A HETI SZAKASZ -  CHÁJÉ SZÁRÁ -2012

VENDÉGOLDAL

IRJA: SMUEL GLITSENSTEIN , rabbi

 

 

             HOGY ÁLLUNK PRIORITÁSAINKKAL?

 

    Egy istenfélő zsidó egyszer átutazóban volt Kelet-Európábann. Az egyik stetlben a helybeli sakter (rituális vágó) éppen megbetegedett. A helybéli mészárosnak nem volt, aki levágja az állatokat. Nagyon el volt keseredve, amikor összetalálkozott az emberünkkel. Az utazó istenfélő embernek tűnt (fekete kalapja és szakálla is volt), tehát a mészáros megkérdezte, véletlenül nincs-e neki sakterengedélye.

Véletlenül volt neki.

 A mészáros nagyon megörült, nyomban munkába is állította a mészárszéken. Hanem az utazó egy kis kölcsönt kért tőle, most érkezett a városkába, mondta, kell neki ez meg az.

 

„De hát nem is ismerlek” – felelte a mészáros –, „hogy bízhatnék rád pénzt?” Amire az utazó így felelt: „Épp most bíztad rám az egész közösség spirituális jólétét, noha életedben nem láttál, de mert néhány rubelt kérek tőled, máris idegen lettem?”

 

Az eheti párásá elmeséli a történelem első sidduchját. Ábrahám elküldi hűséges szolgáját, Eliézert, hogy keressen feleséget a fiának, Izsáknak. Átadja az írást Eliézernek, melyben minden vagyonát Izsákra hagyja, és megesketi őt ünnepélyesen, hogy nem hoz kánaáni nőt a házhoz, hanem csak Mezopoámiából, Ábrahám családjából.

 

Elképesztő, hogy Ábrahám az egész vagyonát Eliézer kezébe adja a megfelelő sidduchért. Egy szó sem esik arról, hogy bármi garanciát kért volna tőle. És mi felől eskette meg őt, talán a pénz kezelése felől? Nem, hanem a menyasszony felől. A jövendő menye kiválasztása ügyében bizony ünnepélyes esküt kért Eliézertől.

 

Nagy lecke ez nekünk arról, mi a fontossági sorrend az életben. Mit értékelünk igazán? Ha a pénzünkről van szó, lakat alá tesszük, széfbe, szoros őrizettel őrizzük. A gyermekeinkre van-e ilyen gondunk? Figyelünk-e rá, kikkel jönnek-mennek, hová járnak el, ott mit találhatnak?

Volt idő, mikor a zsidó szülők a gyermek jövőjéért, sőt a házastársa kiválasztásáért is felelősnek tekintették magukat. Az idők változnak, a mai gyerekek nem vennék jó néven, ha a szülők beavatkoznának a szerelmi életükbe. Tevje, a Tejesember lányai közt is volt olyan, aki csak szerelemből házasodott. (Gójhoz is ment feleségül – a szerk.)

 De ha nem „rendezzük” is el helyettük a dolgokat, tehetünk lépéseket, tanácsot adhatunk, vagy legalább érdeklődéssel figyelhetünk oda.

 

A mai fiatalságot talán elborzasztaná a sadchen bevonásának gondolata a megfelelő házastárs megkeresésében. De a szülőknek kellő időben nem árt beszélniük a házasságról a gyermekükkel. Jobb, ha nem harmincévesen kezdenek el gondolkodni a házasság fontosságáról. Nem jobb-e, ha a szülők idejében beszélnek a gyerekekkel arról, mit is keresnek, keressenek a jövendő házastársukban?

 

Ábrahám nem akarta, hogy a nem megfelelő asszony rossz hatással legyen a fiára. Mennyivel inkább kellene nekünk törődnünk a saját gyerekeinkkel, akik alighanem kevésbé istenfélők, mint Izsák volt. Nem árt az sem, ha a gyerekek komolyan elgondolkodnak a szülők tanácsain. Végtére is a tapasztalat azt mutatja, a szülők gyakran látnak olyasmit is, amit a „szerelemtől vak” gyermekük nem.

 

A szinglik problémája talán a legkomolyabb probléma manapság a zsidó világban is. A házasságok idősebben köttetnek, vagy meg sem köttetnek egyáltalán. A „biológiai óra” gyakran lejár, mire együtt a család. A kétségbeesés sajnos gyakran szül kétségbeesett ötleteket, csak hogy legyen mit megbánni később.

 

Ábrahám arra tanít, hogy bizony a szülők felelőssége, hogy a gyermek megfelelő társaságot találjon, és ne legyen kitéve rossz befolyásnak. Adja az Örökkévaló, hogy minden gyermekünk megfelelő házastársat találjon, inkább előbb, mint később és erős zsidó családot alapíthasson, amire büszkék lehetünk!