Irta: Dr Jesúrun Élijáhu(*)
|
|
| A néptelen utca csendje hangosan verte vissza egy magányos férfi erős, sietős lépteit. Éjjel tizenkét óra volt; Szin papjai épp akkor vonultak fel kísérteties fehér kámzsájukban a lépcsőzetes oltárhoz, mikor befordult a templomtérre. Máskor legszívesebben elkerülte ennek a városrésznek még a környékét is. ahol gyakran verte fel a lakókat a foglyok rémes sikoltása. akiket a holdistennő templomában őriztek és vallattak a papok. De most sietett. mert torkát szorongatta 'a félelem, hogy bezárják a belső városfal kapuit és így a legközelebbi utat választotta.
- Csak már a szabadban lennék, hogy beszélhetnék Vele, hisz ebben a szörnyű városban gondolni sem tudok Rá - mormogta magában és szinte szétlökte a két alabárdos őrt, akik épp bezárni készültek a nehéz bronzkaput.
- Hadd kimenni a szerencsétlent - szólt Samassu társának, aki fel akarta tartóztatni a távozót,
- Ki ez és hová megy - kérdezte a fiatal katona, akit csak pár napja helyeztek át századával az ur-kászdímí helyörséghez.
- Ez egy fura. érdekes ember, de azt mondják, hogy nagyon gazdag.
Pár hónapja már, hogy nem áldoz az isteneknek, csak folyton az ő istenéről beszél, aki láthatatlan.
- Hát ki látott már láthatatlan istent - kérdezte a fiatalabb. - Te buta. ép ez az. hogy az övét nem lehet látni, de ő éppúgy imádkozik hozzá, mínt te Istarhoz.
- Az más - felelt társa mély meggyőződéssel és felnézett a csillagok közt pihenő karcsú. titokzatos félholdra.
A belső falak és a külső bástyák közt, a mező puha pázsitján, egy nagy kőnek vetve hátát - áll a férfi,akiről szólottunk. Arcába süt a csillagos ég minden világossága, ahogy szeme fürkészve feltekint, mint aki keres valamit. Nem a csillagokat vizsgálja. Szeme a végtelen távolságokat kutatja, gondolata felméri az egész világot és keresi a teremtőt. - Te Isten, akinek egyedül lehetett erőd megteremteni mindazt, amit látunk, Te. aki jóságodból nekünk is adtál, hogy különbek legyünk. mint az állatok, - miért nem nyilatkozol meg minden embernek? Miért tűröd, hogy teremtményeidet és azok teremtményeit imádják az emberek? Hát oly végtelen a Te türelmed? Lásd, én már nem birom tovább ezt az életet, hogy naponta hallgassam szomszédaim káromlását, az éretlen suhancok csúfolódását, mert Téged tisztellek, a Láthatatlant s nem az ő bálványaikat!
Két nappal később, pirkadatkor, egy kis csoport hagyta el a várost.
A hatalmas utazókocsit, melyet öszvérek húztak, néhány fegyveres szolga vette körül, élükön 'egy dús, őszszakállú óriással,aki láthatólag a csoport feje volt. A fiatal kapuőr alázatosan tisztelgett és röptíben kapta el az aranyat, melyet egy szolga odavetett neki, mikor kinyitotta a nehéz kaput. A külsö várfal bástyája előtt, a legelőkön kivált egy hatalmas nyáj, melyet sok pásztor terelt a bástya felé. Tevék. szamarak, öszvérek és juhok százai közeledtek. A kapu itt is megnyilt és a menet elhagyta a város területét. |
|
Merre, uram? - 'kérdezte az egyik szolqa.
_ A dombon át az Eufráteszig! A csatornán majd gázlót keresünk és tovább megyünk nyugatnak. mindig nyugatnak, míg a Nagy~tengerig nem érünk.
A dombtetőn álltak. mikor feljött a nap. - Áldott legyen Baál, a világ teremtője - fordulta napkorong felé egy fiatal fegyveres. _ A Láthatatlant áldd. Ö teremtette a napot, a holdat és míndent, ami az égen fenn van s a földön lenn - szólt rá keményen az úr. A hangos szóra kedves asszonyi hang szólt ki a kocsiból : Ávrám! - A férfi odaléptetett.
A nap sugaraí bearanyozták a tájat és csodás csillogással felelt a sugarak csókjára a város sok gyönyörű rézfedeles templom-teteje. Olyan volt a város és az előttük elterülő sárgás sivatag mint az élet és a halál. _ Hát valóban elmegyünk, nem találtál más megoldást? Nem Száráj _ felelt a férfi és gyengéden megsimogatta felesége bánatos. könnyáztatta arcát. _ Elmegyünk innen. A Láthatatlan így szólt hozzám mult éjjel: "Menj el ebből az országból, szülőföldedről, melyet annyira szeretsz, atyád házából egy földre. melyet én neked adok. csak neked. És .neqáldalak, nagy néppé teszlek és áldása leszel minden embernek." Az Isten mondotta ezt nekem.
_ Hát te. testvérem fia, Lót. Megbántad. hogy velem jöttél? Még visszafordulhatsz ! A megszó!ított fiatalember lelkes szavakkal felelte: Mindig szerettem volna utazni. messze földeket megismerni. más világot látni. érdekes új dolgokra találni. Boldogan követlek!
A kocsis az öszvérek közé csapott. a karaván elindult.
Délután forró szél sepert végig a vidéken és nyomaikat is befedte a sivatag pora. • Négyezer ,évvel ezelőtt. a mi időszámításunk szerint kétezerben játszódott le ez a történelmi esemény az Eufrátesz folyó vidékén, Mezopotámíában, melyet ma Irak államnak neveznek. A város. melyet Abrahám ősatyánk elhagyott Ur~Kaszdim volt.
1922~ben Sir Archibald Woolley, angol tudós. expedíciót vezetett ide és ásatások feltárták a 4000 évvel előtti, virágzó város romjait. Az ékirásos feliratokból az derül ki, hogy vad élamita törzsek pusztították el. Az úri és papi réteq gyönyörű kulturát fejlesztett ki. de a szegény népre súlyosan nehezedtek az istenek kegyetlen törvényei. Ábrahám még időben elhagyta a várost. amelynek népe. a sumérok elpusztultak. de az ősatya családja. a zsidó nép megmaradt.
A BIBLIA AZ öSATYÁKRóL
Abrahám útja Szírián keresztül a Jordán völgye felé. Kanaán országába vezetett. Aki ismeri a térképet. az tudja, hogy Palesztina földje természetes hidat képez Afrika és Ázsia között. Mínt ilyent mindig a legfontosabb karavánutak szelték át. melyeken Babylónia és Egyiptom kereskedői cserélték ki országaik áruit. De sokszor hadiút is volt e föld. ha a két említett nagyhatalom közül az egyik kedvet kapott a másik meghódítására. A föld, melyet Isten Abrahámnak ígért. lakott terület volt, sok kis tartományra oszlott és apró városállamokra.
Az a kis csoport, mely az Eufrátesz túlsó oldaláról jött (és ezért ívrínek, hébernek nevezték a folyamon innen lakó kanaáni népek) semmikép sem lett volna képes elfoglalni az országot, de benépesíteni sem ezt a nagy területet. Ábrahám tudta, hogy utódaié lesz a föld s ő maga egyik vidékről a másikra tette át lakhelyét, aszerint, hogy volt-e elég legelő töméntelen sok nyájának. Itt szabadon áldozhatott az Istennek, nem néztek rá ferde szemmel városi szomszédjai, mert lakása a végtelenbe vesző legelők, mezők voltak és fedele csak az ég örökké mosolygó, 'kék 'kárpitja.
Nemsokára elvált Lóttól. Pásztoraik összevesztek, mert kevés volt nyájaiknak a legelő. Ábrahám nem akart civakodást öccsével. Lót elvonult az ország legtermékenyebb részére, a mai Holt-tenger mellé, Szodoma városa irányában.
Ábrahám a Hágártól született fiát, JismaeIt korán elküldi házából. A fiú a pusztában nevelkedik, híres vadász lesz és tőle származnak az arabok (izmaeliták). Izsák, Sára gyermeke pedig otthon nevelődik és így közelről figyelheti apja példaadó életét. Ábrahám bejárja az egész országot. Ahol felüti sátrait és huzamosabb ideig tartózkodik. ott mindenütt tiszteletet ébreszt életével. viselkedésével, jóhírével. Tudják róla, hogy háza míndig nyitva áll a fáradt vándor előtt s a fejedelem - mert így nevezték már az ország lakói - maga keresi az alkalmat. hogy vendégeket fogadjon. A keleti népek híres vendégszeretetüket a mi atyánktól tanul ták. Senkit soha nem bántott, maga volt a békesség, és könyörület a bajban levőkkel szemben, de megsérteni nem hagyta magát, sem hozzátartozóit. Míkor Délbabylónia királya egy kisebb harci egys'éggel könnyű zsákmány reményében rajtaüt Szodoma és Shalem (később Jeruzsálem) városán és foglyul ejti a lakosok közt Lótot is - Ábrahám nem marad tétlen, Fölfegyverzi szolgáit és az ellenség ellen indul. Éjnek idején Dán városkánál, a határon utoléri az elbizakodott babylóniakat, szétverí a martalóc csapatot és kiszabadítja a foglyokat, köztük az elhurcolt királyokat és Lótot, az unokaöccsét. A hálás királyok csodát látnak. A szabadító fejedelem nem kér tőlük semmit és nem fogad el semmi jutalmat Az önzetlen cselekedet az ő igazi jutalma. Sára meghal. Ábrahám is nagyon öreg már és fiának nincs hozzáillő felesége. Elküldi tehát öreg szolgáját, a damaszkuszi Eliezert Cháránba, őshazája egyik városába, ahol rokonai 'éltek, hogy onnan hozzon feleséget fiának. Az apa nem akarja, hogy fia elhagyja az Isten igérte Kanaán földjét, de azt sem akarja, hogy olyan menye legyen, aki e1téríti fiát a láthatatlan Isten szolgálatától. A szolqa visszatér 'és magával hozza a legkülönb asszonyt, Rebekát.
Ábrahám még halála előtt gondoskodik méltó sírhelyről magának és családjának. Felajánlják neki a Machpéla barlangot. Chevron városának közelében. Ö búsásan megfizeti az árát és a sírhely, hol előbb Sára, majd Ábrahám találta meg végső nyughelyét, a zsidó nép örök jogát jelképezi az Ígéret földjéhez.
A fiú, Izsák élete átmenet csupán Ábrahám és Jákob között. Örökli, sőt gyarapítja is apja gazdagságát, de neki már ellenségei is vannak. Kutakat fúrnak szolqáí, de a szomszédos törzsek betömik a kutakat, Ellenségeskedéssé mégsem fajult a civódás. Abrahám fia meg tudja találnia módot arra, hogy kibékítse haragosait. Annál szomorúbb a helyzet két fia. Ézsau és Jákob közt, bár az öregkorban levő apa, kinek látása egyre gyengébb. nem látja meg az emésztő gyűlöletet, mely két fia közt tombol. Ézsau vadász volt. nem sokat törődött sem a családjával. sem az otthon látott vallási érzés ápolásával. Ez jórészt Jákobra hárult. ki otthon élt és a gazdaságot vezette. meg a nyájak felügyeletét látta el. Jákob csellel megszerzi Ézsau bátyjától annak elsöszülöttséqí jogát. majd anyja segítségével. - aki kisebbik fiát szerette jobban - Izsák áldását is. Ézsau felbőszül ezen és bosszút forral öccse ellen.
Rebeka kétségbeesve gondol arra. hogy kisebbik fiát megölik és nagyobbik fia lesz a gyilkos; ezért Jákobot elküldi szülőí házába Cháránba.
Jákob. kezében botjával. vállán tarísznyával indul útnak. Az út sokáig tartott, Vadállatokkal teli erdőkön, ellenséges földeken keresztül tör elóreaz ifjú, de este nyugodtan hajtja fejét a köpárnára. Tudja. hogy Abrahámnak és Izsáknak Istene vigyáz reá -és hitében nem is csalatkozik.
Megérkezik Cháránba. A kúthoz jönnek a város leányai. hogy vizet merítsenek. Jákob egymaga emeli fel a kút szájára tett súlyos követ és az ámuló leányok közt van Ráchel is, az unokahuga. Jákob sírva csókolja meg Ráchelt. aki apjához vezeti őt. Lábán, Rebeka testvére. először a jószívű nagybácsi szerepét játssza, de azután kimutatja foga fehérjét. Éhbérért dolqoztatja Jákobot még akkor is. mikor az elveszi feleségül két leányát. Leát és Ráchelt. miáltal még szorosabb lesz a rokoni kapcsolat. De Jákob résen áll. hisz most már családjáról, gyermekeiről van szó - és túljár apósa eszén. Az ő kis nyája százszor szaporabb mint apósáé és húszéves szolqálat után nagy vagyonnal tér vissza hazájába.
Vándorbottal kezében kelt át a Jordánon. míkor menekült Ézsau elől és nagy tábora van, midőn hazatér. Most még Ézsauval kell szembenéznie. A húsz év eloltotta az égő haragot. Ézsau, aki közben színtén hatalmas úr lett, Jákob nyakába borul, de a kibékülés után szétválnak útjaik: Jákob hazatér a szülöí házba. Ézsau pedig saját tartományába, Edom Fennsíkjára, mely a Holt-tcnqertől délre terül el.
Az úton. mikor már csak pár kilométerre volt a szülőí háztól, meghalt legkedvesebb felesége. Ráchel. akit rajongásig szeretett és sose felejtett el. Sírja ott van ma is, hol Jákob évezredekkel ezelőtt eltemette. a betlehemi országúton. Ide szállt annyi nemzedék imája. hogy ő, a nép bűntelen. jóságos anyja - könyörögjön szerencsétlen gyermekeiért.
Mindenért bűnhődni kell. minden bűn után jön a bűnhődés. Ez a Jákob ősatya életéról szóló történetek mély tanulsága. Aki a csalafinta módon megszerzett apai áldással akar békességben és bőségben élni - annak húsz évig kell idegenben. Kegyelem kenyéren élnie. Aki kivételt tesz gyer~ mekeível és részrehajló az egyik javára. azt épp legkedvesebb gyermekének elvesztése fogja gyászba dönteni. • Ruben. Simon. Lévi. Júda. Iszáchár, Zebulon. Dán. Naftálí, Gád, Aser, József és Benjámin. Ezek voltak Jákobnak, vagy ahogy később hívták őt Izraelnek fiai. Jákob legjobban Józsefet szerette és mínden jóval e1kényeztette ezt a fiát. Ezért József, ki kétségtelenül igen tehetséges és okos fiú volt - kícsít a testvérei felett állónak érezte magát. Kér edett előttük álmaival. melyeknek értelme az volt, hogy uralkodni fog felettük. A testvéreket véqtelenül felbőszítette Jákob részrehajlása, meg kis öccsük kérkedése és várták az alkalmat, hogy leszámolhassanak vele.
Az alkalom nem is késett. Egyszer, mikor egyedül voltak vele a rnezőn, csak Ruben és Júda fellépésének volt köszönhető, hogy nem verték agyon. Abban a hitben, hogy ezzel örökre végeznek vele - elad ták Egyiptomba rabszolgának, apjuknak meg azt mondták, hogy vadállat tépte szét fiát. Jákob keserves zokogással siratta kedvencét és nem tudott halálán meqviqasztalódní.
Múltak az évek. Jákob vagyona gyarapodott, családja népesedett, az öreg siratta Józsefet, a fiai pedig rettenetes testi erejükkel félelmetes hírnévre tettek szert Kánaán földjén. Már meg is felejtkeztek arról a testvérükröl, akír a gondviselés nem engedett elpusztítani, sőt kiszemelt arra, hogy egész más irányba terelje családja sorsát és így népünk törtenelmét is. Az álmok valóra váltak és amit testvérei elkövettek ellene, épp az segítette elő az álmok megvalósulását. (Folyt. Köv)
(*) Dr Jesurun Élijáhu (Szabó }Schwartz{ Ödön), egyike volt a kevés cionista (neolog) rabbinak, a két világháboru közötti Magyarországon. Aktivan résztvett a cionista mentő munkában és amint lehetett allijázott, megjárván az angolok ciprusi koncentrácios táborát is. Izraelben középiskolai tanár volt, ékesszóló cionista agitátor, a szó legjobb értelmében, valamint publicista az itteni magyarnyelvü sajtóban (Új Kelet, Hét Tükre). Több könyvet irt, ezek egyike az ÉLŐ ZSIDÓ TÖRTÉNELEM, amely regény formájában irja meg a zsidóság történetét, egy cionista zsidó szemszögéből. A könyv első kiadása Békéscsabán jelent meg – 1942-ben, ahol Jesurun zl mint rabbi tevékenykedett. A mai Magyarországon ismeretlen könyvet Jesurun emlékének szentelve adjuk közzé. A szerk
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése