| A GÁLUT MINT
HALÁLOS BETEGSÉG |
|
Zsoltárok, 6. fejezet
"A karmesternek, mély hangú (nyolchúrú) hangszerre. Dávid zsoltára.
Istenem, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban! Kegyelmezz, Istenem, mert szerencsétlen vagyok, gyógyíts meg, mert reszketnek a tagjaim. Lelkem is csupa remegés, te pedig Uram meddig (késlekedsz)?! Fordulj felém, Istenem, mentsd meg irgalmadban életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy. A halál után nem emlegetnek téged; ki ad hálát neked a sírban? Belefáradtam a sóhajtozásba, egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm fekhelyemet. Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt. Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert meghallotta az Örökkévaló hangos sírásomat, imámat elfogadta az Isten. Megszégyenül és igencsak megrémül minden ellenségem, meghátrál és megszégyenül azonnal." (Zsolt 6,1-11)
Ez egy szorongatott és megfélemlített ember segélykiáltása. Nehéz, kilátástalan helyzetében az üldözött úgy érzi, mintha beteg lenne és halálfélelem gyötri. Ez olyan, mint a pszichoszomatikus betegség - maga a félelem az, amitől az ember betegnek érzi magát. Amikor Jeremiás próféta imádkozott és kérte Istent: "Gyógyíts meg, Istenem, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok" (Jer 17,14), ő sem volt beteg, hanem ellenségei halálra üldözték, és erre kérte az isteni gyógyírt.
Kimchi szerint ezt a zsoltárt vagy magára vonatkozólag írta Dávid, amikor üldözték és szerencsétlennek érezte magát, vagy pedig közhasználatra írta, hogy mindenki, aki rosszul érzi magát és Isten segítségét kéri - legyen mit imádkoznia.
Ibn Ezra szerint ez a zsoltár a gálutbeli (száműzetésbeli) helyzetet tükrözi, amit Dávid előre látott, mivel a gálut, az egyfajta betegség. Erre utal egyébként az is, hogy a mindennapi imában ezt a zsoltárt mondják annál a könyörgésnél, amikor az ájtatoskodó arcra borul (Táchnun). Vannak, akik ezt beteg ágyánál szokták recitálni, ami arra mutat, hogy itt valódi betegségről van szó.
NYOLCHÚRÚ VAGY NYOLCADIK? Nem egy zsoltár elején használati utasítást találunk a karmesternek: milyen hangszeren, illetve milyen dallammal kell azt játszani, énekelni. Ez annak idején a kottát helyettesítette. Zsoltárunk a Lámnácéách, ál Hásminit (vagyis a karmesternek, a nyolchúrú [mély hangú ] hangszerre). Jonatán fordítása egy nyolchúrú hegedűről illetve hárfáról beszél. Igen ám, de héberül sminit nyolcadikat is jelent. Ennélfogva a Midrások kivétel nélkül azt feszegetik, mire vonatkozik itt a nyolcadik"?
A Midrás Sochér Tov felsorolja azokat a micvákat, amik az embert nap mint nap körülveszik: tfillin, tálit, mezuza, imák stb. Amikor azonban bemegy a fürdőbe, ott meztelenül rádöbben arra, hogy micvák nélkül maradt. Ekkor azonban eszébe jut, hogy mégsem, hiszen körül van metélve, és ez a legfontosabb micvák egyike. A Talmud, zsoltárunkkal kapcsolatban elbeszéli, hogy egyszer ez történt Dáviddal, aki valósággal megrettent, amikor rájött, hogy - a fürdőben - "lemeztelenedett a micváktól". Amikor azonban rájött, hogy van egy micva, amitől nem képes megválni, nagyon megörült, és erre írta ezt a zsoltárt, " arra a micvára, ami a nyolcadik napra adatott" (Menáchot 33).
A Jálkutban nyolc elnyomó hatalomról van szó, akik kezéből Isten kiváltja Izraelt. Van azonban a Midrásban egy vélemény, amely a nyolchúrú hangszerre vonatkoztatja a sminit kifejezést. Rabbi Jehuda szerint a Szentély hárfája héthúrú volt, a messiási korban nyolchúrú hárfa lesz, míg a túlvilági hárfa - tíz húron pendül. ..
HA AZ ORVOS KÉSLEKEDIK ...
"Te pedig, Uram, meddig késlekedsz?!"
Az üldözött Dávid, akinek a hagyomány ezt a fejezetet is tulajdonítja, itt azért könyörög, hogy Isten sürgősen segítse meg, ne halogassa segítségét, mert ez végzetes lehet.
A Midrás ezt egy halálos betegre applikálja, aki halálos ágyán várja az orvost. Négy órára várja, de már elmúlt öt óra, hat óra, és az orvos csak nem jön. Amikor naplemente után végre megjön, a beteg már alig él, és azt mondja az orvosnak: ha még egy kicsit késel – a lélek elszállt volna belőlem. Ezt mondta Dávid is az Örökkévalónak: "Te vagy az én orvosom, a lelkem csupa remegés és te késlekedsz ... "
"Megszégyenül minden ellenségem."
Mikor szégyenülnek meg Dávid ellenségei? A Midrás szerint a rosszak büntetése feltételes, abban az esetben, ha megtérnek - minden meg van bocsátva. Eszerint az idők végén az Örökkévaló megmutatja az igazaknak a poklot és benne egy csomó üres helyet. "Lássátok - mondja nekik -, ezek a helyek nektek vannak fenntartva. Mivel azonban jól viselkedtetek és betartjátok a parancsolatokat, így a mennyországba kerültök."
Ugyanez fordítva is áll: az Örökkévaló megmutatja a rosszaknak a mennyországot és ott a nekik fenntartott helyeket. "Mivel rosszul viselkedtetek, ezért a pokol fenekére kerültök" - mondja nekik. (Midrás Thillim).
Dávid betegségével kapcsolatban a Talmud-bölcsek a javára írják, hogy még akkor is, amikor nagyon beteg volt, fontosnak tartotta feleségeivel kapcsolatos férji kötelességeit teljesíteni. Ez nem lehetett könnyű feladat, mert ugyancsak a Talmud szerint Dávidnak 18 felesége volt.
Az Ávsálom-lázadás kulissza titkairól már volt szó eddig is. Itt jegyezzük meg, hogy Dávid ezt nagyon szívére vette, olyannyira, hogy elkeseredésében bálványimádásra adta (volna) a fejét, ha nem tanácsadója és jó barátja Chusáj, aki lebeszélte erről.
Amikor találkoztak, Dávid éppen lázadó fia elől menekült - Chusáj szembejött vele és kérdőre vonta: Egy király, mint te vagy, képes lenne bálványt imádni?!
Dávid: És egy királyt, mint én vagyok, megölje a saját fia? Jobb, ha bálványt imádok, mint ha Isten neve megszentségtelenedne ... (Rási: Ha egy ilyen haszid királyt, mint én vagyok - a saját fia megöli, ez a nép szemében az isteni igazság megkérdőjelezését jelenti. Inkább én követek el egy kapitális vétket - mint a nyilvános bálványimádás -, akkor majd mindenki azt fogja mondani, hogy megérdemlem a sorsomat. .. )
Chusáj: Miért vettél el egy fogoly nőt? (Ugyanis Ávsálom anyja, Máchá, Gsur királyának a lánya volt, akit Dávid fogságba ejtett és háremébe vitt).
Dávid: a Tóra megengedte ezt. Chusáj: Igen, de utána azt írja a Tóra, hogy ha valakinek egy rossz, komisz fia születik, és a kettő összefügg ... (Szanhedrin 107) |
|
"EGéSZ éJJEL KöNNYEL áZTATOM áGYAMAT"
Furcsa, bár érthető képzettársitással, erre a zsoltárversre applikálja a Midrás (Sochér Tov) R' Zechárjá ben Hákácáv tragikus történetét. Zechárjá kohanita volt, a második Szentély pusztulásának korában élt Jeruzsálemben. A Halacha szerint, ha egy várost ellenséges katonaság rohan le - a kohaniták feleségei nem élhetnek tovább férjeikkel, (mert attól tartanak, hogy megerőszakolták őket), csak abban az esetben, ha tanúkkal igazolják, hogy nem esett bántódásuk. A tanú azonban nem lehet sem a feleség, sem a férje, mert ők nem objektívek (Ktubot 27,a).
Ez történt Zechárjával is, aki megesküdött a Szentélyre, hogy az ostrom egész ideje alatt együtt volt a feleségével ("kéz a kézben") és így biztos abban, hogy idegen hozzá sem ért, de a bölcsek azt mondták neki, hogy egy ember nem lehet saját maga tanúja ...
Mit tett Zechárjá, (aki maga is tanaita volt - Steinsalz)? Különváltan élt a feleségétől, akinek saját házában biztosított lakást és megélhetést; nem vált el tőle, de nem is élt vele együtt, mert - bár biztos volt dolgában - nem akarta megszegni a Halachát, ami a kohaniták esetében mereven szigorú (uo. 27,b). Erre az esetre idézi a Midrás Dávid versét a "könnyekkel áztatott ágyról".
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése