2009. március 29., vasárnap

HETI SZAKASZ : C Á V - SÁBBÁT HÁGÁDOL

  

                           SE FAGGYU SE VÉR

 

           És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Szólj Izrael fiaihoz mondván: ne egyétek a faggyuját se ökörnek, se juhnak, se kecskének. Elhullott vagy széttépett állatnak a faggyuja bármire felhasználható, de megenni tilos - - - és semmiféle vért ne egyetek... se baromfi se állat vérét" (3.Mózes, 7, 22 – 26 ).

 

          A faggyu amiről itt szó van, az héberül Chélev, amit rendszerint faggyunak forditunk, bár vannak más forditások is (háj, kövérje, zsiradék). A vér élvezetének tilalmával többizben találkoztunk a Tórában. Tudjuk hogy "a vér az ember lelke" (5. Mózes,12,23) és ahogy tilos vért ontani és embert ölni – úgy tilos a zsidó embernek a vért enni, illetve inni. Maimonidés szerint a vér élvezete a pogány praktikák szerves része volt és ez is egyik oka a Tóra tilalmának.

 

     A faggyu tilalma már bonyolultabb. Először azt kellene tudnunk, mit értünk pontosan faggyu alatt, hiszen van állati zsiradék (héberül, a Talmud nyelvén, sumán) ami nem tiltott. A faggyu tilalmának kapcsán érkezünk el a hús kóseritásának egyik azon  "titokzatos" fázisához, amit még a legortodoxabb zsidók sem nagyon ismernek. Ez pedig az  un. zsigerelés (nikur), vagyis a faggyu zsigerek eltávolitása a kóser állatokból, miután azok kóser módon lettek levágva.

 

       Rási szerint a zsiradék és a faggyu egy és ugyanaz, vagyis ezek rokonértelmű szavak. Eszerint kell tudnunk, mikor tilos a faggyu és miért és mikor szabad a zsiradék élvezete és mi ennek az oka. A kérdésnek óriási irodalma van, amit mi merő érdeklődésből tanulmányozunk. A dolog gyakorlati részét a zsigerelőknek kell tudniuk és az őket felügyelő rabbiknak, akikre mi hagyatkozunk, amikor kósert háztartást vezetünk, vagy kóser húst akarunk enni.

 

     Amit fontos tudni, az az hogy zsigerelés nélkül nincs kóser marhahus (csirkére, pulykára vagy egyéb szárnyasra ez nem vonatkozik) és a szakképzett zsigerelő legalább annyira fontos és nélkülözhetetlen mint az istenfélő sakter.

 

                                                             * * *

             Napjainban sokhelyen rendszerint maga a sakter az, aki zsigerel, vagy közkeletü szóvel "reinigol". Külföldön, ahol nem probléma átpasszolni a nemkivánatos részeket nemzsidóknak – egyáltalán nem zsigerelik a marha hátsó részét, mivel az nagyon komplikált.

 

Amit nekünk tudnunk kell, hogy tilos olyan – kóser – állat húsát enni, amely nincs szabályszerüen kizsigerelve, mi által az összes faggyu inek el lesznek távolitva.

 

     Mi ennek az oka?

 

       Lássuk előszőr hogyan részletezi a Tóra a fent kimondott általános tilalmat:

 

               "És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Szólj Izrael fiaihoz mondván: ne egyétek a faggyuját se ökörnek, se juhnak, se kecskének. Elhullott vagy széttépett állatnak a faggyuja bármire felhasználható, de megenni tilos - - -" (3.Mózes, 7, 22 – 25, szakaszunkban). Ezután jön a büntető szankció annak aki megszegi a tilalmat: Ez Kárét, vagyis isteni halál (amit rendszerint idő előtti elmulásnak magyaráznak Bölcseink, amikor az  illető gyermektelenül hal el).         

 

   Amit a fentiekből megtudunk az az, hogy a faggyu tilalma azon három kóser állatra vonatkozik, amelyeket áldozatul lehet hozni –  ezek megszeliditett háziállatok - de nem a vadakra, amelyekből van hét kóser, ehető, de azok faggyuja nem tilos. Az elmondottakból feltételezhető, hogy a tilalom amiatt van, hogy ne élvezzük az áldozatnak szánt állat faggyuját (D.C. Hoffman), de Bölcseink és az utánuk jövö exegéták egy sor más okát adták a faggyu tilalmának.

 

        Nachmanidés nem fogadja el Rási magyarázatát, miszerint  a faggyu és a zsiradék (chélev és sumán) ugyanaz. Szerinte a  faggyu az a hájszerü valami, ami nem  szerves része a húsnak, csak rajta van mint egy hártya és lehámozható róla. Bizonyitékul hozzáteszi hogy más, idegen nyelveken  is megkülönböztetik a faggyut a zsirtól. Nem minden faggyu tilos, például a bárány faroktöve (Áljá) ami nagy zsirtartalmu – élvezhető és ennél is emliti a Tóra a chélevet.

            

      A Tóra nem indokolja a faggyu tilalmát – ellentétben a vér élvezetével. A tudományos, de hagyományhű Dáát Mikrá kommentárban, r' Menáchem Bole, elmondja hogy "a Tóra nem indokolja a faggyu élvezetének tilalmát, ahogy sok micva értelmét sem tudjuk és fontosságuk abban rejlik, hogy a Teremtő parancsolta meg őket. Ezek a micvák a Tóra alapját képezik és betartásukban a zsidó ember kinyilvánitja feltétlen hitét az Örökkévalóban és alárendeltségét akaratának".

 

Ehhez nem nagyon van mit hozzátenni.

 

                                                                   ***

        Ennek ellenére a nemzedékek exegétái próbálták magyarázni-értelmezni a faggyu tilalmát. A Chinuch könyvének szerzője (Áháron Hálévi, a barcelónai) egészségi okokban látja a faggyu tilalmát, mivel, korabeli fogalmazásban, az "ragacsos és  ártalmas váladékok alapja". Ebben (is) a Chinuch Maimonidés nyomdokain halad, aki , a Tévelygők Útmutatójában", szintén egészségügyi okokra vezeti vissza a  faggyu élvezetének tilalmát, mondván hogy "a faggyu hideg vért(?) szül, ártalmas az emberi természetre és el kell égetni"(Tévelygők, 3, 48).

 

 Náchmánidés és Abarbanel is ebben az irányban haladnak, ha nem is szószerint. Az előbbi kora orvosait idézi, akik nagyon elitélően nyilatkoznak a faggyuról és ártalmasnak nyilvánitják azt – és a zsiradékot általában – ami nehezen emészthető, megfekszi az ember gyomrát, stb. Az utóbbi azt mondja hogy "a faggyu  hideggé teszi az ember természetét, mig a vér felforralja azt".

 

     Szabadjon emlékeztetnünk arra, hogy ugyanezen Abarbanel elveti azokat a véleményeket, amelyek a kóser konyhát általában és a kóser állatokat és szárnyasokat különösen – mint az egészségre nem ártalmas dolgokat tekintik – ellentétben a tiltottakkal , melyek ártalmasok és rossz vért szülnek. Ez nem áll – mondja – mivel a világ népei eszik ezeket az "ártalmas" dolgokat és kutyabajuk sem történik...

 

    Itt Abarbanel, a kabbalisták szerinti okot is hozzáteszi a faggyu tilalmához: "mivel a vér piros és a faggyu – fehér --- vannak akik azt mondják, hogy a kicsattanó egészség és a szépség a vétek okozói és ezeket- - - a vér és faggyu váltja ki, hatásuk által az emberi szervezetre - -  ezért parancsolta (a Tóra) hogy égessék el és igy tegyen az ember rossz ösztönének vágyakozásaival, amelyek a vétkeket okozzák és kiváltják".

 

Ibn Ezra, rabbi Jehuda Hálévi (a Kuzáriban) és mások, éles vitákat folytattak koruk karaita  hivőivel a faggyu tilalmáról, annak okairól és a faroktő faggyujáról, ami a talmud szerint nem tilos. Ibn Ezra hozza a vita szövegét, melynek végén a karaita belátta, hogy  a "rabbinikusok"nak van igazuk.

 

                                                      ***

       A Zsoltárokra irott Midrás, a 119. zsoltárra  hivatkozva, a pusztaságban vándoroló zsidókat, aki átvették Szináj hegyén a Tórát és tartották parancsolatait – haszidoknak  (jámborok) nevezi, mivel nem tudták a faggyu élvezetének okát, azt nem is firtatták, hanem szó nélkül betartották.

 

Mondja a Midrás:

 

"Boldogok akik a romlatlanság (naivitás?) egyenes útját járják..." (Zsolt.119, 1). A pusztabeli nemzedék tagjai jámbor haszidok voltak, akik a Tórát ártatlan odaadással (naivitással) fogadták el. Mondta nekik (az Örökkévaló) "ne fözd meg a gödölyét az anyja tejében" (2. Mózes, 23, 19, amiből a tejes-húsos ételek különválasztásának kötelessége adódik); nem kérdezték, miért ne főzzük, hanem szó nélkül elfogadták. Mondta nekik "ne egyétek a faggyuját se ökörnek, se juhnak, se kecskének", nem kérdezték, miért ne, hanem elfogadták anélkül hogy kérdezték volna, milyen jutalomban lesz részünk, ha betartjuk. Erre mondja a Zsoltáros "Boldogok aki a romlatlanság (naivitás?) egyenes útját járják" (Midrás Thillim, 119, 1).

 

   Vagyis, a naiv és romlatlan odaadás előfeltétele, a parancs teljesitésének, kérdések nélkül.

 

             Egy másik Midrás azt hangoztatja, hogy a Tóra tekintettel volt a zsidók anyagi helyzetére és ha csak egy lehetőség volt – igyekezett nem okozni nekik anyagi kárt. Ezért szabad a faggyut, ami enni tilos – felhasználni bármi másra. (Báté Midrásot, 2. 59, Midrás Slosá vöárbáá).

 

                                                                 *

     Mivel a vér élvezetének tilalma sokkal sulyosabb, mint a faggyué – sok exegéta csak a vérrel foglalkozik és eltekint a faggyútól. Napjainkban nem esznek az emberek faggyut és a diéták "törvényei" szerint zsir helyett olajjal fözünk, abból is csak keveset használunk. Ha nem a  zsigerelés (reinigolás) ami kötelező minden levágott állatnál - lehet hogy a faggyuevés tilalma elvesztené aktualitását.

 

           Egy korunkbeli modern exegéta (a néhai r' Ábrahám Korman) megpróbálja pszichológiai és filozófiai sikon magyarázni a faggyu élvezetének tilalmát. A faggyut – vagyis a zsiradékot, mondja, a test felhalmozza és elraktározza, hogy azt majd inséges időkben, mint energia felesleget felhasználja. A Tóra, a tilalommmal, utal arra, hogy a "jövőt" tessék Istenre bizni. Ne próbálja az ember biztositani magát faggyu, vagyis zsiradék – illetve nagy vagyon - felhalmozásával, hanem hagyjon valamit az isteni gondviselésre is.

 

Ez az oka annak is – irja Korman a "Párásá lödorotehá" (A hetiszakasz nemzedékeken át) cimü könyvében – hogy a  faggyu tilalma csak a megszeliditett háziállatokra vonatkozik, de nem a szabadon élő hét kóser állatfajtára (szarvas, őz stb). Amikor az embernek sikerült állatokat megszeliditeni és a marhát, juhot, kecskét háziállattá alakitani , nagy istállót tarthatott és úgy nézett ki hogy jövője biztositva van. A szabadon éllő állatokra az ember soha nem számithatott, mivel a vadászat a Halacha szerint nehézségekbe, tilalomba ütközik (Lásd Mit mond a halacha a vadászatról). Ezért tiltja a Tóra a faggyut, vagyis a tiszta és megszeliditett állatok faggyuját, de nem tiltja a szarvasét vagy az őzét.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése