A HETISZAKASZ – TOLDOT - 2012

VENDÉGOLDAL

IRJA: GLITSENSTEIN SMUÉL, rabbi

 

MINDANNYIUNKNAK VANNAK KORLÁTAI

 

Az eheti Tóra-szakasz első két mondata Izsák és Rebeka rokonsági viszonyáról tájékoztat bennünket (1Mózes 25:19–20): „És ezek Izsáknak, Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzette Izsákot. Izsák negyven éves volt, amikor feleségül vette Rebekát, az arameus Betuél leányát, Paddan-Arámból, az arameus Lábán nővérét.”

 

Mindannyian jól ismerjük Ábrahám igaz ember voltát, de mit tudunk az arameus Betuélről és Lábánról? Az utóbbival és lelke gonoszságával alaposan meg fogunk ismerkedni a következő hetek Tóra-szakaszaiban. A Midrásnak van mondanivalója Betuél gonoszságáról is. E negatív családi környezet ellenére a múlt héten mégis arról olvastunk, Rebeka micsoda cheszedet, kedvességet-jóságot tanúsított Eliézer, Ábrahám öreg szolgája iránt, mikor megitatta a tevéit.

 Rási szerint egyedül azért említtetnek ezekben a versekben Rebeka leszármazásának körülményei, hogy a javára szóljanak: „Gonosz ember lánya volt, gonosz ember húga volt, gonosz emberek közül származott, és mégsem tanulta el az útjaikat.” Bizony, felülemelkedett születése körülményein!

A korlátai azonban mindjárt nyilvánvalóvá lesznek, a következő mondatban (21): „És fohászkodott Izsák az Örökkévalóhoz felesége miatt, mivelhogy az meddő volt, és az Örökkévaló engedett fohászának, és viselős lett Rebeka, a felesége.”

Lehetséges volna, ha így olvassuk a verset, hogy egyedül Izsák imádkozott azért a magzatért? El tudjuk-e képzelni, hogy a fiatalasszony, akinek nem sikerül gyereket szülni, nem öntötte ki a szívét imában? Rási szerint egészen biztosan imádkozott ő is. A Talmud alapján leírja nekünk, hogyan imádkoztak ezek ketten, külön-külön, és könyörögtek az Örökkévalóhoz, hogy gyermekkel áldja meg őket. És mégis, noha Rebeka nem volt passzív, s a házaspár együttes erővel igyekezett a nehézségeken felülkerekedni, a szöveg olvastán felmerül a kérdés: miért Izsák imája említtetik csak, mint az egyetlen, ami választ nyert?

Rási magyarázata további kérdéseket vet fel: „A Tóra a férj imájáról beszél, de a feleségéről nem. Ez azért van, mert az olyan cáddik (igaz ember) imája, aki maga is egy cáddik gyermeke, más, mint az olyan cáddik imája, aki gonosz ember gyermeke.”

Azt akarja Rási mondani, hogy minőségi különbség van Rebeka és Izsák imája közt?

Azt.

 Rebeka tudott a maga korlátairól. Nem istenfélő emberek házában nőtt fel. Megvoltak a maga veleszületett jó tulajdonságai, de sok erejébe került, hogy jóvá legyen, s a jót cselekedje, egyfolytában hadakozva az őt körülvevő normákkal. Izsákot az anyja méhétől fogva igaz emberek vették körül. Semmi sem hátráltatta a fejlődését, hogy komoly spirituális magaslatokra eljusson. Csak bátorítást kapott, csak folytonos növekedés vette körül. Hogyan is érhetne fel Rebeka imája a férje imájához?

Rebekát valójában az korlátozta, hogy ő azt hitte, korlátok szorítják. A lubavicsi Rebbe szerint míg Rebeka az Örökkévalóhoz férje nevezetes családjának érdemeire hivatkozva imádkozott, Izsák az imájában felesége jellemét és fejlődését emelte ki! Azt mondta az Örökkévalónak: „Uram, a feleségem gonosz emberek, egy Beutél és egy Lábán házában nőtt fel, mégis igaz asszony ő. Megérdemli, hogy gyermekkel áldassék meg.”

A Tóra közli velünk, hogy Izsák imája volt az, ami meghallgattatott, de nem azért, ami Izsák volt, hanem azért, ami Rebeka volt. Rebeka imája hatástalan volt, mert nem volt elegendő bizalma a tulajdon képességeiben és a naggyá válás lehetőségében. Nem is tudta elfoglalni igazi helyét, amíg nem volt képes magát a férje szemén át látni, azaz hogy ő egy olyan asszony, akiben fantasztikus spirituális magasságok elérésére irányuló készségek, képességek vannak, tulajdon környezetének köszönhetően és annak ellenére is!

Ahogyan Izsák képes volt eltekinteni Rebeka családjától, és meglátni pozitiv tulajdonságait, melyek ideális társsá tették őt a zsidó nép megalapításában, Rebeka is megértette, hogy Izsák segíteni fog neki elérni azt, amire egyedül nem lenne képes. Izsák a maga tiszta családjával, neveltetésével meg tudja nyitni az ő elméjét a spirituális magasságok felé, melyeket ő, Rebeka is képes volna elérni, de hátráltató környezete miatt nem ismeri ezeket igazán. Izsák azt is tudta, hogy az asszony, aki onnét jött, ahonnét jött, és ott nevelkedett, ahol nevelkedett, sokkal-sokkal több „mérföldet” tett meg a spirituális növekedés útján, mint ő valaha fog az életében. Az alázat és megbecsülés e kölcsönös légkörében áldattak meg ők egy gyermekkel.

Azt tanulhatjuk tehát meg ebből, hogy gyakran kell látnunk magunkat a mások szemével ahhoz, hogy igazán megtudjuk, kik vagyunk, és mire vagyunk képesek. És hogy végül csakis olyan korlátaink vannak, melyekkel mi magunk korlátozzuk