A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL – VÁJISLÁCH  -  2012

 

MIÉRT  FÉLT JÁKOB ÉZSAUTÓL?

 

       Szakaszunk elején - útban hazafelé, Kanaánba – Jákob előkészületeket tesz régnemlátott testvérével, Ézsauval való találkozásra. Az Irás elárulja nekünk hogy Jákov, nemcsak tartott a találkozástól, de valósággal félt (1.Mózes, 32, 8).

 

Mielőtt eláruljuk mitől félt az ősapa – súgjuk meg hogy a Psát és a Drás szerint, Jákov nem volt köteles Ézsauval találkozni, széles ivben elkerülhette volna az ekkor már Széirben lakózó bugris testvért, de Jákob akarta, szinte provokálta ezt a találkozást.

Vajon miért?

 

    A chaszid interpretáció szerint azért hogy keresse és megtalálja a testvérében rejlő jót vagyis felszinre hozza a benne rejlő szent szikrákat – ahogy erről már többször szó volt. Minden rosszban van valami jó – mondja a chaszid felfogás – és ezeket felszinre hozni és megerősiteni - egyik feladatunk ezen a világon.

 

    No de miért félt és mitől félt, amikor ott volt tarsolyában az isteni igéret, hogy vele lesz, naggyá teszi, satőbbi?

 

   Rási magyarázata szerint attól tartott Jákob hogy valahol, valamiben vétkezett és ez fogja okozni – esetleg – az isteni oltalom távozását tőle. Vagy, másrészt, attól tartott, hogy kimeritette az isteni kegy neki "járó", őt megillető részét?

 

  A rebbe egyik válasza erre az volt, hogy egy igaz ember – egy cádik – nincs statikus helyzetben hanem állandón emelkedik a szellemi ranglétrán. Ami eddig , azelőtt, nem számitott nála véteknek – az jelenlegi szellemi rangjának megfelelően már esetleg – ha nem is véteknek – de kihágásnak számithat. Ezért gondolhatta Jákob hogy ennyi jó után amit az Örökkévaló velem tette – ami esetleg már önmagában is mutatja szellemi emelkedését – ki tudja nem tett-e valamit ami nem ütötte meg a jelenlegi mértéket. Ezért, félt, ezért imádkozott és ezért tett bizonyos intézkedéseket ( háza népének felosztása két részre), amiket Rási úgy jellemez, hogy a realista Jákob mindenre gondolt: el volt készülve rá hogy ajándékkal és szép szóval leszereli bosszut lihegő testvérét, imádkozott és egyuttal felkészült az önvédelmi harcra is. (Likuté Szichot alapján, 5. kötet, 396 oldal).

 

                                                                       ***

        A Midrás szerint Jákob  büntetést kapott azért mert megalázkodott Ézsau előtt, többször is "uram"nak szólitottam hajlongott előttem stb.

 

Mivel azonban tudjuk, hogy Jákob célja az volt, hogy keresse, kutassa és felszinre hozza a testvérében rejlő szent szikrákat – és a "megalázkodás" csak eszköz volt a szent cél érdekében – nem lehet ebben egyszerü "vétket" látni,

 

Hanem?

 

     A szent szikrák felkutatása két féle képpen lehetséges:

Az egyik  a világitó fény által (Giluj or) vagyis fentről lefelé. Ez úgy történik, hogy a szikrák keresője-kutatója rávetit a delikvensre egy nagy fénycsóvát – vagyis erőteljes szellemi behatást -  ami elűzi a sötétséget és eliminálja a rosszat. Ha ezen az úton halad – akkor a cselekvésből semmi rossz nem háramlik a fény forrására és a szikra gyüjtő nem szenved hiányt, nincs megalázva – nem piszkolódik be.

 

A másik út összetettebb, nehezebb. Ez"lentről felfelé" halad, vagyis a purifikátor eggyé válik célja alanyával, "beöltözik ruháiba" és a  mérkőzés ("birkózás") által lebirja a rosszat és azt jóra változtatja. A szikrák felkutatásának és összegyüjtésének ez a formája hatással van a purifikátorra is, a birkózás által ő is bepiszkolódik (vagyis a közvetlen kapcsolat az alannyal nem tesz jót annak aki erre vállalkozik) – de egyuttal van ebben egy nagy előny is, már ami az eredményt illeti: mivel az akció személyes kapcsolat által történik (ami feltételez egyfajta minimális intimitást) és nem csak negativ odamondások által – az eredmény az hogy az alany mostantól, jelenlegi helyzetében -  már nem esküdt ellensége a szentségnek.

 

Jákob a második utat választotta, amikor vállalkozott a nem könnyü feladatra. Ez valőban degradációt jelentett Jákobnak, megalázkodott Ézsau előtt, de amaz a végén megjuhászkodott és elismerte, hogy az áldások jogosan illették Jákobot, ideértve a "légy ura testvérednek" áldást is.

  (Likuté Szichot, 15. kötet,  298 oldal)

                                                                 ***

       Egy másik logikával az ellenkező eredményre juthat az, aki megpróbálja analizálni miért küldött Jákob "angyali" követeket Ézsauhoz, hogy kipuhatolja mit forral ellene, vagyis mik ez esélyei nála a szent szikrák összegyüjtésének.Könnyen fog ez menni, vagy nehezen,háboru által.

Az eredmény mint tudjuk, negativ volt: korai még Ézsau szikráival foglalkozni. Majd csak az idők végén, majd amikor bejövetkezik a prófécia Ézsau hegyének megbüntetéséről (  ). Addig is itt Jákoc burkoltan utal erre amikor azt mondja testvérének, hogy menjen csak Isten hirével , "én meg haladok lassan-lassan amig csak elérkezek  uramhoz Széirbe" (  ) és majd akkor és ott lesz a szikrák összegyüjtése.

 

 És az atyák  cselekedetei útmutatás gyerekeinek – mondja a rebbe.

 

Ahogy Jákob nem hagyatkozott korábbi eredményeire Lábán házában, hanem amikor Ézsauval kellett találkoznia követeket küldött, hogy kipuhatolja mi a helyzet, holl áll Ézsau jelenleg és hogyan lehetséges – ha egyáltalán -  "összegyüjteni a szikráit ü ugyanez a helyzet és ugyanez a teendő napjainkban is.

Ha valakinek ajánlanak egy uj feladatot, egy uj munkát egy uj helyen ü először is meg kell vizsgálni, nem –e jár a változás szellemi "áramszünettel", nem kell attól tartania, hogy az esetleges anyagi előnyöknek erkölcsi hátulütői lesznek?

 

Kell hogy küldjön "angyalokat", vagyis  mobilizálnia kell szellemi és erkölcsi képességeit, hogy a dolgot kellőképpen mérlegelni tudja. A kérdés az kell hogy legyen: képes lesz e az uj feladatot magas erkölcsi piedesztálra helyezni. Hiszen itt nemcsak párnoszeról  – nem csak  a megélhetésről van szó – hanem arról is, hogy itt egy égből küldött lehetőségrő van szó, ami által alkalma lesz  teljesiteni küldetését a szikrák egybegyüjtésében.

 

       Ezt tekintetbe véve kell hogy az ember határozzon.

 

             (Likuté Szichot alapján, 5. kötet, 392 oldal).