáni szerződés volt.)

 

Arról is tudósítottunk, hogy a Mazsihisz – hajthatatlan álláspontja fenntartása mellett – „történelmi felajánlást” tett: saját költségvetéséből 150 millió forintot hajlandó átengedni a többi zsidó szervezetnek. Az EMIH és a reformzsidók ezt nem fogadták el, ők az örökjáradék elvi újraosztásához ragaszkodtak. (Részleteket lásd alább.)

 

Az új felosztás?

A kormány álláspontja szerint a 2012. január 1-jén életbe lépő új vallásügyi törvény négy egyenrangú zsidó felekezetet ismer el (Mazsihisz, EMIH, ortodoxia, reformzsidók), így semmi nem indokolja, hogy a zsidóságnak juttatandó járandóságból csak a Mazsihisz részesedjen.

 

A december 14-i tárgyaláson Gál András Levente államtitkár előterjesztette újraosztási javaslatát. A hajdani ingatlanok, illetve a ma végzett feladatok arányában az örökjáradék 1.5 milliárdját a következőképpen osztaná föl az állam: Ortodoxia: 320 millió; EMIH: 260 millió; reformzsidók: 70 millió. Az eddigi 1.5 milliárd kevesebb, mint kétharmada maradna a Mazsihisz kezében. 

Az ortodoxia (hivatalos nevén: Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség – MAOIH) eddig 100 millió körüli összeget kapott a Mazsihisztől, az évi szokásos huzakodás után. Így a kormány javaslatával most előállt a történelmi lehetőség, hogy az 1950-ben rájuk kényszerített együttélést felmondják. Ezt – a hírek szerint – örömmel ragadják meg. A másik két felekezet eddig nem kapott állami juttatást, így ők sem tiltakoztak a kormány javaslata ellen.

A Mazsihiszt – megfigyelőként – képviselő Zoltai Gusztáv a helyszínen is kijelentette, hogy nem fogadják el a határozatot, és az előző Fidesz-kormánnyal kötött megállapodást tartják érvényesnek. Előadta szokásos érvét a szeretetkórházról és más szociális intézményekről, melyek gazdálkodása így veszélybe kerül (s amelyeknek gazdálkodásába soha nem engedtek betekintést). Ám a másik három felekezet képviselője biztosította, hogy ha szükséges, támogatni fogják ezeket az intézményeket.

Az EMIH közleménye  „a hazai és nemzetközi zsidóság üdvözletéről” számol be, s külön említi, hogy Izrael Állam főrabbija is „nagy megelégedéssel fogadta az előrelépés hírét”.

A két reformzsidó közösség (Szim Salom, Bét Orim) ernyőszervezet keretében részesednének a juttatásból, ám ennek létrehozása időigényes jogi folyamat, eltarthat jövő márciusig is.

Az egyházi törvény körüli bonyodalmak (az alkotmánybíróság vétója, a törvény újraszövegezése) az örökjáradék ügyét valószínűleg nem érintik, mert az érintett közösségek státusza ennek nyomán nem fog változni.

*

 A Mazsihisz szerződésszegést emleget. Az ellenérdekeltek viszont azt hangoztatják, hogy a szerződés megkötésekor még nem létezett sem az EMIH, sem a reformzsidó felekezet, így őket akkor nem vehették figyelembe. Márpedig az örökjáradék nem kárpótlás, hanem a zsidóság újjáépítését szolgálja, s ekként mindenki, aki ezt az ügyet szolgálja, jogosult ebből részesedni.

A jelenlévők szerint, Gál András Levente államtitkár elszántnak tűnt, és közölte, hogy javaslatát szerdán (december 21-én) a kormányülés elé terjeszti. Ez azonban nem történt meg, és az sem bizonyos, hogy az év utolsó kormányülésén, december 28-án (ma)  erre sor kerül.

 

Történelmi háttér

Egy sokéves folyamat újabb, fontos állomásához érkeztünk. 1989 után a zsidó élet demokratizálódott, minden kezdeményezés előtt szabaddá vált az út, de egy dolog változatlan maradt: a „magyarországi zsidóságot” mint kollektívumot, az állammal szemben a (MIOK-ból létrejött) Mazsihisz képviselte. Így a zsidóságot megillető minden kollektív jóvátétel is a neki jutott. Az évi 50-100 millióval gazdálkodó Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) létrejötte hozott e téren némi változást.

1989 után rövid ideig úgy látszott, hogy a liberális értelmiségi középnemzedék alapította Magyar Zsidó Kulturális Egyesület megtöri a monopóliumot, de nem volt meg bennük ehhez az elszánás. Ez, úgy tűnik, csak a Köves Slomó színrelépése után megalakult EMIH-nek sikerül.

Az EMIH, létrejötte után nem sokkal, a hajdani Status Quo Ante hitközség jogutódjává nyilvánította magát. Ezt a jogi huszárvágást sokan kifogásolták, vallásilag, jogilag megalapozatlannak találták. Ám az EMIH ezzel hivatkozási alapot talált, hogy a hajdan volt magyar zsidóság egyik örököseként lépjen föl, kikezdve ezzel a Mazsihisz monopóliumát.

Mindehhez társult az EMIH intenzív munkája, látványosan gyarapodó intézményei, amely a támogatási igények benyújtásakor szintén hivatkozási alap volt. Ugyancsak szerepet játszottak az EMIH intenzíven épített politikai kapcsolatai.

A Mazsök kuratóriumának újjáalakítása tovább borította a korábbi egyensúlyt. A kuratóriumban megszűnt a Mazsihisz dominanciája, és az EMIH – a hozzá közelállókkal együtt – azonos súlyú partnerként van jelen. A Fidesz-kormány azzal is új helyzetet igyekezett teremteni, hogy – konzultáció végett – összehívta a zsidó szervezetek kerekasztalát, ahol a Mazsihisz csak egy volt a többi között. Mindez tovább erodálta képviseleti monopóliumát.

 

  AZ ÁTTÖRÉS

Az áttörés azonban akkor következett be, amikor az egyházakról szóló új törvényt elfogadta a parlament. Ebben az egyházként funkcionáló szervezetek száma kétszáz közeliről 14-re csökkent. Az újonnan „bevettnek” deklarált egyházak között megjelent az EMIH, amely ezek után még több alappal hangoztathatta igényét az örökjáradékból való részesedésre. A zsidó kerekasztalon a kormányt képviselő Gál András Levente államtitkár is megegyezésre buzdította a feleket, világosan állást foglalva ezzel a status quo megváltoztatása mellett.

A Mazsihisz legerősebb aduja e kérdésben az, hogy az örökjáradék-megállapodás közte és az állam között köttetett, s megváltoztatása a felek kölcsönös akaratával lehetséges. Egyoldalú módosítása az állam részéről szerződésszegés lenne. A Mazsihisz erről nem hajlandó tárgyalni, nem hajlandó tehát birtokon belülre engedni másokat. Váratlan, de érthető lépéssel azonban, hajlandó önként, jogi formaságok nélkül, az örökjáradék tíz százalékát, 150 millió forintot átengedni a többi zsidó szervezetnek. Ennek részleteiről azonban semmit nem árultak el.

A Mazsihisz  jogi érvelésével szemben az ellenérdekelt felek inkább történelmi, politikai, erkölcsi érveket hoznak föl. Köves Slomó arra emlékeztet, hogy az örökjáradék nem annyira kárpótlás, hanem a zsidóság újjáéledését szolgáló támogatás, amiből mindenki jogosult részesedni, aki ezt a célt szolgálja.

Sessler György, a MUSZOE elnöke a kerekasztal-tárgyalásokon úgy becsülte, hogy az 1948 után államosított és számításba vett 154 ingatlan mintegy kétharmada szociális intézmény volt, negyede oktatási intézmény, és csak 15 százaléka szolgálta közvetlenül a hitéletet. (Miközben túlnyomórészt a hitközségek üzemeltették őket.) 

***

A Szombat novemberi számában még arról értekeztünk, mik lennének a méltányos felosztás alapelvei – ám az államtitkár számszerű javaslatai nyomán ez már a múlté. Ugyancsak novemberi számunkban merengtünk arról, hogy a zsidó szervezeteknek (nem csak a felekezeteknek) önállóan, állami felügyelet nélkül kéne megállapodniuk. Ez a kísérlet hamvába holt, az állami kezdeményezés megelőzte.

 

    " A megállapodni képtelen zsidók helyett az állam lép."

       

 EDDIG A SzOMBAT CIKKE.
                                                         * * *

    Közöljük a fenti cikket amely – látszólag – objektiv, mivel elsőként közli az eddig csupán titokban közszájon forgó számokat. Akár ma, akár holnapután, vagy a jövő héten, úgy tünik hogy az ezen lépésére elszánt kormány történelmi igazságot tesz, amikor megtöri a kommunista örökség (Miok) Mazsihiszének jogtalan és igazságtalan monopóliumát. Senki nem fogja  e z é  r t   a kormányt

antiszemitizmussal vádolni – kivéve a Sip utcát és kapcsolt részeit.

 

 A társadalmi megbékélés szerves részeként értékelt megállapodásban minden fél kiveszi a részét. Az ortodoxia és az Emih, elveik fenntartásával egyeznek bele a reformisták szinrelépésére – mivel szerintük ezek – az amerikai minta példájára – sirásói a zsidóságnak. A Mazsihisznek is ki kell vennie a részét, túlhajtott, ellenőrizetlen költségvetése és monolitikus "uralma" csökkentésével.

 

    Tisztelet és becsület a kormánynak, amely nem átall belenyúlni a darászfészekbe és igazságot tenni, ott ahol nincs igazság

   

       A SZERK.

 

 

 

 

MAGYAR ZSIDÓ VALÓSÁG

 

  HOL A BESZÁMOLÓ A KÖZGYÜLIRŐL?

 

      A mult vasárnap zajlott le, igencsak zajosan, a Mazsihisz legutóbbi botrányos közgyülése. Sok helyen lehetett olvasni róla – itt is – csak ott nem ahol kellett volna. A Mazsihisz háztáji site-ján, amit Deák Andrea szerkeszt, Ferdmájer elnök szoros felügyelete alatt.

  Érdekes módon eltelt v agy 10 nap és a közgyüliről egy szó nem sok, annyi sem.

Vajon miért?

 

   Állitólag Andika több vázlatot előterjesztett, de az együgyú űgyvéd egyikkel sem volt megelégedve. Túl élethűek és életszaguak voltak.

Érdekes mi lesz a holnapután megjelenendő szilveszteri Új életben, ami az elnők elvtárs leibzsurnálja. Ha ott sem lesz semmi – lehet hogy nem is volt közgyűlés? Lehet hogy csak álmodtuk az egészet?

 

         MÉG A NEVÉT SEM TUDJÁK...

   

   Életében megkeseritették az életét. Az egyházügyes ávó figyelte és ellehetetlenitette, a siputcai komitácsik besúgták és üldözték. Halála után ő lett a hivatalos szent tehén. Kikiáltották a legnagyobb zsidó bölcsnek Salamon óta, iskolát  neveztek el róla és dijat alapitottak nevében.

- -  És most a harmadik emelet egyik homo sapiense, a kétfejü vezetőség súgója és ferditője-forditója, a "nemzetközi" és magyar-közelkeleti "szagértő"; a halottégetés propagálója (de "nem pénzért" – mondja ő);  akit nemrég megint nem neveztek ki kultúr(?!)attasénak Izraelbe, -  amikor arról ir hogy rövidesen utcát neveznek el róla – még a nevét sem tudja és - - - Schreibernek irja.

  

   Szegény Scheiber ennél többet, jobbat  érdemelne, márcsak a kiddusai révén is, ahol sok vegyesházasság lett megakadályozva .

 

        MIT CSINÁLNAK A RABBIK?

 

    TUDÓSITÓINK  egybehangzó  jelentése szerint, a neo-lógósok fellegvárában nagyon rossz a hangulat. A fejesek elvesztették a fejüket, a beosztottak többsége a leépitésektők fél, amivel a harmadik emelet fenyeget, ha a kormány megnyirbálja a  lóvét, ami eddig csőstől jött és számolatlanul költötték el – a több hitközség javára. Itéletidőtől tartanak, államcsődöt emlegetnek, pedig maximum ami lesz, az a mazsihisz csődje. Ebben az esetben a BZSH függetleniti magát a koloncként rátelepedő "országos" szervezettől, ami nem több mint kamuflázs, hiszen a zsidók Pesten vannak (nomeg Nagykörösen is van vagy 20).

 

  Ebben az esetben a rabbik is függetlenithetik magukat, csak nem fogják tudni mit kezdeni ezzel. Eddig az elnökség tenyeréből ettek és morogtak – ezentúl önállóan fognak morogni, a kérdés csak – kire.

 

   Mert mit csinálnak a rabbik? Nem illik azt mondani, hogy semmit, mert például temetnek, bár szerintük nincs elég temetés, sok az eszkimó és kevés a fóka, vagyis a zsidók nem halnak ki, a rabbik szerint elegendő mennyiségben. És gyorsaságban.

 

Nomeg égetnek is és abból a rabbiknak semmi haszna nincs. (Zárójelben: most lenne itt az ideje, hogy Streit  Sándor az asztalra csapjon és kijelentse – a rabbik által támogatva – hogy égetés nincs, ezt a zsidóság tiltja. Most ő a felelős a temetőért nem a ganefok, akik az égetésből is profitáltak).

 

 Több rabbiról egyáltalán nem lehet hallani; az új gój eltünt mintha a föld nyelte volna el, a svihákok nőügyeikkel vannak elfoglalva; az egyik matuzsálem most az országos titulust siratja, ami ugrott neki; a már nyugdijazott és dupla pénzért visszatért szakács-rabbi, temploma fajtisztaságával van elfoglalva, az obsitos tábornok aktiv segitségével és a fiatal, állitólag tehetséges rabbi pedig - - - doktorál. Ne tessék kérdezni milyen témából, mert szégyeljük elmondani. Nagyon aktuális, húsbavágó és mai. Ahelyett hogy a rábizott szórvány zsidókat pásztorolná – doktorál és az együgyü ügyvéd megáldja és kivánja neki, hogy 130 év mulva majd nevezzenek el róla utcát Pest-Budán.

 

   Mint Schreiberről.

 

Geváld! Ki bolondult itt meg teljesen?  Ki játszik a hárfán (és idegeinken) amikor a ház (Róma ) ég?

 

    HAT KÖRZET – KÖZEL EZER EMBER

 

        EGY KIS aritmetika még senkinek ne, ártott meg.

Most sem fog.

 

  Ha hat pesti körzet együtt tart chanuka ünnepséget és ott "közel ezer ember" vett részt, (bár nem tudjuk mennyire közel) – akkor  hány ember volt minden  körzetből?

 

És ha – mint tudósitónk jelenti, -  kevesebb mint négyszáz ember volt jelen, a hat körzetből, akkor milyen nagy siker ez?

 

Ha a sikert magyarul értjük, mert jiddisül részeget jelent---

AZ ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI (19)

                 

 KINEK VAN SZÜKSÉGE KIRE?

 

  ÖT TANITVÁNYA VOLT  JOCHANÁN BEN ZÁKKÁJNK: Eliézer ben Hirkános, Jósua ben Chananja, Joszi, a kohanita, Simon ben Natanael és Elázár ben Ároch. Számba véve tanítványai jó tulajdonságait, mindegyikőjükről egy-egy jellemző megállapítást tett: Eliézer ben Hirkános olyan, mint a kimeszelt ciszterna, amiben egy csepp víz sem megy veszendőbe; Jósua ben Chananja - boldog az ő szülőanyja. Joszi, a kohanita - jámbor (haszid). Simon ben Natanel istenfélő. Elázár ben Ároch olyan, mint egy egyre erősödő áradat. " (Atyák, 2,9).

 

 Jochanán ben Zakkajnak (lásd  az előző Misnát) sikerült a rómaiaktól megmenekülnie, s a római hadvezér azt is biztosította számára, hogy Javne városában a Synhedrion tovább működhessen, s ott folytathassák a zsidó tudományok tanulmányozását. Csodával határos módon a megszálló római csapatok Gamliélt, a Hillél nemzetségéből származó fejedelmet is életben hagyták, aki Javnében folytathatta azt a tevékenységet, amit Jeruzsálemben abbahagyni kényszerült.

 

  Jochanánnak - Javnéban - több száz tanítványa volt, de a Misna itt csak az öt legkiválóbbat említi. Ezek közül ketten - Eliézer és Jósua -csempészték őt ki Jeruzsálemből.

 

  Tanítványairól sok dicsérő szót mondott. Eliézerről pl. azt, hogy: "Ha Izrael minden bölcse a mérleg egyik serpenyőjében, Eliézer pedig a másikban lenne, Eliézer oldalára billenne a mérleg nyelve".

 Abba Saul, aki szintén tanítványa volt, viszont később azt állította, hogy ezt a megjegyzést Jochanán Elázár ben Árochra tette.

 

  Elázár ben Ároch a Talmudban Nehoráj néven ismert. Nehoráj héberül:

fénylő, világító. Így az irodalmi "álnév" arra utal, hogy "meg világította" (felnyitotta) a bölcsek szemét a halachában. (Sábbát, 147)

 

                              ****

 Az első évek zűrzavara után - amikor a Jochanán személyére szóló császári menlevél már az egész közösség biztonságát is szavatolta - Jochanán le is mondott a vezetésről, és átadta azt a második Gamliélnek. Ebben az időben ő már nagyon öreg volt, a vezetés csak terhet jelentett számára, és már nehezen viselte Javne hangos, zajló életét. Bror Chajilban telepedett le, ahol kizárólag a tanításnak szentelte életét, legfeljebb a Synhedrion üléseire járt be Javnéba.

 

   Bölcseink meg is jegyezték életének ezen szakaszát jellemezve, hogy aki azt akarta, hogy ügyét a legkiválóbb Bét-Din (rabbinikus bíróság) tárgyalja, az Bror Chájilba ment... (Szánhedrin, 32)

 

                            ****  

Jochanán ben Zákkáj halála után tanítványai - akik szintén Bror Chájilban, Mesterük mellett éltek - visszatértek Jávnéba, s csatlakoztak a Rabban Gamliél vezette Synhedrionhoz. Egyedül Elázár, a legkiválóbbak egyike ment Amaosba, ahol felesége is tartózkodott, s az nem volt hajlandó Javnébe menni. Az asszony feltette a kérdést férjének: Kinek van szüksége, kire?

- Nekik énrám - adta meg a választ Elázár.

- Akkor jöjjenek ők ide! - fejezte be a vitát az asszony.

 

   De azok nem mentek, mert nagyon is jól érezték magukat Javnéban.

Elázár viszont Amaosban érezte jól magát. A Talmud azt állítja, hogy ott jó vizű gyógyfürdők és kitűnő borok voltak, s Elázár igencsak hozzászokott a kényelmes élethez.

 

  Nem tudni, mennyi időt töltött itt, de egy idő után belátta, ha se tanítványok, se a társai nem jönnek őhozzá, mégiscsak neki kell hozzájuk menni, hiszen helye a Talmud-bölcsek között van.

Visszatért tehát Javnéba. Itt viszont rá kellett döbbennie arra, hogy a kényelmes élet, a fürdők és a borok elfelejtették vele minden tudományát, agya eltompult, s - egy kis túlzással szólva - még olvasni is elfelejtett, mert megtörtént, hogy egy ismert Tóra-verset hibásan olvasott fel.

 

   A Bölcsek, látván társuk milyen állapotba került, imádkoztak, hogy az Örökkévaló adja neki vissza elveszett képességét. Ez csodálatos módon be is következett. Amikor ismét egykori tudásának birtokában volt, fogalmazta meg: "Igyekezz olyan helyre kerülni, ahol Tórát tanulnak, és ne várd el, hogy az jöjjön utánad... és [ami a fő] ne támaszkodj értelmedre, és ne hidd, hogy te vagy a legokosabb." (Atyák 4, Misna 15) Innen ered az a zsidó szokás, hogy a Tórát tanuló fiatalokat a szülői ház kényelmétől messzire eső jesívákba küldik tanulni.