MIT MOND A HALACHA - A HÁZASSÁGRÓL

MÓZES ÉS IZRAEL TÖRVÉNYEI SZERINT...    A zsidó felfogás és annak jogi formába öntött kijegecedése, - a Halacha - igenli a házasságot. A Misna (Atyák ) 18 éves korban állapítja meg a férfi házasodását, a lány lehet fiatalabb is. A Talmud bölcsek között - akiknek élete példaértékű nekünk - csak egy tanaitát találunk, aki nőtlen volt - Simon Ben-Ázájt, aki azzal mentegetőzött, hogy "mit tehetek, amikor lelkem a Tórát vágyja és szereti" (Jevamot, 63b). A házasság, a zsidó felfogás szerint, a világ teremtésének szerves része, illetve folytatása. Ádám és Éva volt az első család, ők kapták a szaporodás és sokasodás bibliai parancsát - amely az első micva a Tórában. A próféta megfogalmazásában és a Talmud bölcsek interpretációjában, az isteni szándéknyilatkozat úgy hangzik, hogy az Örökkévaló a világot "nem kietlennek (pusztaságnak, zűrzavarnak) teremtette, hanem arra hogy (be)lakják, alkotta" (Jesája, 45, 18). Ennek egyenes következménye a házasságok, a családok kialakulása, a gyermekáldás. A Tóra ezt is, mint mindent, szabályozta, és megfelelő keretbe állította. A Tóraadás előtt is voltak házasságok, születtek gyerekek, de - Maimonidés szavaival - "A Tóraadás előtt az ember meglátott az utcán egy asszonyt, aki megtetszett neki, hazavitte, magáévá tette -s és ezzel de-facto a felesége lett". A Tóra megszentelte a házasságot, amit héberül stílusosan kiddusin-nak (szentségnek) nevezünk, ennek a ma is érvényben lévő chuppá-kiddusin formáját adva. Fölösleges hangsúlyozni, hogy a szentség-házasság védelmet nyújt az asszonynak a férj önkényeskedései elől. A házasságlevél Ezen védelemnek egyik fontos eszköze a ktubá (házasságlevél) volt. Ezt a nagy tanaita, Simon ben-Sátách (lásd róla A Talmud Bölcsei rovatunkban) vezette be a második Szentély fénykorában, amikor sógora, Jánnáj Alexander, volt a nagyhatalmú király, azzal a deklarált céllal, hogy a "férjnek ne legyen könnyű szabadulni feleségétől" (Sábbát, 14, b) hiszen válás esetén a házasságlevélben megállapított összeget kell, a hogy a férj kifizessen feleségének. Az arameus nyelven megírott ketuba, tartalmazta a férj további kötelezettségeit feleségével szemben (mint élelmezés, ruházat, házastársi kötelesség), stb., valamint felsorolta a feleség által hozott és birtokát képező vagyont. Eddig a házasságlevél által biztosított anyagiakról. A ktubá fontosságára jellemző, hogy Bölcseink szerint nem szabad együtt élni valakinek feleségével, ha annak nincs birtokában házasságlevele. Van, aki ezt nem veszi ennyire szigorúan ("2-3 évet is élhetnek együtt ktubá nélkül" - Ktubot, 57, a). Azonban rabbi Méir (uo.) és nyomában Maimonidés (Hilchot Isut, 10, 10) azt mondják, hogy "még egy órát is tilos együtt élniük ktubá nélkül". A Talmudbölcsek Írásversek sorával bizonyítják, hogy a házasságlevél gondolata a Tórában gyökerezik, ha azt végső formában Ben-Sátách foglalta írásba. Ha a házasságlevél a dolog (tulajdon) jogi részét szabályozza, és tulajdonképpen anyagiakkal foglalkozik - a chupa (baldachin) alatt elmondott hét áldás (Sevá Bráchot) a szellemiekről gondoskodik és a zsidó felfogást, és szellemiséget tükrözi. A hét áldás A szentségházasság (chupá-kiddusin) tulajdonképpen egy szerződés két fél között, amelyben a jogokat és kötelességeket a házasságlevél taglalja. Ezt bibliai korokban brit (szerződés-egyezmény)nek nevezték. A ktubá felolvasása (lásd szövegét a továbbiakban, magyar fordításban), azután következik, hogy a vőlegény a menyasszony ujjára húzza a gyűrűt, és azt mondja: "Ezennel légy megszentelt feleségem, ezzel a gyűrűvel, Mózes és Izrael törvényei szerint" ("Háré át mökudeset li, bötábáát zó, ködát Mose vöjiszráél". Erre a két tanú és a résztvevő közönség rámondják, hogy "Mökudeset" (vagyis meg van szentelve). Az ezután következő hét áldás (amit sok esetben a rabbi mond, de mondhatják erre felkért előkelő férfiak is) ősrégi eredetű, szövegét a Talmud Ketubot traktátusában (8, a) valamint Maimonidés kodifikációjában (Hilchot Bráchot, 2 és Hilchot Isut, 10), találjuk. Ez így hangzik: 1) "Áldott vagy örök Istenünk, a világ ura, aki megteremtette a szőlő gyümölcsét" 2) "Áldott vagy örök Istenünk, a világ ura, aki mindent dicsőségére teremtett". 3) "Áldott vagy örök Istenünk, a világ ura, aki az embert megalkotta" 4) "Áldott vagy istenünk, a világ ura, aki az embert a maga képmására, a saját képzete szerint formálta és örök építményt mintázott belőle. Áldott vagy te Örökkévaló, aki az embert alkottad". 5) "Örüljön és vigadjon, aki gyermektelen volt (Cion), mikor gyermekei egybegyűlnek nála örömben. Áldott vagy te Örökkévaló, aki megörvendezteti Ciont gyermekeivel!" 6) "Adj sok örömet ennek a szerelmetes párnak, ahogy az Éden kertben örömet okoztál annak idején első teremtményednek. Áldott vagy te, Örökkévaló, aki örömet okoz a vőlegénynek és menyasszonynak!" 7) "Áldott vagy te, örök istenünk, a világ ura, aki az örömöt és vigasságot, vőlegényt és menyasszonyt, ujjongást és dalolást, vigalmat és vidámságot, szeretetet és egyetértést, házi békét és barátságot teremtette. Urunk, Istenünk, vajha hamarosan hallanánk Jehúda városaiban és Jeruzsálem piacterein is, vőlegények és menyasszonyok hangját; vőlegények vigalmát a baldachin alól és ifjak zenés lakodalmi zaját. Áldott vagy te Örökkévaló, aki megörvendezteti a vőlegényt és a menyasszonyt!"       A szentségházasság fő ismérvei: mindkét félnek szabadnak kell lenniük, ha házasok voltak azelőtt, szabályosan el kell válniuk. A menyasszony alámerül a rituális fürdőben stb. Az előirt ritus, főleg szigorúan vallásos családok esetében, szinte kizárja az un. "mézesheteket", amelyek aztán, szolidabb és szelídebb formában a házastársakat egész életük folyamán végigkísérik. A házasságlevél (ktubá) A korabeli házasságlevél arameus nyelvezetű volt, mivel ez volt akkor a mindennapi érintkezés nyelve és fontos volt, hogy a házaspárok tudják jogaikat és kötelességeiket. Ma - tradicionális okokból - változatlanul arameus a ktubá nyelvre de szokás lefordítani a chupa alatt héberre vagy bármely más nyelvre, amit a házasulók értenek. A Ktuba dióhéjban, ezt mondja: Ezen és ezen a napon, itt és itt, azt mondta x.y. úr, (a vőlegény) x.y. úr fia, a menyasszonynak, x.y lányának: légy a feleségem Mózes és Izrael törvényei szerint. Én pedig Isten segítségével alapján dolgozok és ellátlak, megbecsüllek, megadom minden szükségletedet, ahogy azt a zsidó férfiak szokták tenni becsülettel. Megadom a mátkapénzt (móring=móhár) 200 zuz értékben, ahogy az a Tóra szerint neked jár... Utána a tanuk tanúsítják, hogy a menyasszony mindebbe beleegyezett és ezáltal x.y úr felesége lett. Továbbá, a ketuba technikai részében a vőlegény kötelezettségeit taglalja, majd a hozományt részletezi, amit a vőlegény kap. - - - Minden törvényes és szabályos a Halacha szerint (itt jön a két tanú aláírása). A szertartás végeztével a vőlegény átadja a házasságlevelet menyasszonyának és ez annak tulajdonává válik. E ktuba birtokolása nélkül a házaspár nem élhet együtt. A ketuba - akárcsak ellenpólusa a get - egyik fontos alapeleme, hogy a résztvevők neveit pontosan írják. Ellenkező esetben ebből sok bonyodalom származhat Mondhatnók: ez merő formalitás, hiszen "a fiatalok szeretik egymást" stb. Azonban minden hivatalos papír formalitás csupán, de van sok ország, ahol ha valakinek nincs születési bizonyítványa - akkor akár meg sem született. A zsidó házasélet szentsége, tartóssága és szilárd alapjai, természetesen nem egy papíron múlnak, azonban ha valakinek nincs villamosjegye, vagy bérlete - az nem utazhat villamoson, és ha rajtakapják, megbírságolják. Persze a ketuba nem orvosság mindenre. Vannak, un. tiltott házasságok, amelyek eleve érvénytelenek, hiába írnak egy díszesen cirkalmazott házasságlevelet. Például, a ma divatos egyneműek "házassága" tilos a Tóra szerint, azt a Halacha nem ismeri el, hiába akadna olyan "rabbi" aki összeadná őket. A tiltott házasságok listáját először a Tóra, majd - bővítve - a Halacha adja. Tiltott, érvénytelen házasságok Elsősorban vérrokonok: anyja, lánya, nővére vagy húga, lányunokája, nagynénje stb., valamint feleségének vérrokonai. Az ilyenekkel kötött házasságok vérfertőzés terhe mellett tilosak - a Tóra szerint. Az ilyen kapcsolatban élőknek nincs szükségük válólevélre (getre) mivel együttélésük nem számit házasságnak. Következményeiben a legsúlyosabb és a gyakorlatban a leggyakoribb, ha valaki egy férjezett nővel él együtt, anélkül hogy az törvényesen elvált volna. Ebben az esetben is a születendő gyerek mámzer lesz, annak minden negatív konzekvenciájával együtt. A Tóra az említett kapcsolatokat azon fajtalanságok kategóriájába sorolja, amelyekkel valamikor Kánaán népei kitűntek. Ma nem kell ilyen messzire menni. Zsidó és nemzsidó közötti házasságot a Halacha nem ismer el érvényesnek. A Tóra többiben kifejezetten tiltja ezt, és messzemenő következményeit hangsúlyozza. Azonban, ha a nő zsidó - akkor a születendő gyerek is zsidó és nem  számit mámzernak. A házasságon kívül született leányanya gyermeke sem mámzer - az európai "fattyú" fogalma nem vonatkozik rá. A lányanya nem kap kitüntetést a Halachától, cselekedete elitélendő, de nem von maga után szankciókat. Kohanita nem vehet el elvált nőt vagy betértet, vagy olyant, aki feslett életéről ismeretes. Ilyen házasság tilos és rabbi abban nem vehet részt. Azonban, ha mégis történt ilyen házasság - az de-facto érvényes és a születendő gyerek törvényes (nem mamzer) de bizonyos szankciókkal sújtják. A zsidó házasság egynejűségben gondolkodik. Még amikor a többnejűség nem volt tiltott - a zsidók nagy többségének egy felesége volt (lásd erről: Mit mond a halacha a monogámiáról). A zsidó házastársak hűsége közmondásos volt - ebben nagy része volt az un. Tisztulási Törvénynek (Diné Táhárá) amely havonta kb. 12 napra eltiltotta a házastársak nemi érintkezését, ami ahhoz vezet, hogy nem unják meg egymást. A zsidó férfiak különben is kapósak voltak széles körökben, mivel nem kocsmáztak, nem verték asszonyaikat és nem itták el keresetüket. Ez a pozitívum, paradox módon, gyakran elősegítette a vegyesházasságot... Összegezve: a zsidó nép, zsidó társadalom, akárcsak a zsidó egyén életének egyik alapja a házasság. A Tóra alapján álló, szentelt házasság melynek célja és értelme a gyermekáldás. HALACHA a zsidó vallás törvényeinek összefoglaló neve. Ismert döntvénytárai Joszef Káró Sulchán Áruchja, a Remá megjegyzéseivel, valamint Maimonidés Jád Hácházáká (14 kötetes) törvénytára. A Responsum irodalom évszázadok óta kíséri és bővíti, aktualizálja a Halachát, hogy az a modern kor minden kérdésére választ adjon.