A SZOMBAT: A ZSIDÓK ISMERTETŐ
JELE ÉS "MENYASSZONYA" . . .
"Szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Te szólj Izrael fiaihoz : (mindazonáltal) szombatjaimat őrizzétek meg, mert jel az köztem és köztetek, nemzedékeiteken át, hogy (ezáltal) tudvalevő legyen, hogy én, az Örökkévaló, szentellek meg benneteket.
"Őrizzétek meg a szombatot, mert szent az számotokra, aki megszentségteleniti, halállal lakoljon és az aki munkát végez, ki lesz iktatva népe köréből.
"Hat napon át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja, szent legyen, az Örökkévalónak (szentelve) - - -
" És őrizzék meg Izrael fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre, örök szövetségül. Köztem és Izrael fiai között jel ez mindörökre (arra nézve hogy) hat napon át alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a hetedik napon pedig szünetelt és megpihent" (2. Mózes, 31, 12-17).
*
Szakaszunk főtémája – az aranyborju. Erről már beszéltünk többször, bár a téma szinte kimerithetetlen. Most egy, első látásra marginális témáról fogunk beszélni, aminek azonban fontossága óriási: a szombatról, mint a zsidó ember – és a zsidóság – ismertető jeléről.
Sok helyen emliti a Tóra a szombatot, ami a zsidó élet fókuszában van. A Tiz Parancsolatban az előkelő negyedik helyet elfoglaló Sábbát, szakaszunkban a Hajlék előkészitő munkálatainak befejeztével jelentkezik ujra. Miért? Minek? Mi a kapcsolat a kettő között?
Bölcseink, mint sok helyütt, itt is a "szomszédság" (Szmichut pársijot) ráhatását elemzik: "Miért jön a szombat fontosságának és központiságának hangsulyozása a Hajlék munkálatai után?- teszi fel Rási a szónoki kérdést, amit ő maga válaszol meg: annak ellenére hogy megparancsoltam fürgén épiteni a Hajlékot és nem halogatni a munkát – ez nem jelenti azt, hogy ez igazolná a szombat megszegését. Tehát: épitsétek szorgalmasan a moduláris mini-Szentélyt, de ezzel egyidejüleg örizzétek a szombatot, ne dolgozzatok benne és ne szegjétek meg a pihenőnap rituálját.
Ezt az "Ách" szócskából fejtik ki Bölcseink, amit mi itt a körülményes "mindazonáltal"nak forditottunk. Tehát: annak ellenére, hogy a Hajlékot épitenetek kell, ez nem helyezi hatályon kivülivé a szombat törvényeit. A Hajlék épitése nem életmentés = Pikuách Nefes (lásd a továbbiakban). Bölcseink kódja szerint (a Talmudban) mindenhol ahol megjelenik az "Ách" vagy "Rák" szócska (mindkettő "csak"ot jelent héberül), ott valamit levonnak, kizárnak, az előbb elmondottakból. Itt a szombatszegést zárja ki ez a szócska.
Talán még emlékszünk rá: az első figyelmeztetést és vizuális bemutatását a szombat fontosságának – a zsidó nép, mindennapi kenyere, a manna, során kapta. Itt láthatták, hogy a naponta menetrendszerüen jövö manna szintén "szombatot tartott", pénteken kellett dupla adagot szedni, mert szombaton nem volt a mezőn, ahogy ezt Mózes előre megmondta. Persze ott is voltak kishitü pitiánerek, akik a "hiszem ha látom" alapján kimentek szombaton mannát szedni, hátha mégis, de nem volt.
Akkoriban történt annak a bizonyos rőzsegyüjtőnek az esete is, aki szombaton szedett rőzsét és aki az első volt, akin a nép kipróbálta, valóban halálbüntetést kap-e a szombatszegő.
Valóban.
Erre mondták Bölcseink, hogy még egy szombatot sem tartottak meg ahogy kellett volna, mert mindjárt az elején ott volt a renitens rőzsegyüjtő (aki a Midrás szerint egy önfeláldozó zsidó volt, aki a saját bőrén akart példát statuálni, mi lesz a sorsa a szombatszegőnek.)
* * *
A Hajlék és a szombat szoros kapcsolata nem merül ki az itteni "szomszédság'ban. A Midrás Halacha szerint abból a 39 munkafázisból, ami a Hajlék felépitéséhez szükséges volt, fejtették ki a Bölcsek a 39 munkafolyamatot, amelyek tilosak szombaton. Ebben benne van az irni, főzni, mosni, házat épiteni, illetve sátrat verni (aminek egyik logikus elágazása az esernyő kinyitásának tilalma szombaton). Valamikor ez a 39 főmunka (Ávot Meláchá) annyira ismert volt a zsidóságon belül, hogy Slomó Ganzfried ungvári rabbi, a Kicur Sulchán Áruch szerzője, nem vette fel munkájába, mivel "ezt mindenki ismeri". Ma már úgyszólván senki nem ismeri és egy külön cikket kellene szentelni neki.
Örökös kérdés: milyen esetekben szabad, illetve kell, a szombatot megszegni. A Halacha által elfogadott elv: akkor amikor életmentésről van szó. Ekkor minden munkát szabad szombaton elvégezni. További példa: a körülmetélést, ha a nyolcadik nap szombatra – vagy akár Jom Kippurra – esik, nemcsak szabad hanem kötelező megtartani, mivel ennek az előirt időben kell megtörténni, még ha szombatra esik akkor is.
Annakidején a Szentélyben muzsikáltak szombaton – az áldozati rend előirás szerinti lebonyolitása közben. Ez maga is sok olyan munkával járt, amelyek a Szentélyen kivül szigoruan tilosak voltak. (A hangszerek használatát a Szentélyben szombaton, használták kifogásnak a zsidó reformisták Németországban amikor bevezették templomaikban szombaton az orgona használatát).
* * *
A szombat mint "jel" demonstrálja a kapcsolatot Isten és kiválasztott népe között és ugyanakkor mintegy "igazolja", hogy Isten, a zsidók és a világteremtés közötti kapcsolat már a Teremtés első hat napján elkezdődött. Isten mint tudjuk hat nap alatt teremtette a világot és a hetediken megpihent. Ha a zsidók megőrzik a szombatot, ezzel mintegy "bizonyitják" és igazolják, hogy a világ az Örökkévaló műve. Persze Istennek semmi szüksége erre az igazolásra, mintahogy az is teljesen fölösleges volt számára, hogy "megpihent" a teremtés "nehéz munkája" után. A halandó embernek szüksége van a pihenésre és ezért a szombat neki, a szellemi emelkedettségen kivül – fizikai felüdülést is jelent. Ha betartja, ahogy az elő van irva.
Ez tehát a szellemi kapcsolat Isten és (a zsidó) ember között. Egyfajta véd és dacszövetség. A monoteista zsidó aki átérzi, hogy Isten kiválasztotta őt szolgálatára – egyáltalán nem könnyü feladat – mintegy viszonzásul igazolja, a szombat megtartásával, hogy a világ nem egyfajta homályos evolúciós folyamat során, jött magától létre – hanem azt Isten teremtette és benne az embert, saját képmására. Ez persze kötelez, de az elmult évezredek folyamán egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy csak bennünket, zsidókat kötelez.
Zsidó exegéták sokat töprengtek afelett, mit jelent az itteni "tudvalevő legyen" ("ládáát") , hogy az Örökkévaló szenteli meg népét, a zsidó népet? Kinek legyen ez "tudvalevő"?
Rási egy szóval válaszol: a népeknek. A gójoknak. Vegyék tudomásul hogy ez a zsidók chartere; ők Isten fennhatósága és védelme alatt állnak – ha megőrzik a szombatot, a "jelet", a szellemi kapcsolat zálogát.
Ibn Ezra, egyik (a rövid) magyarázatában, idézi Száádját, a gáont, aki azt mondja hogy "a zsidót csak a szombattartása alapján ismerik fel és azonositják; ha a városban van, azáltal hogy bezárja üzletét és ha úton van – akkor nem megy (utazik) szombaton". Úgy látszik, erre utal a próféta amikor azt mondja hogy "hiresek lesznek utódaik a népek között és ivadékaik a nemzetek között. Bárki is látja őket, fölismeri, hogy ez az istenáldotta nép" (Jesája, 61, 9.). A szombat tehát a zsidók ismertetőjele. Ha nem tartja – olyan mint gój szomszédja.
Ibn Ezra saját magyarázata szerint a dolog ismerete ("tudása") maguknak a zsidóknak szól: "hogy tudjátok ti (a zsidók) hogy nekem vagytok szentelve (a szombattartás által). Hozzáteszi azonban, hogy "a lényeg az hogy minden zsidó köteles szombaton Tórát tanulni". Ezt Ibn Ezra a sunamita nő férjének szavaiból fejti ki. Az megkérdezte az asszonyt "miért mész ma (Elisa prófétához) hiszen ma nincs sem ujhold, sem szombat" (2. Kir. 4, 23), mivel "szombaton szokták emberek a prófétákat és bölcseket felkeresni , hogy Tóra előadást halljanak tőle".
"Háktáv vöhákábálá" ( Rabbi Mecklenburg) véleménye szerint a szombat nemcsak a fizikai nyugalom és pihenés napja hanem elsősorban a szellemi felemelkedés és "elmélkedés isteni dolgokban" alkalma. Lehet – teszi hozzá – hogy erre mondták Bölcseink azt, hogy "ha két egymásután következő szombatot megtartanák a zsidók - azonnal jönne a megváltás".
Chizkuni, azt a verset elemezvén, hogy "jel ez köztem és köztetek", azt mondja hogy "nem köztem és a népek között!" Ha megtartjátok a szombatot mint én – akkor az egész világ tudni fogja, hogy ti az én népem vagytok!"
*
Ha valaki azt hinné, hogy az ággádának nincs mondanivalója a szombattal kapcsolatban, iktassuk ide rabbi Simon Bár Jocháj (Rásbi) mondását, amely a szombatot a zsidó ember párjának, menyasszonyának nevezi.
"Mondá a szombat az Örökkévalónak: Világ ura! Mindenkinek van párja, csak nekem nincs! Válaszolá neki a szent, áldva legyen a Neve: Izrael közössége a te párod!" (Midrás Börésit rábbá, 11, 9).
Ez az eredeti kép, Izrael népe és a szombat, mint völegény-menyasszony, determinálja a kapcsolatot, amely elszakithatatlan. Imaszerkesztöket és költöket megihletett és elég ha a szombatfogadó Löchá Dodi dalt emlitem, amelynek első strófája, Patai József halhatatlan forditásában igy hangzik:
"Jer, fogadjuk jó barát, szombatot a szép arát;
"Őrizd hiven, gondolj rája" / hangzott Isten egy szavára.
Egy az isten s dicssugára / a világot hatja át"
"Jer, köszöntsük jó barát, szombatot a szép arát!"
A péntekesti imában elénekelt dalt Slomó Hálévi Álkábec szerezte, a 16. században, Cfáton. Ez azon a talmudi elbeszélésen alapul, mely szerint az amorita rabbi Chanina péntek estefelé szépen kiöltözött és azt mondta:"menjünk a szombat királynő elibe" Rabbi Jánnáj is hasonlóképpen tett és azt mondta: "Jöjj menyasszony, jöjj menyaszzony" (Sábbát 119a).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése