"HA VALAKI AZ ÉLETEDRE TÖR – ELŐZD MEG

 ÉS ÖLD MEG ŐT!" – MONDJA KI  A HALACHA

  BARUCH OBERLANDER RABBI TANULMÁNYA  AZ 

ÖNVÉDELEM JOGÁRÓL  HÁBORUBAN ÉS CIVILBEN

Az Izraelt ért támadások és az arra adott válaszcsapás kapcsán Oberlander Báruch rabbi szombat délben a Vasvári Pál utcai zsinagógában rendezett kiduson az önvédelemről és annak Tórai szabályairól beszélt. Háláchikus kérdéseket feldolgozó interjúsorozatunk eheti részében erről a témáról beszélgettünk Oberlander rabbival.

 

(Forrás: Gut Sábesz, a chábád magyarországi hetilapja)

 

Gut Sábesz: Elsőként tisztázzuk, mit is jelent az önvédelem a háláchá szempontjából!

 

Oberlander Báruch rabbi: Az önvédelem azt jelenti, hogy ha valaki megtámad egy ártatlan embert és az áldozat úgy érzi, életveszélyben van, akkor megvédheti magát a támadójától, és ha nincs más módja erre, akkor akár meg is ölheti. Az önvédelem fogalmat szélesen kell érteni, vagyis, ha a támadást egy harmadik személy is látja és módja van azt megakadályozni és megvédeni az áldozatot, akkor az neki is joga és kötelessége, akár úgy is, hogy a támadót megöli (Maimonidész,A gyilkosság és az élet védelmének szabályai 1:15.).

 

G.S: Honnan tudjuk megítélni, hogy ha a támadó meghal, hogy nem volt más lehetőség a védekezésre?

 

O.B.r.: Itt nem azt kell nézni, hogy mi utólag higgadtan látunk-e más megoldást, hanem, hogy a megtámadott ember rémületében mit tarthatott megoldásnak.

 

G.S: Mik a tórai forrásai az önvédelemnek?

 

O.B.r.: Két forrást találunk a Tórában. Az elsőt Mózes második könyvében (22:1-2.) leljük fel. Itt a Tóra azt mondja: „Ha betörésnél tetten érik a tolvajt és megütik úgy, hogy meghal, nincs miatta vérbűn”. Ez annyit jelent, hogy ha valaki betör egy házba, ahol rajtakapják, és a tulajdonos megöli, akkor nem vétkes a gyilkosságban. Ehhez még hozzátesz a Tóra a következő versben: „De ha feljött már a nap, vérbűn van miatta”

    Ez egy nagyon fura dolog, mert mi a különbség, hogy feljött-e a nap vagy sem? A Talmud (Szánhedrin 72a.) ezt a következőképpen magyarázza: amikor valaki betör egy házba, hogy azt kirabolja, akkor elvileg nem célja, hogy megölje a tulajdonost. Ugyanakkor tisztában van vele, hogy ha rajtakapják, akkor nem fogják hagyni, hogy egyszerűen kirámolja a lakást. Úgy gondolkozik, hogy ha észreveszik, akkor majd megüti a tulajdonost, és úgy rabolja el az értékeket. Így, bár az elsődleges célja a rablás, mégis úgymond benne van a pakliban, hogy megöl valakit.

 

A feljött a nap kifejezés a talmudi értelmezés szerint azt jelenti, hogy ha világos, hogy a szándékai között határozottan ki volt zárva a gyilkosság, akkor nem lehet önvédelemből sem megölni. Példának erre azt hozza a Talmud (uo. 72b.), hogy ha egy apa tör be a fiához, akkor nyilván nem akarta megölni (lásd még Zsoltárok 103:13.), „legfeljebb” kirabolni.

A második forrás Mózes negyedik könyvében (25:17-18.) van. Itt azt mondja a Tóra: „Szorongassátok a midjánitákat és verjétek le őket, mert szorongatóitok ők fondorlataikkal, amelyekkel fondorkodtak ellenetek...”, vagyis Isten utasítja a zsidókat, hogy viseljenek háborút Midján ellen, mivel azok őket veszélyeztették. A Midrás (Tánchumá uo., Bámidbár rábá 21:4.) szerint innen is látjuk tehát, hogy joga van a megtámadott félnek háborút indítani, hogy megvédje magát.

 

G.S: Mi a két forrás közti különbség?

 

O.B.r: A különbség az, hogy az egyik az egyénnek ad felhatalmazást az önvédelemre, míg a második egy közösségnek, hogy kollektíven védje meg magát és tagjait.

 

G.S: Napjainkban, amikor nincsen Szánhedrin, még mindig él az önvédelem joga?

 

O.B.r: Igen, hiszen az önvédelem, nem büntetés, hanem az áldozat joga (Sut HáRos 17. fej.; Sulchán áruch, Chosen mispát 425. eleje). A halálbüntetést a Szánhedrin körülbelül a polgári időszámítás kezdete után már nem is alkalmazta, mert úgy látták, egyre több ilyen ítélet születik, vagyis megszűnt a halálbüntetés elsődleges célja: az elrettentés (Talmud, Ávodá zárá 8b. végén).

 

G.S: A magyar törvénykezés az önvédelemben előírja, hogy nem lehet a támadás mértékén felül védekezni. Mit mond a háláchá erről a kérdésről?

 

O.B.r: Ahogy az elején már volt szó róla, nem várható el attól, akinek épp az életére törnek, hogy hosszas kutatásokat végezzen és az eredményeket Excel táblába vezetve mérlegelje a lehetőségeket. Ha van mód arra, hogy az életét megmentse gyilkosság nélkül, úgy azt a megoldást kell választania (Maimonidész, uo. 1:13.; Sulchán Áruch uo. 4.). Ha például valakit üldöznek egy nagy késsel, és megmenekülhet úgy, hogy bokán rúgja a támadót – akkor ezt kell tennie. Ha csak úgy tud megmenekülni, hogy halálos sérülést okoz neki, akkor megteheti, hogy ezzel az életét mentse.

 

G.S: Hogyan vonatkoztatható ez az izraeli helyzetre?

 

O.B.r: Izraelnek joga és kötelessége megvédeni az állampolgárait az őket ért életveszélyes támadásoktól. Hogy értsük, miről van szó, több millió izraeli életét veszélyeztetik a Gázából százával kilőtt rakéták. Izrael mindent megtesz azért, hogy minimalizálja az ellenséges oldalon is a  polgári veszteségeket: szórólapokon hívják fel a lakosság figyelmét, hogy hagyják el az érintett területet, humanitárius segélyt engedtek be Gázába, stb.

 

Röviden, messzemenően teljesítik a háláchikus előírást arra, hogy úgy védjék meg magukat, hogy lehetőleg civil emberéletben ne essen kár. De, ahogy már mondtuk: ez nem más, mint önvédelem. Izraelt sorozatos támadások érték és érik: joga és kötelessége megvédeni a polgárait,  akár az ellenség elpusztítása árán is. Kétségtelen, hogy ez minden szempontból önvédelemnek számít.