Az atyák bölcs tanitásai (71)

ISTENT NEM LEHET MEGVESZTEGETNI

 

Ugyancsak Ő, Eliézer Hákáppár mondotta: "Aki megszületik, annak rendeltetése a halál, a halottaké a feltámadás, és az élőké a számadás. Hogy tudják, tudassák, és tudvalevő legyen, miszerint ő az lsten, ő az Alkotó, ő a Teremtő, ő az Értő, ő a Tanú, ő a Felperes, és ő az, aki majd ítéletet fog hozni, áldott legyen az Ő neve, aki előtt nincs igazságtalanság, sem feledés, sem részrehajlás, sem vesztegetés, hiszen minden az övé. S tudd meg, hogy mindenért számot kell adni. Ne vigasztaljon Rossz Ösztönöd azzal, hogy a halálba menekülhetsz, mert hisz akaratod ellenére lettél teremtve, akaratod ellenére születtél, akaratod ellenére fogsz meghalni, és ugyancsak akaratod ellenére kell majd, hogy számot adj a királyok királya előtt, áldassék az Ő neve. " (Atyák, 4, 22)

 

 E pesszimisztikusnak hangzó mondásban a tanaita arra hívja fel a figyelmet, hogy az ember felelős tetteiért és azok következményeiért, ami alól még a halál sem adhat felmentést. Maimonides megjegyzi, hogy érdekes módon a tanaita olyan eseményeket sorol fel, melyekben az embernek semmiféle választási lehetősége nincs (mint a születés vagy a halál).

 

   "Minden Isten kezében van, kivéve az istenfélelem" (Bráchot,33) mondja a Talmud. A tanaita nem mondja, hogy "akaratod ellenére vétkezeI, jössz-mész, állsz stb., mert ezek az ember kezében vannak, és szabad választása van ezeket tenni vagy nem tenni".

 

"Aki előtt nincs igazságtalanság sem feledés, sem részrehajlás, sem vesztegetés..." (Uo)

 

 Ezt a megállapítást kommentátorok sora próbálta érthetővé tenni. Itt világlik ki leginkább a Teremtő és az ember közötti különbség.

 

Tiferet Jiszráél szerint egy igazságtalan ítéletnek négy forrása lehet:

 

1. ha a bíró természeténél fogva gonosz ember, és a törvényt figyelmen kívül hagyva igazságtalan ítéletet hoz;

 

2. ha a bíró feledékeny, vagy nem ismeri a törvényt, és abban a hiszemben, hogy a rosszat ítéli el, éppen az ellenkezőjét teszi;

 

3. ha az egyik peres fél köztiszteletben álló ember, és a bíró az ő javára ítél, mivel elfogult vele szemben;

 

4. ha az egyik peres fél megvesztegette a bírót, ami köztudomású, hogy megvakítja a bölcseket és elferdíti az igazak szavát. Erre mondja a tanaita, hogy az Igazságos Bírónál (Dájján Emet - Isten egyik elnevezése) erről nem lehet szó, mert ő nem felejt, nem részrehajló, és nem lehet megvesztegetni.

 

"Sem részrehajlás, sem vesztegetés..."

 

 A Teremtő még az igaz emberrel sem tesz kivételt, még annak az esetében sem válik részrehajlóvá, hanem őt is vétke arányában bünteti. Ekként tett Mózessel is, akit azért büntetett meg, mert az a sziklára ütött, ahelyett, hogy beszélt volna hozzá. Ézsaut viszont - aki pedig rossz ember volt - megjutalmazta, mert apja iránt tiszteletet tanúsított, úgyszintén Nebuchadnecárt, a babilóniai királyt, aki Őt tisztelte (Bartinora).

 

   A vesztegetést úgy is lehet értelmezni, hogy egy jó cselekedettel nem lehet Istent megvesztegetni, hogy ennek fejében majd eltekint a vétek megbüntetésétől (Toszfot Jom Tov).

 

"Hiszen minden az Övé..."

 

 Istennél azért nem fordulhatnak elő az előbb - az igazságtalan ítéletek kapcsán - említett esetek, mert az övé az igazság, a pénz, az emlékezőtehetség, azaz minden hatalom és minden képesség, így azzal, ami eredendően úgyis az övé, nem lehet megvesztegetni.

 

"Mindenért számot kell adni..."

 

 A büntetés, illetve a jutalom attól függ, hogy valakit a külső körülményei milyen mértékben kényszerítettek a bűn elkövetésére, illetve a jó cselekedetre. Ha valaki azért lopott, mert az éhhalál szélén állt, az természetesen más elbírálás alá esik, mintha azért tette volna, hogy a sokadik élvezeti cikket megvegye.

De nem ugyanolyan nagy érdem, ha valaki eredendően jó és példás

életet él, mintha valaki folytonos kísértésnek, megpróbáltatásoknak van kitéve, és ezek ellenére él tisztes életet. A lényeg az, hogy mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy mindenről számot kell adnia.

 

                              ****

A vilnai gáon egyik tanítványa - mesélte Cháféc Chájjim - hallotta a Mesterétől, hogy aki megszegi a Tóra törvényeit, arra szörnyű büntetés vár. Ettől a gondolattól a tanítvány ágynak esett. A Mester meglátogatta beteg tanítványát, s megtudván a betegség okát, azzal vigasztalta, hogy az égi bíróságon megméretik a vétkek súlyossága, és a büntetésbe a már átélt szenvedéseket is beszámítják. Mindent egybevetve tehát az a helyzet, hogy büntetésének nagy részét már kitöltöttnek lehet venni...

 

 

 

"A királyok királya előtt..."

 

 Az eset r' Pinchász Koritzer  temetésén történt. A rabbi fia, reb Jákob Simson, miközben a koporsót a sírba eresztették, keserves sírásban tört ki.

- Miért sírsz? - kérdezte az egyik jelenlévő cádik -, hiszen a mai péntek estén apád már az égi jesívában mondja el a szombatfogadó imát...

- Igen, de majd ki előtt kell majd jelentkeznie? - A királyok királya előtt! - válaszoIt Jákob-Simson.

- És félted az apádat - kérdezte ismét valaki - egy ilyen nagy embert?

- Ez igaz, de Isten azért nagyobb - jegyezte meg  Jákob-Simson.

    Vége a negyedik fejezetnek