A peszáchi Hágádá kulisszatitkai
A hágádá "elbeszélést" jelent. A Tóra előírja, hogy minden zsidó köteles elbeszélni, továbbadni fiainak az egyiptomi kivonulás csodálatos történetét. Ennek a micvának, vallási parancsolatnak nyilvánvaló nemzeti jellege van, hiszen az egyiptomi kivonulás ünnepe a zsidó nép őstörténetének sarkalatos pontja. A zsidók ősidők óta betartják ezt a parancsolatot: évről évre szorgalmasan mesélik fiaiknak a szabadulás történetét, amely valamikor a bibliai szövegre szorítkozott, később pedig a szájhagyomány által bővült és variálódott.
A peszáchi Hágádá a világ egyik legrégibb zsidó könyve. A kiadások számát, illetve a példányszámot illetően talán még a Bibliánál is elteljedtebb. Mióta a nyomdát feltalálták, se szeri, se száma a különböző nyelvekre lefordított Hágádáknak, amelyek illusztrálva vagy anélkül, magyarázatokkal ellátva vagy csak a szövegre szorítkozva, a világ minden részében napvilágot láttak. Nincs olyan zsidó - még ha a zsidó Biblia soha a kezében nem volt is, a széles Talmud- és Midrás-irodalomról már nem beszélve -, aki legalább egyszer-kétszer életében nem ült volna a megterített széderasztal mellett, és ne forgatta volna megilletődötten az általa érthető nyelvre lefordított Hágádát. Magyar nyelvre fordított Hágádá is van nem kevés.
Ki Írta?
A legérdekesebb és egy ennyire elterjedt műnél szinte hihetetlen dolog, hogy senki nem tudja, ki írta a Hágádát. Az évszázadok során kialakított kompilációnak nincs szerzője.
Nem lehetne mégis kideríteni, ki írta a Hágádát?
Először talán kérdezzük meg, mi is az a Hágádá: így talán kiderül, ki írta, mikor és miért.
A Második Szentély első éveiben a Nagy Gyülekezet tagjai megszövegezték a fontosabb imákat (mint például a napi Tizennyolc Áldás), és ezze1lefektették a zsidó imarend alapjait. Ugyanez a kollektíva írta le a Hágádá szövegét. Ehhez csatolták a Misná és a párhuzamos halachikus irodalom részleteit és más, például gyakorlati utasításait. Ily módon kristályosodott ki a Hágádá írott szövege, legalábbis a "Rábán Gámliél mondta" kezdem részig. Más tudományos vélemények szerint néhány középkori betoldás kivételével a gáoniták korában rögzítették végleg a teljes szöveget, amelyben ekkor még nem szerepelt a Chád gádjá és más pijutok, amelyek Maimonides Hágádájában nincsenek említve.
A válasz tehát az, hogy nem lehet egyvalakit szerzőként feltüntetni. A Hágádá szövege a zsidó nép szellemiségét tükrözi. Az első, maival majdnem azonos Hágádá-szöveg a 9. században élt Ámrám gáon imakönyvében található. Száz évvel később Száádjá gáon imakönyvében jelenik meg a Hágádá szövege. Ennek nagy része megtalálható a Mechiltá CÍmű agadikus midrási műben is.
A tizenöt jelszó
A Hágádá önmagát magyarázza: részletes használati utasításaival aszéderest forgatókönyvéül szolgál. Az első oldalon található aszédertál képe, rajta a három pászka, a sült hús, a chároszet, a keserű gyökér, a kemény tojás, a kárpász, a széder nélkülözhetetlen kellékei. Ezután a tizenöt "jelszó" felsorolása következik: a héber szavak magukban foglalják a széder minden mozzanatát, kezdve a Kiddussal, folytatva a kézmosással, a kárpász - hagyma vagy krumpli - fogyasztásával, a középső pászka kettétörésévei, hogy elérkezzék a széder lényegéhez, a mágidhoz, vagyis az elbe- , széléshez, az egyiptomi kivonulás történetének előadásához. Ami eddig történt, a számos jelképes esemény, amely egész évben hiányzik a zsidó asztali rendből, csak arra szolgál, hogy a gyerekek érdeklődését felkeltse, és megkérdezhessék:
Má nistáná? Miben különbözik ez az éjszaka az év többi éjszakái tóI ? Az erre adott válasz a Hágádá.
A nyomtatás feltalálásáig kézzel írott, illetve
másolt Hágádák voltak forgalomban, természetesen korlátozott példányszámban. Az elso nyomatott Hágádát a spanyolországi A1chigarában adták ki 1482-ben. Ezt követte a művészien illusztráltHágáda'k Sora: Konstantinápolyban 1515-ben, Prágában 1526-ban, Amszterdamban 1695-ben jelentek meg a ma már könyvészeti műkincsnek számító kiadások. Azóta napjainkig rengeteg illusztráltHágádá jelent meg, különbözo magyarázatokkal, kommentárokkal, sot nem egy még humoros kiszólásokat is tartalmaz.
"Töltsd ki haragodat"
A Hágádá a zsidó nép Istenbe vetett bizodalmát és a megváltásba vetett töretlen hitét sugározza. Ez az isteni ígéret az, amelyben a zsidó akkor is bízik, amikor az égbolt sötét, és úgyszólván kilátástalan a helyzet.
"Ez az ígéret az, mely érvényben volt őseink számára és érvényes a mi számunkra is. Mert nemcsak egy ellenség támadt ellenünk, hanem minden időben, minden nemzedékben ránk törnek, hogy eltöröljenek bennünket a föld színéről, de az Örökkévaló megment bennünket, és kiszabadít kezeik közül!" Aki ismeri a zsidó történelmet, az jól tudja, hogy ebben a keserű megállapításban nincs semmi túlzás. Az elmúlt évszázadok üldözései ékesen bizonyítják, hogyaHágádá állítása történelmi tény.
Abarbanel mélyenszántó magyarázatában száz kérdést tesz fel a Hágádával kapcsolatban. Válaszai a legkompetensebb kommentárját adják ennek a mélyértelmű, de amellett népszerű osi zsidó műnek. Egyik kérdése magának a kivonulásnak a célját és értelmét firtat ja: mit értünk el azzal, hogy az Örökkévaló kivezette őseinket Egyiptomból? AhogyaHágádá mondja: "Ha nem vezetett volna ki bennünket Egyiptomból, még ma is a fáraó rabszolgái lennénk." Hátha jobb lenne nekünk ott, mint ma itt? Fogas kérdés. Abarbanel így válaszol: ha nem vonulunk ki Egyiptomból, nem kaptuk volna a Tórát, és nem lennénk nép.Ezek szerint a Tóra birtoklása és a zsidó nemzeti lét minden szenvedést megér.
***
Az ünnepi vacsora után, mikor elmondtuk az asztali áldást, emelkedett hangulatban, kinyitjuk az ajtót, és ismét megemlékezünk azokról, akiknek életcéljuk a zsidókat bántani, üldözni, irtani.
Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokon, akik nem ismernek [el] téged, az országokon, ahol nevedet nem hívják segítségül!
Mert elemésztette Jákobot, és lakóhelyét elpusztították.
(Zsoltárok 79:6-7.) Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket!
(Zsoltárok 69:25.)
Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket eged alól!
(Siralmak 3:66.)
Egyesek szerint ezt a három bibliai versből álló kifakadást, amelyben a zsidók legalább egyszer egy évben "megmondták a véleményüket" bántalmazóiknak, a középkor üldözései, vérvádjai és keresztes "vitézkedései" során illesztették a Hágádá szövegébe. Az ajtónyitás egyben azt is sugallja, hogy az Őrködés éjszakáján nem félünk véleményünket ország-világ előtt kinyilvánítani. Egy újkori kommentátor észrevette, hogy az "elemésztette Jákobot" egyes számban van, mig az egész passzus, mind a három versben, többes számban beszél ("népek", "birodalmak" stb.).
Ennek okát kutatva arra a keserédes megállapításra jut, hogy a népek megállás nélkül civakodnak, háborúskodnak egymással, és nincs egyetértés közöttük. Csak amikor arról van szó, hogy Jákobot - a zsidókat - kell "elemészteni", bántani, irtani, akkor a népek elfelejtik veszekedéseiket, a nézeteltérések eltűnnek, és mind egyetért azzal, amit a zsidókkal tenni kell- egyes számban, testvéri egyetértésben! (Or Jesárim)
Jövőre Jeruzsálemben!
A széderestet lezáró egymondatos kijelentés, amely így szól: "Jövőre Jeruzsálemben !", jókívánság, ima, vágyálom és gyakorlati program egyszerre. Mindenkinek magának kell eldöntenie, mit jelent számára. Volt idő, amikor csupán álom volt.
Ma megvalósítható gyakorlati célkitűzés. Hadd reméljük, hogy nem marad puszta szóvirág, sem üres szlogen, sem pusztába kiáltott szól
Chág száméáeh!
12
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése