MIT MOND A HALACHA: A HIGIÉNIÁRÓL?
Mivel a higiénia egy görög szó, amely egy Hügeia névre hallgató hellén idoltól kapta nevét, aki mint "köztudomásu" a "gyógyitás és az egészséges életmód istennője volt az ókori görögöknél" (Idegen szavak és kifejezések kéziszótára, Bakos Ferenc, Akadémia kiadó) – a zsidó fogalomkörben, amely nem ismeri az Olimpusz idol-hölgyeit, és szerelmi intrikáikat Zeussal és társaival - a fogalom mint tisztaság szerepel. Nökijut, Nikájon, vagy Tohorá.
Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, a vallás előirta zsidó életmód sokszorta higiénikusabb, mint bármely más ókori nép életmódja. Az ókorban a zsidók voltak az elsők, akik parancsba kapták a fertőző betegek karanténizálását (ez egyértelmü micva, a 613 egyike), valamint tábori latrinák létesitését a hadbavonult népnek. A középkorban azért vádolták a zsidókat az akkori antiszemiták a kutak megmérgezésével, mert a zsidók között alig pusztitott a pestis.
Miért?
Mert a zsidók mosakodtak, a Tóra előirásai szerint. Amikor a francia felső tizezer hölgyei csak kölnizték magukat, de évszámra nem mosakodtak – a zsidó nők rendszeresen látogatták a rituális fürdőt, melynek létesitése – a Halacha szerint - fontosabb mint egy zsinagóga épitése.
Az egészséges életmód és a betegségek megelőzésének előfeltétele a tisztaság, vagy, ha úgy tetszik, a higiénia. A Biblia, már a kezdet kezdetén, az emberiség őskorában, a mosdásról mint fontos követelményről beszél. Ábrahám ősapánk vendégeit csak azután látta el ennivalóval, miután – kérésére – megmosták a lábukat. Jákob, amikor hazafelé tartott, miután megmenekült Lábán és Ézsau haragjától - Kanaán határához érve felhivta háza népét, hogy tisztuljanak (vagyis mosakodjanak) meg és váltsanak ruhát. József testvérei, amikor az alkirály házában ebédre voltak hivatalosak, elsősorban megmosták lábukat, hogy ne vigyék be a palotába az út porát. A Tóra-adás előtt is kimosták ruháikat a zsidó törzsek – isteni parancsra.
A fürdő intézményét és az alámerülést, mint a tisztulási folyamat szerves részét – a Tóra egyértelmüen irja elő. Mindennemü tisztátalanság, ragályos bőrbetegség stb esetében a megtisztulás elképzelhetetlen alapos mosdás és a rituális fürdőben (Mikve) való alámerülés nélkül. Ezra rendelete szerint – amit a zsidóság nem minden része fogadott el – a mikve kötelező a férfiakra nézve is ( de nem annyira mint a nőknek).
Nálunk minden étkezés előtt kötelező a kézmosás, illetve a rituális "kézleöntés" három csupor vizzel. Ennek előfeltétele hogy a kéz nem lehet piszkos, mert akkor a "leöntés" mitsem használ, mielőtt alaposan kezet mosnánk szappannal.Ugyanez áll a mikveban való tisztuló alámerülésre is. A havi menstruációtól tisztuló nőnek, le kell vágnia körmeit, ki kell bontani haja boglyait és el kell távolitani testéről mindent ami akadályozhatná hogy a viz odaérjen (Chácicá).
A fertőző legyek
A Tórában a tisztátalanság (Tum'á) mint egy negativ szellemi állapot jelenik meg, melynek az ellentéte a Tohorá. Azonban a tisztátalanság okozói egytől egyik fizikai jelenségek, főképpen betegségek és halál. Ezek között találjuk a döglött állatok tetemeinek érintését…; olyan állatok érintését, amelyek a zsidó ember számára tiltottak; egy emberi holttest érintését… a nemi szervek egyes betegségei; a szülő nő közvetlenül a szülés után; bizonyos bőrbetegségek, amelyek a jelek szerint ragályosok, stb.
A Tórai tisztátalanság (Tum'á) velejárója, hogy érintés által terjed, akár emberre, akár valamilyen tárgyra, ami érintkezészben volt a tisztátalannal. A tisztulás előirt folyamata – akár emberrről, akár tárgyról van szó – megfelel a modern higiéna követelményeinek. Elsősorban VIZ által tisztul a tisztátalan (fürdés, alámerülés, illetve tárgyak megmeritése); a ruhák kimosása(!) és a hajzat-szőrzet leborotválása által.
Fémedényeket tüzben kell "tisztába tenni", illetve a tisztátalanságot "kiégetni" belőle; cserépedényket el kellett törni, mert náluk sem a viz sem a tűz nem használ.
Tilos volt az áldozatokból megmaradt húst másnapra eltenni és megenni – el kellett égetni , nyilvánvaló okok miatt.
A tisztátalan embert karanténbe teszik, ez tarthat egy naptól egy hétig – a tisztátalanság mibenlétjétől függően. A leprás hosszu ideig volt elkülönitve, a táboron kivül kellett élnie, hogy meg ne fertőzzőn másokat.
A tábori latrinákat már emlitettük fent, de ha a hadsereg mozgásban volt, minden katonának kellett hogy legyen egy speciális ásó-lapátja, hogy betemesse ürülékét. A hadizsákmányt is tisztitani – fertőtleniteni – kellett, viz illetve tűz által.
A Talmud bölcsek ismerték a fertőzés veszélyeit. Rabbi Jochanan figyelmeztet: legyetek elővigyázatosak a fertőző betegségek legyeivel kapcsolatban, mert azok terjesztik a betegségeket!( Ktubot 77, 2).. A Talmud megadja az egyik fertőző nemibetegség külsö jeleit: "Könnyezik a szeme, folyik az orra, a nyála csurog és legyek döngik őt körül…" (uo).
A Talmud szigoruan tiltotta a köpködést; a fürdőben a fertőzés veszélye miatt, mig másutt mert ez degusztáló illetlenség. Itt is tudták hogy a köpködés fertőző betegségeket terjeszt. A tisztaság a legjobb orvosság – volt bölcseink jelszava,amit rabbi Jehuda igy fejezett ki: "többet ér a kéz és láb mosás, mint minden kenőcs (gyógyszer) együttvéve." (Sábbát, 108,b).
Jeruzsálemet naponta felseperték
Amikor a Synhedrion uralta a zsidók országát és az élet a Tórához igazodott - speciális időszakokban foglalkoztak a közjó, a higiéna alapvető feltételeivel. Igy Ádár 15-én kezdték az utak karbantartását, megtisztitották az utcákat és piactereket,és a viztároló ciszternákat.
Jeruzsálemben különleges figyelmet szenteltek a tisztaságnak, a higiénának; igy a város piactereit naponta felseperték (Skálim, 7, 2). Ismeretes és a mai napig is betartott regula volt ,hogy a halott "nem éjjelezett Jeruzsálemben", hanem még aznap, akár éjszaka is , eltemették. A fővárosban, annak különleges szentsége miatt, nem létesitettek temetőket (kivéve a Dávid-Házi királyok sirjait), nem halmoztak fel szemetet, hanem azonnal eltávolitották a városon kivülre, - egy speciális, ezt a célt szolgáló kapun keresztül (Sáár Áspot) mivel szemétégető kemencéket sem üzemeltettek ott. Ahol sötét volt – olaj lámpákat gyujtottak (Jeruzsálemi Talmud és Maimonidés, Trumot). (Vesd össze Londonnal, ahol csak a 17 században kezdték el világitani az utcákat).
A higiéna a halachára is hatással volt: egyesek megengedték a fürdést Chámé Tverjában (melegvizes termálvizü fürdő Tibériáson) szombaton is és akinek ótvaros volt a feje – szabad volt ÁV hó 9-én mosakodnia. Érdekes és tipikus zsidó sajátosság: Áv hó 9-én – akárcsak Jom Kippurkor, az Engesztelő Napon – a zsidó ember ötféle önsanyargatást vállal magára, köztük egyik az hogy nem mosakszik!
Egy Talmud-tudós, aki pecsétes, foltos ruhában jár – halálfia – mondja ki a Talmud (Sabbat, 114 a) A ruhák mosásáról, és vasalásáról(!) sokat értekezik a Talmud. Egészségügyi tanácsok hosszu sora található a Derech Erec traktátusaiban (Rábbá és Zutá, lásd Naftali Kraus, az ősi Forrás (7) Zsidó Morál és Etika, Filum kiadó, Budapest 1998; második kiadás 2004 Polgárt kiadó). Többek között: ne igyanak többen egy pohárból mert az veszélyes (Derech Erec rábbá 9 és Támid 27,2); ne igyon valaki a folyam vizéból vagy a tóból, illetve más, nem fedett, állóvizből, mert az veszélyes lehet (Pszáchim 112a). Ezzel az indokkal tiltották az éjjelen át fedetlenül hagyott viz élvezetét.
Mikor kell kezet mosni?
A Sulchán Áruch (a zsidó törvénykódex) kötelező erővel sorolja fel, mikor köteles egy zsidó ember kezet mosni?
Ezek között találjuk: étkezés előtt és után; reggel amikor valaki felkel, szükséglete elvégzése után, ha valaki kijön a fürdőből, vagy a temetőből; aki körmöt vág vagy leveszi, illetve felveszi a cipőjét; aki valamelyik befedett testrészéhez ér, stb. Maimonidés, aki orvos (is)volt, egy sor egészségügyi utasitást és tanácsot ad könyveiben, főleg a viz higiéniáját illetően (zavaros viz veseköveket okozhat, a rossz viz… felfujja a beleket …és gyakran halált okozhat (Rámbám orvosi könyve, "Széfer Hárfuot").
A Zohár is hasonlóképpen nyilatkozik a higiénia követelményeiről. Az asztalnak, amelyen az ember eszik – tisztának kell lenni. . . valamint ajánlatos hogy az ember ürüljön mielőtt étkezik.(Zohár, Trumá, 522). "Ne szemeteljen az ember háza bejáratánál, ne öntsön ki ott piszkos vizet…" (uo. Vöetchánán, 76). …"A titok alapja: halálos méreg van a piszkos kézen…" (uo. Ékev, 56).
A Talmud figyelmeztet: ne lakjon az ember egy olyan városban, ahol nincs közfürdő, nyilvános vécé, orvos és szanitár(itt: aki eret vág)…(Szánhedrin, 17, b).
***
A fent elmondottakat ma a tudomány is elismeri, ámbár óvatosan hozzáteszi, hogy a zsidó higiénia oka eredetileg vallási, de kétségtelen hogy eredményeiben sokat lenditett a tisztaság megőrzésében és a zsidó nép egészségének védelmében (lásd a középkor vádaskodásait, hogy a zsidók terjesztik a pestist). Zsidó kórházakról ugyan nem tudunk a középkorban – semmilyen kórház nem volt akkor – de minden hitközség keretén belül volt egy vendégfogadó (Hekdes) ahol a vándorok megpihentek, enni kaptak és ha betegek voltak – orvosi ellátásban is részesültek.
Az orvostudomány és a higiénia neves kutatója K. Südhóf, irja 1911-ben megjelent müvében:
" A zsidóságból származik a higiénia két nagy alapgondolata, amiket az egész emberiség magáévá tett: a heti pihenőnap és a fertőző betegségek elleni küzdelem természetes eszközökkel". A heti szünnapot mások is hangsulyozzák mint fontos tényezőt a nép egészségének megóvásában.
Nem vallási alapon álló zsidó tényezők, mint az Enc.Judaica, nem győzik hangsulyozni, hogy az "eredetileg vallási indittatásu micvák milyen sokat tettek a nép egészségéért, mint pl. a Niddá törvényei, a fertőzö betegek karanténizálása, az étkezés törvényei, a fürdés és kézmosás kötelezővé tétele, a szanitáció és a hadsereg körében bevezetett elemi egészségvédelmi rendelkezések." (Uo).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése