HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL – VÁJÉCÉ – 2012
JÁKOB ÚTJÁRA MENT – A "SZIKRÁK" KÖVETIK
Amikor Jákov végülis elvált apósától és útra kelt, hogy hazamenjen apjához Kanaánba – még hátra volt előre látható találkozása Lábánnal aki üldözőbe vette. Az eset több Psát-beli vonatkozását már tárgyaltuk az előzőkben és azt is elmondtuk, hogy fest a dolog a midrások prizmáján.
Itt a haszid vonulat szerint nézzük és látjuk a dolgok menetét.
* * *
A rebbe minden évben, Szimchát Tóra után, erőteljesen hangsulyozta ezt a verset, hogy "Jákob útjára ment", (szakaszunk végén, 1. Mózes,32,2) amiben útmutatást látott minden zsidó számára, mi a teendő, amikor az ünnepek fenséges hangulatából jön az átmenet a hétköznapok szürkének tünő valóságába.
Itt ugyanis, mindjárt az elején mutatkozik egy látszólagos ellentmondás: Jákob itt maga mögött hagyta a bálványimádó Arámot és útban volt haza, a szentföldre, apai jussába.
Ez persze nem ugyanaz.
Azonban, ha figyelmesen nézzük az események sorrendjét és annak bibliai megjelenését – látni fogjuk hogy az emlitett vers, "És Jákob útjára ment", az után történik, hogy apósa őt üldözöbe vette, utól is érte és ártani is akart neki – ha nem az isteni figyelmeztetés ami álmában érte.
A mezritsi Mággid értelmezése szerint az hogy Jákob hosszasan idözött Lábán házában (husz évet!), nem csak azért volt mert Ézsau haragja elől menekült és ennek következtében ott megnősült és családot alapitott – hanem ennek szellemi vetülete is volt: Jákob feladata volt, hogy Lábán házában összegyüjtse az ott veszendőbe menő "szent szikrákat", vagyis kiváltsa és megváltsa őket onnan.
Ezt a feladatot – mondja a Mágid – Jákob csak részben teljesitette: nem volt módjában a szent szikrákat teljes összességükben kiváltani. Ezért kellett Lábánnak utána futnia, magával hoznia és átadni Jákovnak a kiváltandó szikrákat.
Itt a rebbe felteszi a kérdést (Likuté Szichot, 15. kötet, 261 oldal):
Hogy van az, hogy bizonyos szent szikrákat Jákov képes volt ottani szellemi munkásságával kiváltani, mig másokat csak Lábán üldözése – ami magában véve egy negativ dolog volt - hozott abba a helyzetbe, hogy Jákoc által egyenesbe jussanak?
*
A rebbe válasza oda konkludál, hogy ez hasonlit a különböző micvák közötti lényegbeli differenciára. Két féle micva csoportot ismerünk. Az egyik – a legtöbb – a tudatos micvák, amiket az ember saját elhatározásából tudatosan teljesit – mert akarja teljesiteni őket (a rebbe itt a Szuká és a Luláv micváját emliti) a másik pedig annyira nem tudatos, hogy csak akkor teljesithető ha az ember elfelejt valamit (például a mezőn felejtett kéve esete).
Igy volt ez a szent szikrákkal is. Azokat amelyeket tudatosan képes volt kiváltani – Jákov eleve magához vette és elvitte – a többit Lábánnal kellett utána vinnie.
És ahogy Jákob Lábán házában kiváltotta és magához emelte a szent szikrákat – igy tesszük ezt mi is: a Tóra tanulásával és a micvák betartásával váltjuk ki a világban szétszórt szent szikrákat.
Azonban - hangsulyozza a rebbe – itt is van két fajta ügyintézés:Vannak olyen szent szikrák amelyeket Tóra tanulással és a micvák gyakorlásával lehet helyrehozni és vannak olyanok amelyeket a zsidó ember mindennapi foglalatosságával, amelyeket istenesen végez – ér el, ahogy irva van "Minden útján ismerd meg(az örökkévalót)".
Innen a kapcsolat a "Jákob útjára ment" és az ünneputáni, quasi hétköznapi hangulat között. Amikor Jákov a mindennapi munkáját végzi – dolgozik, eltartja családját ami Bölceink szerint a legnagyobb cödáká – ezt is úgy teszi, hogy ezáltal szent szikrák kiváltatnak általa.
"Félelmetes egy hely"
A hely ahol Jákob megpihent és elaludt, vadállatok gyülekezőhelye volt. Ebből Jákob megértette, hogy még egy ilyen helyen is – ahol vadállatok tanyáznak – jelen van az isteni Jelenés. Ebből arra következtetett, hogy szellemi téren is igy van: még ahol vad, "idegen", zsidótlan gondolatok is tanyáznak – vannak "szent szikrák", amelyek oda kerültek a "nagy törés" által. Ettől megrémült és óriási félelem fogta el amikor arra gondolt, milyen fájdalmas lehet a Schinának egy ilyen alantas helyen lenni... (Keter Sem Tov, 93).
"NEKED ADTAM A FÖLDET AMELYEN FEKSZEL"
(1. Mózes, 28,13)
A Báál Sém Tov interpretációja szerint ez azt jelenti, hogy Jákov nem lesz köteles utazgatni, vándorolni, hogy megváltsa azokat a szent szikrákat, amelyek hozzá tartoznak, hanem "helyben", országában megteheti ezt. (Keter Sem Tov, 16).
* * *
Elmentekor Beér Sevából ( a kúttól ahol megesküdtek – mondja a Midrás -) Jákob eltávolodott Avimelech királyságától , mert nem akart egyezményt kötni vele – ahogy apja és nagyapja tették-
Miért?
A rebbe értelmezése szerint ez abból kifolyólag volt, hogy Jákob tevékenysége merőben más volt, mint apjáé és nagyapjáé- Azok inkább a rossz elháritásán "dolgoztak", hogy a rossz ne tudjon ártani a jónak és a profán ne bántsa a szentséget. Ezzel együtt maga a rossz megmaradt. Ezért volt Ábrahámnak egy olyan fia mint Jismáél és Izsáknak – mint Ézsau. Ezért kötöttek egyességet Avimelechel – hogy a rossz ne bántsa őket – kvázi "kiegyeztek" vele.
Ezzel szemben Jákob a rossz desztillálásával foglalkozott, vagyis azzal hogy a rosszból jó legyen. Ezért nem egyezhetett ki vele, mert tagadta létjogosultságát. Ennél fogva neki nem voltak rossz gyerekei ás ezért nem köthetett szövetséget azzal akinek a "rosszaságát" eliminálni akarta.
(Likuté Szichot, 10. kötet, 88 oldal)
*
ÁLOM – HÁZASSÁG
T UDJUK, HOGY – TÖBBEK KÖZÖTT – Jákob Ádámhoz, az első emberhez, hasonlitott- A talmud szerint (Bava Mecija 84) Jákov olyan szép volt mint Ádám.
Azt is tudjuk, hogy ahhoz hogy az első ember megnősülhessen – szükség volt rá hogy elaludjon, hogy az "operáció" létre jöhessen. Vagyis az alvás egyfajta előkészület volt a házasságra. Úgy szintén itt, Jákov alvása – és álma – előkészület volt házasságára Ráchel és Leával.
Ezt a gimátria - a számérték rendszer – igy jelzi:
A סלם szulám (létra) amit Jákob álmában látottm számértéke 274 - megfelel Ráchel és Lea neveinek számértékével: 36+238= 274.
(Likuté Lévi Jichak. 231 oldal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése