Az atyák bölcs tanitásai(70)

                     AMIT NEM LEHET MEGTILTANI...

 

 Rabbi Eliézer Hákáppár mondotta: "Az irigykedés, az élvhajhászás és a becsvágy megrövidítik az ember életét". (Atyák, 4, 21).

 

 Eliézer (mások szerint Elázár) Hákáppár Jehuda, a Fejedelem korában élt a Golán vidékén. Neve ritkán fordul elő a Talmudokban, inkább a Midrásokban szerepel. Egyes nézetek szerint a Hákáppár név arra utal, hogy Ciprus szigetéről származott (Ciprus héberül: Káfriszin), de erre semmi bizonyíték nem található.

 

   A fent emIített három emberi tulajdonság - mondja Maimonides - azért rövidíti meg az életet, mert azok, akiken ezek a jellemvonások eluralkodnak, végülis belebetegednek. Hiszen akit folytonosan gyötör az irigység, annak  nincs egyetlen derűs napja sem, hasonlóképp ahhoz, akit állandóan csak a becsvágy hajt. Aki pedig szenvedélyeinek rabja lesz, élvhajhásszá válik, sohasem telik be, szüntelenül csak azt keresi.

 

  Eliézer egy másik - a fenti mondásával egybecsengő - állítását a rabbi Nátán  Ávotjában találhatjuk:

"Ne légy olyan, mint a szemöldökfa, amit emberi kéz alig ér el, hanem légy olyan, mint a küszöb, amin mindenki tapos, vagyis mindenki számára elérhető. Majd a végén, ha az egész épület romba dől, a küszöb megmarad..." (Ádrán, 1, 26) A második verzióban (34) ezt Eliézer fiától idézi a Misna.

 

   A fenti mondás is arra utal, hogy az olyan ember, aki szerény, mint a "küszöb", aki mindent elkövet embertársaiért, az természetesen nem lehet sem irigy, sem élvhajhász, sem becsvágyó, mert nem a saját javát keresi.

 

                                   ****

 A fenti mondást Rási történelmi példákkal illusztrálja.

Az irigykedésről Kórách jut eszébe, aki irigyelte Mózestől a vezetői szerepet, Árontól a főpapságot - így lett pártütő.

 

   Az élvhajhászás, ill. a féktelen vágy megtestesít6je Gécházi, Elisa próféta szolgája, aki olyan pénzsóvár volt, hogy nem átallott Náámántól, az ellenséges ammoni hadvezértől, pénzt elfogadni.

 

  A becsvágy jelképe pedig Jerovám, a lázadó, aki kettészakította az első zsidó államot, mert nem akarta megengedni, hogy a nép Jeruzsálembe zarándokoljon, mivel ott más volt a király.

 

   Tifere{ Jiszráél szerint a fenti három tulajdonság minden elképzelhető bűn forrása. Ezeknek a kielégítéséért az emberek képesek mindenüket, az életüket is, feláldozni.

 

  Érdekes módon - mondja egy modern kommentátor - Eliézer mondása kijelentő módban és nem felszólító módban hangzik el, azaz nem azt mondja, hogy "ne légy irigy, élvhajhász vagy becsvágyó". Ő tesz egy megállapítást, miszerint ezek a tulajdonságok károsak, megrövidítik az életet, a többi tőled függ. Végül is nem lehet egyetlen embert sem rábírni arra, hogy ne legyen ilyen, ha hajlama van erre. Ha netán valaki felismeri magában ezek káros voltát, akkor esetleg képes uralkodni is rajtuk.

 

                                ****

 

A kocki rebbe szokásához híven egy rendkívül szellemes, sőt csípős megjegyzést fűz Eliézer szavaihoz.

 

  Mindenki számára kemény feladat megszabadulni e három csúf tulajdonságtól, még akkor is, ha elérte az istenfélelem legmagasabb fokát. Ha már legyűrte az egyiket, még mindig megmarad kettő. Ha már kettőt, még mindig maradhat egy. Viszont ha már mind a hármat legyűrte, akkor "megrövidítik az életét", mivel már mindent elvégzett, amit ezen a világon el kellett végeznie, még önmagát is megjavította, így aztán már semmi keresnivalója nincs ezen az árnyékvilágon...

 

Báál-Sém- Tov szerint a csak a vágyai kielégítésének élő ember olyan, mint aki sós vizet iszik. Minél többet fogyaszt belőle, annál szomjasabb lesz. Addig issza tehát a "sós vizet", míg végül az egész életét elissza.

 

                                  ****

 

"...és a becsvágy..."

 

  Az első kettőt, az irigykedést és az élvhajhászást - szokta mondani a kocki reb Mendele - hamar és könnyedén lebírtam.

Csak a harmadik leküzdése tartott sokáig és ment nehezen.

- Fiatalkoromban, amikor a lublini Látnok körül forogtam, azzal tisztelt meg, hogy reggelenként az ő minjenjében - amiben csak nagy és neves tanítványai vehettek részt - imádkozhattam. Évekig tartott, amíg sikerült lebírnom ezt a kóvedot.

 

   A becsvágy, vagyis a kóved, sokat foglalkoztatta a rabbikat. Egyszer rabbi Elhanán Wasserman meg is kérdezte Cháféc Chájimot:

- Mi a jobb, az asztalfőn ülni, és közben belátni (arra gondolni), hogy tulajdonképp~n az asztal végén volna a helye, vagy pedig az asztal végén ülni és arra, gondolni, hogy az asztalfőnél kellene ülni?

- Jobb az asztal végén ülni - felelte Cháféc Chájjim -, még ha gondolatban az ember az aszta1főnél ül is. Bö1cseink szerint ugyanis a cselekvés több, mint a gondolat, míg a gondolat nem árt a cselekvésnek....

 

"...az irigykedés... "

 

   Erről van egy érdekes példázat.

 

   Egy gazdag, de fösvény ember nagy mennyiségű aranypénzt egy hordóba rejtve elásott a földbe. Egy idő után ellenőrizni akarta vagyonát, de kétségbeesve tapasztalta, hogy felfedezték a rejtekhelyet, és a pénzt elvitték, helyébe a hordót kővel töltötték meg. Ekkor a bánatában őrjöngő embernek vigasztalásként azt mondta a barátja: Mit vagy annyira oda? Életedben nem élvezted a vagyonodat, soha egyetlen aranypénzt nem költöttél el, és soha nem is állt szándékodban. Ezek után mit zavar téged az, hogy ellopták, és a hordóban kövek vannak?

 

  - Igazad van - felelt neki a fösvény -, nekem teljesen mindegy, hogy mi van a hordóban. A pénzt sem élveztem soha. Nekem mindössze az fáj, hogy most van valaki, aki élvezi...

 

   Egy haszid egyszer arról panaszkodott a premisláni reb Meirnek, hogy valaki meg akarja fosztani a megélhetését biztosító jövedelmétől.

- Láttál már lovat inni a folyóból? - kezdte neki magyarázni a rebbe.

- Láttad, hogyan dobog a patáival? És azt is tudod, miért? Azért, mondta a rebbe, mert a tükörképét látja a vízben, és azt hiszi, egy másik ló el akarja inni előle a vizet. Te viszont tudod, hogy a megélhetés Istentől ered, és a folyóban van elég víz...