" Válassz magadnak mestert, szerezz magadnak jó barátot, és ítélj meg minden embert jó oldaláról!" (l,6).
E mondás Jósua ben Peráchjától származik. Ő és Nittáj az árbéli, voltak a második "páros", akik átvették a zsidók sorsának irányítását.
A helyzet ebben az időben merőben más volt, mint az előző "pár" idejében. Győzött a hasmoneus felkelés, és megteremtődött az erős zsidó királyság. A király, Jochanán, gőgös és erőszakos; a főpapi tisztséget is megszerezte magának. Ebből sok bonyodalom származott, majd ennek a korszaknak a vége felé - erről a Talmud is beszámol - Jochanán nyilvánosan csatlakozott a szadduceusokhoz, és szembeszállt a Tóra-bölcsekkel. Bekövetkezett a nyílt törés a király hívei és a Tórához hű vezetők között, amely vérfürdőbe torkollott. Jósua ben Peráchjának menekülnie kell, Egyiptomba megy, ott várja ki, amíg a körülmények megváltoznak.
A fenti mondás az egyetlen, az Atyákban, amely Jósua ben Peráchjától fennmaradt, s azt az ellentmondásos helyzetet tükrözi, melyben - a független hasmoneus királyságban - mint a Synhedrion elnöke volt kénytelen tevékenykedni. Feltehetően nagyon magára maradt, és nem jó, ha az ember egyedül van, s mindössze csak saját bölcsességére támaszkodhat. Könnyen tévedhet, és rossz döntéseket is hozhat.
* * *
A zsidó hagyomány mindig nagyra értékelte a Mester szerepét. Meir, a rabbi tanaita azt tartotta, hogy célszerűbb egyetlen nagy mestertől tanulni, mint többtől, mert az eltérő vélemények zavaró hatással lehetnek a tanítványokra, akik nem ismerik ki magukat a vélemények között.
Évekkel elhunyta előtt a lubavitsi rebbe utasította híveit, válasszon magának mindenki egy mestert, vagyis egy saját rabbit (tanácsadót), akivel tanácskozhat, ha nem tud egyedül dönteni. Ezt a felszólítást is a fenti bölcs mondás inspirálta, és példázza annak örök érvényességét.
"És szerezz magadnak egy jó barátot!" A "szerezz" szó (héberül: kné) azt is jelenti, hogy vásárolj magadnak, tehát akár pénzért is. Ez azt is jelzi, hogy a jó barát mindennél fontosabb, még a Mesternél is. Mestert - mondja az egyik kommentátor - könnyen lehet választani, hiszen sokan vannak, de egy jó barátra sokkal ritkábban lelhet az ember. Azt szerezni kell, vagyis vásárolni, akármilyen nagy befektetés árán is. (Természetesen ezt nem anyagi értelemben kell gondolni.) Barátságért barátsággal, odaadásért törődéssel kell "fizetni". A dolog nem szorul magyarázatra. A jó barát az ember életében az egyik legnagyobb érték.
"És ítélj meg minden embert a jó oldaláról!" Ez mindenekelőtt a bíráknak szóló útmutatás, hogy ne ítélkezzenek elhamarkodottan. Kétes esetekben inkább gondoljanak az enyhítő körülményekre, mint a súlyosbítókra.
Szfát Emet, a guri cádik szerint ennek a mondásnak az az értelme, hogy az embert mindig teljes valójában, és nemcsak egyes tetteiben kell megítélni.
Az emberi természetet tükrözi az a mondás, amit a Talmud (Menachot 109) Jósua ben Perachjának tulajdonít. Amikor elnöki kinevezési körülményei kerültek szóba, Jósua azt mondta, hogy eredetileg nem ambicionálta a kinevezést, no de aztán...
"Annak előtte (mármint a Synhedrion elnökévé való kinevezése előtt), ha valaki azt mondta nekem, hogy fogadjam el a magas állást, legszívesebben oroszlánverembe dobtam volna az illetőt. Ma pedig, ha valaki azt javasolja, hogy mondjak le, egy forró vízzel telt fazekat vágok hozzá..."
* * *
A berdicsevi Lévi Jichák ezt a gondolatot - elveihez híven - az egész zsidóságra vonatkoztatta. Nevezetesen azt vallotta, ha magát az embert, az egyént jó oldaláról kell megítélni, és nem szabad róla rosszat mondani, akkor hogyan szabadna az egész közösségről, a zsidó népről rosszat mondani, és nem a jó oldaláról megítélni?
* * *
A psiszhai "szent zsidó" filozófiai szemszögből közelítette meg ezt a mondást. Következtetése a mai ember szemében naivnak tűnik, amikor azt a gondolatot fogalmazza meg, hogy mindenképpen érdemes az embert jó oldaláról megítélni, és mindig jóra gondolni. Hiszen - fejtegeti a gondolatot - ha az ember valóban tiszta, erkölcsös, és távol áll tőle minden rossz, akkor helyesen cselekedtünk, amikor pozitívan ítéltük meg. Ha pedig nem ilyen, akkor is megfelelően jártunk el, mert betartottuk a Misna előírását.
Mi történik abban az esetben, ha valakiről rosszat mondunk? Mindenképpen helytelenül cselekszünk - magyarázza -, mert ha az illető vétlen abban, amit róla állítanak, akkor alaptalanul keltettük rossz hírét. Ha pedig valóban vétkes - áthágtuk a Misna parancsát, hiszen az emberről csak jót szabad mondani...
* * *
E misnai parancs értelmezésében a haszid felfogás eltér az általános zsidó értékeléstől. Valóban, minden emberről csak jót szabad mondani, kivéve arról, aki nem viselkedik "ember"-hez méltóan (Midrás Smuél). Ha egy cádik valami olyat tesz, ami nem méltó hozzá, de cselekedetét valamiképp meg lehet magyarázni, akkor pozitívan kell megítélni az egész tevékenységét.
Ha egy közismerten rossz szándékú, gonosz ember jónak tűnő cselekedetet visz végbe, őrizkedni kell tőle, és kétkedni kell szavaiban és tetteiben. (Maimonides). Ezzel szemben, a haszid felfogás, még a halachán is túlmenően, azt tanítja, hogy minden emberben a jót kell keresni és találni, még ha az rossz is. Erre vonatkoztatva mondta az egyik lubavitsi rebbe, reb Sálom-Dov Schneurson, hogy a "legsajnálatraméltóbb az az ember, akit a Tóra szerint nem szabad sajnálni".
* * *
" Válassz magadnak mestert!"
A ropsitzi reb Náftáli - ezen mondás szellemében - keményen ostorozta azokat a haszidokat, akik más tudós rabbik tanítását elutasították, lenézték őket, és kizárólag a saját mesterüket dicsőítették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése