TANULT VAGY NEM TANULT JÁKÓB LÁBÁNTÓL?
A HETISZAKASZ(2)- Vájislách- 2012
VENDÉGOLDAL
IRJA SMUÉL GLITSENSTEIN rabbi
Az eheti szakaszban a Jákób és Ézsau közti félelmetes találkozás végre megtörténik. Több évtizedes távollét után az ikerpár (melynek tagjai nem is különbözhettek volna jobban egymástól) találkozik, hogy elszámoljanak. Jákób, aki 34 évvel azelőtt menekült el Ézsau haragja elől, most visszatér, jókora családjával és számottevő vagyonával. Ézsau sietve közeledik, négyszáz, állig felfegyverzett zsoldosa társaságában. Mi lesz itt, háború? Lehet-e békét kötni?
Jákób minden eshetőségre felkészül. Üzenetet is küld ellenséges érzületű bátyjához: „Im Láván gárti”, üzeni, azaz: „Lábánnál időztem…” Rási szerint Jákób üzenete azt rejti magában, hogy noha egy notórius csalóval élt együtt húsz esztendőnél is tovább, „nem tanulta el gonosz útjait”, megmaradt igaz zsidónak, elkötelezve az élet istenfélő útja mellett. Ezt jelzi a gárti szó gemátriai (számszimbolikai) értéke, a 613 – amely a Tóra parancsolatainak számával azonos.
Na de nem volt-e ez inkább hencegés Jákóbtól? Ő mondja ezt, aki mindjárt menekvésért imádkozik majd, és azt mondja: „nem érdemlem meg mindazt a szeretetet és mindazt a hűséget…” (kátonti…), most mintha büszkén mutogatná istenfélelmét, hadd tudja meg Ézsau is? A Choféc Chájim (Jiszraél Meir Kagan rabbi, 1838–1933) egy másik interpretációt közöl. Szerinte Jákób szavait nem kérkedésnek, hanem panasznak kéne felfognunk. „Lábánnál időztem, de nem tanultam meg gonosz útjaiból”, ez azt jelenti, hogy Jákób bánja, amiért nem tanulta el Lábántól, hogyan járja rossz útjait.
Hogyan tett Lábán rosszat? Lelkesedéssel, kicsattanó erőben! Gonosz útjait szenvedéllyel és tetterővel járta, s Jákób most sajnálja, hogy az ő jótettei nem tükrözik azt a lelkesültséget, amit Lábán gonosztettei.
Ha a jók olyan tüzesek volnának, mint a gonoszok, a bűnözés drámaian visszaesne.
. Ha a világ rendőrségei, bíróságai olyan elszántan tevékenykednének, mint a drogbárók és emberrablók, sokkal jobban állnánk. A baj az, hogy a gonosz erői lelkesek és motiváltak, míg a jó erőit gyakran olyanok alkotják a köz szolgálatában, akik agyon vannak terhelve, és nincsenek megfizetve.
Nyikita Hruscsov (aki arról híresült el, hogy az ENSZ közgyűlésén levett cipőjével verte a pulpitust) egyszer egy nagyobb közönség előtt beszélt a Szovjetunióban, a sztálini bűnöket leleplező időkben. Sztálin kegyetlenségéről és megbocsáthatatlan gaztetteiről szólt, mikor is a hallgatóságból egy hang közbevágott: „De ha Sztálin ekkora gazember volt, maguk miért nem csináltak semmit?”
„Ki volt ez?!” – mennydörögte Hruscsov. A teremben vágni lehetett a csöndet. Egy moccanás, egy lélegzetvétel nem hallatszott, mindenkit megdermesztett a félelem.
„Na, most már tudhatják, miért nem tettem én se semmit” – mondta erre Hruscsov.
Jákób panaszának ez az érdekes magyarázata arra emlékeztet minket, hogy az erkölcs hangjának legalább oly átütőnek kellene lennie, mint a gonoszénak. Az igazság hangja gyakran lágy és halk, a romlottságé meg hangos és bombasztikus.
Ki ad erőt a jóság édes, halk hangjának?
Szítsuk fel a szenvedélyt magunkban az Örökkévaló ügyéért, a jóságért, ahogy a „másik oldal” lelkesedik a gonoszért és az igazságtalanságért! A világ kiegyensúlyozottabb, kellemesebb és sokkal biztonságosabb hely lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése