ŐSI FORRÁS : FOGALOMTÁR - MI A ZSIDÓ?(2)
HÁLLÉL (héber) dicshimnusz, a Zsoltárok 113-118 fejezetei recitálásával. Ujholdkor, a három zarándokünnepen és Chanukakor (l.o.) mondjuk, ujholdkor és Peszach utolsó napjain – bizonyos részek kihagyásával. Ros Hásánákor és Jom Kippurkor azért nem mondunk H.t, mert ezek az itélkezés napjai, mig Purimkor azért nem mert a szabadulás nem volt teljes: a zsidók továbbra is Achasvéros hübéresei maradtak.
HÁMÁN-TÁSKA (jiddisből: Hómen-Tasch vagy Móón-tasche, ami mákos derelye németül). Háromszögletü, mákkal töltött bukta. Purimra sütik, Hámán bukásának emlékére. Izraelben Ozné-Hámán, vagyis Hámán füle.
HÁSÁVÁT ÁVÉDÁ – (héber), a Tóra egyik parancsa, amely előirja az elveszett tárgyak visszaszolgáltatását jogos tulajdonosának, ha az bizonyitani tudja tulajdonjogát. A részleteket a Talmud (lo) Bava Mecija traktátusa tárgyalja.
HÁSGÁCHÁ PRÁTIT – (héber) az "isteni felügyelet", amely a zsidó felfogás szerint minden teremtett lénynek biztositja a "felső felügyeletet", nélküle az ember nem tudna létezni. Báál-Sém-Tov, (l.o.) a chaszid mozgalom megalapitójának fogalmazásában "egy fü sem rezdűl, egy falevelet sem mozgat a szél, a H.P. nélkül", vagyis minden történésnek az isteni mozgatóerő az alapja.
HÁVDÁLÁ (héber) a szombat és ünnep bucsuztató áldás, borra, égő gyertyára és illatos fűszerre mondják. Azt áldjuk benne, aki "különbséget tesz a szombat és a hétköznap, a világosság és a sötétség, Izrael és a népek között és a hetedik nap és a munka hat napja között".
HÁFTÁRÁ (héber) A szombati vagy ünnepi Tóraolvasást befejező, prófétai fejezet, amit az olvas fel, akit a kötelező heten (vagy ötön – ha ünnepről van szó) hivtak fel. Mikor mit olvasnak fel – a Talmud állapitja meg. Egyesek szerint a Hasmoneusok kora előtt vezették be, amikor a szir-görögök megtiltották a Tóra tanulását. Mások a gáonita korra teszik a H.k intézményesitését. Aki a H.t felolvassa – az a Máftir (l.o.) aki előtte két és utána öt áldást mond el. Bár Micvá gyereket szokás betanitani a M. felolvasására. Tis'á Beáv (l.o.) éa Ros Hásáná (l.o.) között hét un. "Vigasztaló" Háftárát olvasunk fel.
HÁLÁCHÁ(héber) A zsidó törvények és jogszabályok összessége, , illetve gyűjteményes elnevezése, ahogy kijegecesedtek az idők folyamán. A Tórából (lásd ott), illetve a Talmudokból (lásd ott) levezetett zsidó jog összessége.
Napjainkban elfogadott fő oszlopa: Joszéf Káró Sulchán Áruchja (lásd ott), Móse Isszerlész krakkói rabbi megjegyzéseivel. Az ungvári Slómó Ganzfried állította össze a Sulchán Áruch rövidített változatát (Kicur Sulchán Áruch). Ismert és elismert még: Snéor Zálmán mi-Ládi Sulchán Áruch változata (Sulchán Áruch há-Ráv), és a radini rabbi Jiszráél Méir há-Kohén („Cháféc Chájim”) Misná Brurája. Magyarul létező források: Kicur Sulchán Áruch három kötetben (dr. Singer Leó várpalotai rabbi fordításában); Hayim Halevy Donin amerikai rabbi „Zsidónak lenni” című egykötetes Sulchán Áruchja Naftali Kraus és Mikes Katalin forditásában (Göncöl kiadó, Budapest), valamint Jiszráél Méir Lau izraeli országos főrabbi könyve, "A zsidó élet törvényei" , Efrájim Jiszráél forditásában.
Halacha l'Mose Miszináj (héber) Egy olyan Halacha (lo), amely ősrégi szájhagyományon alapszik – amit Mózes kapott szóbelileg a Szináj hegyen - és amelynek nincs nyoma az irott Tórában és nem onnan fejtik ki Bölcseink, a Drus alapelvei alapján. Egyes vélemények szerint a noachiták 7 alaptörvénye is H.L.M.
HARMINCHAT CÁDDIK (héberül: lámed-váv cádikim) 36 anonim igaz ember, akiken a világ nyugszik és akik "naponta fogadják az isteni Dicsfényt (Schiná)" (talmudi mondás alapján, Szukká 45,a). A legenda szerint minden nemzedékben van 1-2 ilyen titkos cáddik. (Lásd André Schwartbart könyvét).
HÁTÁRÁT NEDÁRIM( héber) Fogadalmak feloldása. Jelképes aktus, amit erev Ros Hasanakor teszünk, ami után, amikor egy három (vagy tiz)tagu ad hoc Bét Din előtt elmondjuk az imakönyvben található szöveget. Ebben kérjük a Bét Dint, oldják fel az év folyamán tett fogadalmainkat – bármilyen néven és cimen mondtuk és nem tettük hozzá hogy "bli néder" (Ne számitson fogadalomnak). Válaszul erre a Bét Din deklarálja hogy a fogadalmak érvénytelenek, nem köteleznek. Hasonló értelme van a Kol Nidrénak is (l.o.)
HECHSER ( héber). Bizonylat, amelyben egy kompetens rabbi igazolja valami (pl. élelmiszer) kóserságát (lásd ott) a háláchá szerint. Egy üzem, vendéglő, mikve stb, lehet kóser vagy nem kóser a Halacha ((lo) szerint és ennek megállapitásában egyedül a rabbi illetékes. Ha valami nem kóser, sok esetben lehet kaserolni (lo) vagyis alkalmassá, kóserré tenni, de van amit semmiképpen nem lehet.
HERÓT(E) a héber chárátá megmagyaritott és szlengesitett változata. Eredeti értelme: megbánás
HETÉR ISZKÁ (héber) Halachikus terminus technicus, melynek segitségével, aki befektet pénzt, kaphat érte kamatot, amit egyébként a Tóra tilt. Lényege: a H.I. segitségével a befektető kvázi társasviszonyra lép azzal akinek a pénzt kölcsönzi (vagy a bankkal) és igy – mint társ – nem kamatot kap, hanem részt a nyereségből. Ma az izraeli bankok megegyeztek az országos főrabbinátussal és aláirtak egy egysséget, amely rögziti a H.I. halachikus feltételeit.
HOLOKAUSZT (héberül: Sóá). Eredeti értelme a nácizmus megjelenése előtt: égőáldozat A zsidó népet a második világháboru során elért tragédia, amikor a náci őrület hat milliónyi európai zsidót irtott ki szisztématikusan, megsemmisitő táborokban, gázkamrákban, munkaszolgálatban és a Duna-parton. Egyetlen "vétkük" az volt hogy zsidók voltak. Örök szégyen és megvetés azoknak a népeknek, amelyek tevőlegesen résztvettek a H. szervezésében és kivitelezésében: a német, az osztrák, a magyar, szlovák és horvát népek, amelyek lelkesen deportáltak, gyilkoltak és raboltak és ezzel túlteljesitették az eredeti náci-fasiszta normát.
50-60 évvel később a neo-nácizmus, amely Európa-szerte felütötte a fejét, cáfolja a H. tényét és ezzel egy ujabb H.ot készit elő.
A zsidó történelemben, a véráztatta pogromokon innen és túl, volt két esemény, amely joggal vetekedhet a H.tal, de nem érte el annak méreteit és gyilkos eredményeit. Ez a két Szentély (l.o.) lerombolása és a zsidók számüzetése országukból volt.
IJJÁR – a második héber hónap. Az egyetlen jeles nap benne Lág Beómer – 18-án (l.o.).
IM JIRCE HÁSÉM(héber) Ha az Isten is úgy akarja. Elterjedt szólás-mondás, melyben hitet teszünk az isteni gondviselés mellett
ISZRU-CHÁG(héber) az ünnep utáni nap elnevezése egy zsoltárvers alapján (118, 27)
JÁÁLE VÖJÁVÓ (héber) ima betoldás, amit ujholdkor, és ünnepekkor alkalmazunk az Ámidában (l.o.) és az étkezés utáni áldásban.
JÁMIM NORÁIM(héber) Félelmetes napok. Tisré hó első harmada, Ros Hásánától Jom Kippurig, bezárólag. Ilyenkor a zsidó ember számadást csinál és megtér.
JÁRMULKE(jiddis) lásd Kipá, kissapka, fejfedő.
JÉCER HÁRÁ (héber) a rossz ösztön. A hagyomány szerint az emberben születése pillanatától jelen van, mig a jó ösztön csak 13 éves korban, a Bár Micvától (l.o.) jelentkezik. A Talmudban a J.H. alatt általában a fékezetlen nemi ösztönt értik. Talmudi aggáda szerint megpróbálták ártalmatlanná tenni ("megölni"), de ez nem sikerült (lásd
JÉCER TOV(héber) a jó ösztön, amely az embert a helyes irányba vezeti. A J.H. ellentéte.
JESIVA(héber) szószerint űlés. Felsőfoku zsidó nevelőintézet, egyfajta egyetem amit nem lehet befejezni és ahol azt a titulust kapja a tanuló, hogy ő Tálmid cháchám, vagyis "egy bölcs tanitványa". Ez nem rabbi képesités és azzal nem tévesztendő össze (lásd Szmichá). Léteznek különböző jellegü J.k (haszid, litván, szfárádi stb) amelyekben a hangsulyt vagy a pilpulra (l.o.), vagy a Halacha-centrikus tanulásra helyezik. Vannak (Izraelben) nemzeti jellegü J.k, illetve olyan intézetek, amelyekben a bócher a Talmud és kapcsolt részei mellett szakmát is tanul (Jesivá mikcoit). Izraelben 2008-ban több mint 50 ezer jesiva bócher tanult – 14 éves kortól 40-ig. A J. növendékek halasztást kapnak katonai szolgálatuk alól – addig amig tanulnak – és sokuknál a gyakorlatban ez felmentést jelent..
A J. ősi intézmény a zsidóságban. Bölcseink szerint az ősatyák is egyféle J-ban tanultak és ennek kapcsán ismeretes Sém és Éver legendás tanintézete. A babilóniai talmud az ismert, neves, babilóniai iskolákban (Jesivákban) alakult ki és állt össze. A Holokauszt előtt hiresek voltak a nagy litvániai J.k és Magyarországon is több patinás jesiva müködött. Ezek maradványai a a pusztulás után áttelepültek Izraelbe.
JESIVÁ SEL MÁÁLÁ (héber) az égi "felsőbiróság" elnevezése. Amikor egy neves rabbi meghal, azt mondják (a Talmud alapján, Bava Mecia 86,a), hogy "felkéretett a felső biróságba".
JIBUM (héber) levirátus =sógorházasság. Jevámá régies héber nyelven sógornőt jelent. Ősi szokás, ami a Tórában legitimálódott: elvenni feleségül az elhunyt fivér özvegyét, ha a házasságból nem származott gyerek. Ha a sógor fiatal volt, az elözvegyült sógornőnek várnia kellett amit felnőtt. A Tóra lehetőséget ad a J. eliminálására, a Chálicá (l.o.) által. Napjainkban a J. nem aktuális, de a Vhálica szertartás érvényben van.
JISZRÁÉL-SZÁBÁ (héber) Izrael népének egyik ősi elnevezése. Szószerint: Izrael nagyapa
JIZKOR (héber) megemlékezés a halottakról, négyszer egy évben: a három zarándokünnepen és Jom Kippurkor (Folyt-köv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése