| Sára - héberül Szárá, (jelentése úrnő) vagy eredeti nevén Száráj -, Ábrahám felesége, volt a zsidó nép első ősanyja. Az egyszerű értelmezés (Psát) szerint Ábrahám féltestvére volt, egy apától, de nem egy anyától származtak, míg a midrási hagyomány Ábrahám unokahúgát látja benne. Ismert sémita család Mezopotámiában, melynek feje Terách volt, Ábrahám édesapja és Száráj apja (vagy nagyapja).
Száráj méltó társa volt Ábrahámnak a monoteizmus terjesztésében. Amikor elhagyták a két folyam országát, útban Kánaán felé, magukkal vitték egész "vagyonukat", a Midrás szerint ezek a betérítettek voltak: Ábrahám térítette be a férfiakat és Sára a nőket, (Midrás Brésit rábbá 39,14), vagyis rábírták az embereket, hogy hagyjanak fel a bálványimádással.
Ábrahám 75 és Sára 65 éves volt, amikor elhagyták szülőföldjüket, hogy isteni útmutatásra Kánaánba menjenek. Házasságuk első évtizedeire Sára meddősége nyomta rá tragikus bélyegét. Egy sor kellemetlen kalandon estek át, amikor az éhínség arra kényszerítette őket, hogy Egyiptomba emigráljanak, ahol a szépséges Sárát a Fáraó háremébe hurcolták. Hiába érvelt azzal Ábrahám, hogy Sára a testvére - attól félvén, hogyha tudják, hogy ő a férje, megölik(?) -, csak az isteni beavatkozás mentette meg Sárát attól, hogy az egyiptomi uralkodó kedvét töltse vele. Később, ugyanez történt velük a filiszteusok országában is, ahol Ábrahám részletesen elmagyarázta, hogy nem hazudott - amikor az ottani király szemrehányást tett neki -, hanem valóban féltestvéréről van szó, aki egyben a felesége is.
Több exegéta elmarasztalja Ábrahámot viselkedéséért, amiért szabad prédára engedte feleségét, miközben csak arra volt gondja, hogy ne öljék meg (Nachmanidész), mások mentegetik. Tény, hogy mindkét esetben "felső utasításra" volt kénytelen a fáraó és Ávimelech is Sárát elengedni, anélkül, hogy hozzányúltak volna. Mindketten csúnya és kellemetlen kiütéseket kaptak (lásd 1 Mózes 12, 17-19 valamint uo. 20, 17-18), amiből nyilvánvalóvá vált az összefüggés a büntetés és Szárá elrablása között.
Miután Isten szövetséget köt a pátriárkával, megváltoztatja neveiket: Ávrámból Ábrahám és Szárájból Szárá lesz - és az isteni ígérettel tarsolyukban várják a gyermekáldást. * * * Közben azonban nem ülnek tétlenül. Már sok év eltelt azóta, hogy Kánaánban élnek, és Sárának ötlete támad. Van egy fiatal egyiptomi szolgálója, Hágár (l. később), akit Ábrahámnak ad, vegye feleségül, és ha majd szül - ami iránt nem volt kétség -, akkor ezáltal Sára is (fel)épül. Ma nem tudjuk pontosan mit jelentett ez: vagy azt, hogy annak érdemében, hogy vetélytársnőt hozott a házba egy fiatal nő személyében - fog szülni, vagy pedig majd ő dajkálja és neveli a szolgálónő fiát, aki olyan lesz, mintha az övé lenne.
Hágár megszolgálja a belé vetett bizalmat és - azonnal teherbe esik. Itt kiderül, hogy Sára is csak egy nő, illetve egy meddő asszony, aki mindenáron anya szeretne lenni. Egyhamar észreveszi, hogy a fiatal Hágár már nem olyan alázatos és szolgálatkész, mint azelőtt volt. Hiába sorolja a Talmud Sárát a hét zsidó prófétanő (!) sorába, a féltékenység itt olyan messzemenő, hogy Sára megkínozza, megalázza a szeretett férj magját hordó Hágárt, olyannyira, hogy az megszökik. Útközben találkozik egy angyallal, aki közli vele, hogy fiút fog szülni, akit nevezzen el Jismáélnek, majd azt tanácsolja neki, menjen vissza úrnőjéhez, alázkodjon meg előtte, mert "érdemes", ugyanis nagy és népes nemzetség lesz a fiából.
Több neves kommentátor (Nachmanidész, Kimchi és mások) megróják Sárát kegyetlen viselkedéséért, és vétkesnek találják. Nachmanidész kivetnivalót lát Ábrahám viselkedésében is, aki mindenben hallgatott feleségére. "Ezért lett neki (Hágárnak) egy fia - Jismaél -, aki majdan megkínozza Ábrahám és Sára ivadékát, a kínok kínjával."
Abarbanel vitába száll ezzel az állásponttal, és védelmébe veszi Sárát, akinek "nevelő szándékai" voltak csupán.
Hágár visszamegy, megszüli fiát, akit Ábrahám nevez el Jismáélnek. Sára nem "épült" ebből, meddősége egyre nyomasztóbb lett, miközben a szolgálónő és fiának jelenléte a házban egyre elviselhetetlenebb. Azonban csak 13 év múlva, amikor Sára már 90 éves, és végre megszüli fiát, Izsákot, kerül sor arra, hogy az idős ősanya rávegye férjét, űzze el Hágárt és fiát a házból. Ábrahám vonakodik, de egy isteni hang azt súgja neki, hogy mindenben hallgasson feleségére, Sárára. * * * Ezt megelőzően Ábrahám isteni parancsra körülmetéli magát, majd jön három, arab vándornak álcázott, angyal és közli az idős házaspárral, hogy jövő ilyenkor fiuk születik. Sára hallgatózik, majd nevetésben tör ki, amikor hallja az ígéretet: öregek vagyunk mi már ehhez, mondja, hiszen 90 éves volt és férje - 100. Az Örökkévaló szinte megsértődik, hiszen nincs olyan dolog, amit a Mindenható ne tudna keresztülvinni - és az ígéret megismétlődik.
Sára boldog anya, de amikor Izsák 37 éves, hirtelen meghal 127 éves korában. Bölcseink szerint "korai" halála büntetés volt, hiszen annyit kellett volna élnie, mint Ábrahámnak (175 évet), de mivel perelt urával és az Istent kérte, döntsön ő közöttük - ezért hamarabb hunyt el.
Ábrahám hosszú alku után megveszi a Machpéla barlangot Hebronban, és ott temeti el Sárát.
Az aggáda szivárvány fényében
Eddig tart többé-kevésbé az, amit Sáráról az Írás közöl velünk. A hiányzó részeket a Midrások legenda-aggáda anyaga tölti ki. Gyerekkoráról nem tudunk semmit, de a Midrás szerint olyannyira meddő volt, hogy még méhe sem volt, (Brésit Rábbá 53,5) de később született egy lánya is, akit Bákolnak hívtak. Világszép nő volt (bár a Midrás tudja hogy Éva, az első nő, szebb volt nála), és ez okozta a kellemetlenségeket Egyiptomban és a filiszteusok földjén.
Amikor Egyiptom határára érkeztek, Ábrahám elrejtette Sárát egy ládában, mert nem akarta, hogy a vámosok szemet vessenek rá. Amikor kérdezték, mi van a ládában, azt mondta, hogy hajlandó annyi vámot fizetni, amennyit kivetnek rá. Ez gyanút váltott ki, kinyittatták a ládát, és a szemük káprázott Sára szépségétől. Olyannyira, hogy azonnal a fáraó palotájába vitették, de az uralkodó hirtelen kapott kiütései miatt nem volt képes Sárához még csak hozzá sem nyúlni. Utána szemrehányást tett Ábrahámnak, miért mondta, hogy testvére és nem a felesége Sára, majd az ország azonnali elhagyására kötelezte őket. A történés Peszách éjjelén zajlott, és mint mindig a zsidó történelemben, ekkor is természetfölötti csodák történtek. (Zóhár 1,82)
Ábrahám életének sokszínű palettáján Sára meglehetősen passzív szerepet tölt be. A Tíz Megpróbáltatás közül, amelyet a hagyomány Ábrahámnak tulajdonít - Sára mindössze néggyel van kapcsolatban: kettő Hágárral és kettő Sára meghurcolásával függ össze. Halála után Ábrahám újra nősül (lásd Hágár, illetve Köturá), és további hat fia születik.
A Midrás szerint Sára halála a tizedik megpróbáltatással - az Ákédával (Izsák feláldozása) - volt kapcsolatos. A Sátán jött és ráijesztett Sárára, hogy Ábrahám elvitte feláldozni egyetlen szeretett fiát. Még mielőtt kimondhatta volna, hogy a kísérlet meghiúsult - Sára szörnyethalt. (Jonatán fordítása, 1 Mózes 22,20).
Márchesván havában halt meg.
A Tórán kívül Sára csupán egyszer említtetik a Bibliában, Jesája könyvében (51, 2), ahol a próféta visszapillant: "Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra és Sárára, aki szült benneteket. Csak egymaga volt, amikor hívtam, de megáldottam és megszaporítottam".
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése