Ki tudja  mi a 613?

               avagy MITŐL  ZSIDÓ A  ZSIDÓ?                                   

                                  

                                                            

      

   A cimben foglalt kérdés – nem retorikus. Nagyon sokan nem tudják – vallásos zsidók sem – mi az a 613 parancsolat, amelyek a zsidó embert kötelezik. Vannak akik a szám hallatán megrémülnek és azt mondják: ki képes, „a mai világban”, betartani h a t s z á z t i z e n h á r o m parancsolatot, amelyek az élet minden területét felölelik?

 

    Aki ezt mondja, nem tudja, hogy nincs olyan zsidó kerek e világon, aki a 613 micvát be tudná tartani. Ugyanis ez egy gyüjtőfogalom, amely vonatkozik külön-külön, férfiakra és nőkre, kohanitákra és lévitákra, a Szentélyszolgálatra (ami napjainkban nem müködik), a Szentfölddel összefüggő mezőgazdasági előirásokra, amelyek külföldön nem érvényesek, stb.

 

Egy zsidó sem köteles olyan micvákat betartani, amelyek – és amikor – nem kötelezik őt. Elég ha betartja azokat, amelyek rá tartoznak – és ez nem kevés. Hány micvát köteles a ma zsidó embere betartani? – erre a kérdésre ad kimeritő választ Naftali Kraus új könyve:

              A   6 1 3  (TÁRJÁG)

                                  

    Mire jók, mire kellenek egyáltalán a micvák? Ezt a kérdést már a Talmudban is föltették. Válaszuk több rétü. Egyrészt a micvák által csiszolódik, finomodik, érzékenyebb és emberibb lesz a zsidó nép. Másrészt pedig „Az Örökkévaló érdemessé akarta  tenni a zsidó népet és ennélfogva sok micvát adott nekik...” (Mákot 23, b, a Misnában).

 

   A zsidó nép a micvák érdemében él és létezik a mai napig, az évezredes üldöztetés ellenére. Ahhoz hogy be tudjuk tartani a micvákat – tudni kell azokat. Ebben nyujt ez a könyv nélkülözhetetlen segitséget a magyarul olvasó zsidóknak.

 

A könyv tartalmazza a világ népeit (Noachiták) kötelező hét micvát is!

 

    Eddig az 2004-ben Budapesten megjelent könyv, a 613 (az Ősi Forrás sorozat 13. kötete) synopsisa. A könyv rég elfogyott, antikváriumokban is alig található.

Ennélfogva logikus lehet néha-néha egy-egy micvát, cselekvőt vagy tilalmat, itt közölni.

                                         * * *

                                      

 ROKONHÁZASSÁGOK ÉS A FAJTALANKODÁS TILALMA

                                            (A 188. micva)

 

„Senki közületek ne közeledjen (vér)rokonához, hogy felfedje szemérmét (mezítelenségét)...” (3Móz 18:6).

       Ez a parancsolat komplexum a zsidóság egyik alappillére. Az itt felsorolt rokonházasságok, amiket a Tóra tilt, mint a fajtalankodás vállfajait – lehetnek magától értetődőek egyes társadalmakban, míg másutt az ellenkezője a természetes. A régi kánaánita kultúrákban – akárcsak mai, „modern” életben, voltak „házasságok” férfiak és férfiak valamint nők és nők között. Az ókori Rómában és a felvilágosult görögöknél ma vérfertőzésnek számító rokonházasságok voltak divatban.

       A zsidó erkölcs ezt elveti és tiltja a rokonházasságokat, még akkor is, ha nem közeli rokonról, illetve vérfertőzésről van szó. Ez az első kategória. A második a férjes asszony, akit még érinteni és tilos, a harmadik meg a niddá, a menstruáló nő – még ha saját felesége is.

       Van aki az itteni verseket (3Móz 18:6-18) elsődlegesen a házasodásra érti, amit bölcseink kiterjesztettek a nemi vagy bármilyen érintkezésre. Náchmánidész szerint ez nem azt jelenti, hogy a Tóra ellenzi és rosszalja a nemi életet, - „hiszen egy zsidó elvehet akár ezer nőt feleségül, ha azok nem rokonai” – hanem a Tóra nem közölte velünk az indokot. „Az Örökkévaló, aki a házaspár társa a szaporodásban, nem fedte fel az okot, és nekünk nem kell azt keresni”.

       Evidens hogy ezek a tilalmak a Tóra-adás után léptek életbe, hiszen Jákob ősapánk két testvért vett el feleségül, Ámrám pedig a nagynénjét, Jochevedet, aki neki Mózest, Áront és Mirjámot szülte.

       A Chinuch elküld bennünket a 35. parancsolathoz („Ne paráználkodj” a Tíz Parancsolatban) ahol már kifejtette véleményét ebben a témában. Itt csak annyit tesz hozzá, hogy a micvá értelme távol tartani bennünket az erkölcstelenség förtelmeitől, ami a szabados nemi élettel jár. Ezért tiltanak bölcseink bármilyen baráti érintkezést (akár kézfogást), aminek, ismerve az emberi természetet, messzemenő következményei lehetnek. A mai dekadens nyugati kultúrában ez elmaradottnak, bigottnak tűnhet, de a példás zsidó családi élet, a táhárát há-mispáchá, igazolja a Tóra örökérvényű tanításait.

       Ennek a micvának nagy kiterjedése és rengeteg részletutasítása van, amelyekre itt nincs helyünk. Elégedjünk meg tehát azzal, hogy felsoroljuk a Tórában lefektetett fajtalansági (árájot) tilalom kategóriáit:

 

       Apa és anya.

       Az apa felesége.

       A nőtestvér, akár apai akár anyai részről.

       A lányunokák (akár fiad akár lányod részéről)

       Az apa feleségének a lánya

       Az apa nővére (vagy húga).

       Az anya nőtestvére

       Az apa testvérének a felesége.

       Apa és menye

       A sógornő.

       Anya és lánya

       Anya lányunokája.

       Két nővér

       Egy menstruáló nő.

       Felebarátod felesége (vagyis férjes asszony).

 

       A továbbiakban a fenti lista egyes részei - a nagyobb nyomaték kedvéért – mint külön micvák jelennek meg.

       A fajtalanság minden fajtája (giluj árájot) azon három dolog egyike, amiért a zsidó ember köteles életét áldozni, hogy ne hágja át a tilalmat. A másik kettő: a bálványimádás és az emberölés.

          A fajtalanság tilalma a nem-zsidókat is kötelezi; ez egyike a noachiták 7 micvájának.