SÁVUOT : A TÓRAADÁS ÜNNEPE * SÁVUOT : A TÓRAADÁS ÜNNEPE

    AMIKOR AZ EGEK MEGNYILNAK…

        Miért fogadták el a zsidók a Tórát "látatlanba" és milyen

             kifogásuk volt nem betartására?Miért  nem elég a

            függetlenség a Tóra nélkül és miért eszünk túrós delklit

          Sávuot első napján? Rút könyve és a kapcsolat Dávid királlyal

 

 

   Sávuot - a Tóra-adás ünnepe, ötven nappal van Pészách után. A Tórában egyrészt, mint a "gyülekezés ünnepe" (áceret), másrészt a "Zsengék bemutatásának ünnepe" (chág Hábikurim), vagy mint az Aratás ünnepe (Chág Hákácir) szerepel, de legfőképp a Tóra-adás ünnepének tartják. Ezen a napon olvassák fel a Tíz Parancsolatot a zsinagógában és Háftárának Ezékiél látomását.A második napon megemlékezünk halottainkról (Jizkor-Mázkir).

 

     Az Egyiptomból csodálatos módon kiszabadult gyülevész rabszolgahad néppé-nemzetté válásának legfontosabb tényezője nem a fizikai szabadulás volt. Ha így lett volna, akkor hamarosan elfoglalják az őseinknek ígért Kánaánt, az Ígéret Földjét, és a környező népek mintájára élik életüket.

 

     Nem ez történt. A megszabadult nép nem tudta mit kezdjen a számára ismeretlen fogalommal, a szabadsággal. Kialakult egy kétértelmű helyzet, melynek tarthatatlansága egyre nyilvánvalóbbá vált.

 

    Egyrészt nagy lelkesedéssel fogadták a Mózes által adott Tórát "megtartjuk és meghallgatjuk" felkiáltással (ami persze fordított sorrendben sokkal ésszerűbb lett volna), másrészt az első adandó alkalommal megszegték minden szavát, megkeserítve ezzel Mózes életét.

                      Nem elég a függetlenség   

 

   Így aztán bekövetkezett a 40 évi vándorlás a sivatagban, mely idő alatt kihalt az egykor rabszolgaságban élt nemzedék, és egy új, fogékony generáció népesítette be az Ígéret Földjét.

Később, a bírák, majd a királyok korában kiderült, hogy nem elég a függetlenség, ha hiányzik a szellemi összetartó erő, ami megakadályozza, hogy a nép beolvadjon a környező népek kultúrájába.A zsidó nép esetében ezt az összetartó erőt a Tóra képviselte akkor is, most is. Élhet valaki bárhol, a világ különböző országaiban, beszélhet bármilyen nyelven mégis van egy közös nyelvük, kultúrájuk - a Tóra. A Tóra az, ami összeköti a világ minden részén szétszóródott zsidókat. Mi tartottuk meg a Tórát -  és a Tóra tartott meg bennünket, hiszen az tett bennünket néppé.

 

"Figyeld és halljad, Izrael! Ezen a napon lettél az Örökkévalónak, a te Istenednek népe. Hallgass tehát a szavára, és tedd meg parancsolatait és törvényeit..." (5Mózes, 27,9,10). Ezt mondta Mózes népének vándorlásuk negyvenedik évében, amikor már közeledett a bolyongás vége.

 

   Bölcseink szerint negyven év múltán is élénken élt az emberek emlékezetében a Tóra-adás eseménye, s ezáltal számukra a Tóra és nemzeti létük megszületése között magától értetődő volt az összefüggés.

 

    A mai, modern világban is a Tóra az egyetlen igazi összekötő kapocs a  világon szétszórt zsidóság között. Ahol és akik nem tartják meg a Tóra parancsolatait, azok előbb-utóbb megszűnnek a zsidósághoz tartozónak lenni.

 

  Sávuot a második zarándok-ünnep, amikor az egész nép apraja-nagyja felkeredett, felment Jeruzsálembe, ahol az ünnepet töltötte.

 

                                   ***

A haszid folkIór is mindenekelőtt a Tóra-adást tekinti a Sávuot legfőbb jellemzőjének, de többféle jelentést is tulajdonít neki.

 

    Isten miért nem Erec Jiszráélban adta a Tórát a zsidóknak? Miért a Szináj hegyén, a sivatag kellős közepén, Erecen kívül?

Azért - válaszolja a Midrás -, mert Isten nem akarta, hogy a Tóra viszály forrása legyen a törzsek között, hogy bármelyikük is azzal kérkedhessen, hogy az ő felségterületén történt a Tóra-adás. Ezért hasonlítja a hagyomány a Tórát a tűzhöz és a vízhez, amiképpen ezek ingyen vannak, így kaptuk a Tórát is ingyen, így vált minden zsidó közkincsévé, és senki nem sajátíthatja azt ki magának. (Midrás Lekách Tov).

 

                                        * * *

 

Sávuot héberül heteket jelent. Ez utal arra a hét hétre, (49 nap), ami Pészách és Sávuot között van.Sávuot másik jelentés: eskü (Svuá). Ez arra utal, hogy a Teremtő és a zsidó nép kölcsönös kötelezettséget vállaltak, azaz hűséget esküdtek egymásnak. A zsidók arra esküsznek, hogy nem cserélik fel az Örökkévalót valamely más istenségre, míg a Teremtő arra esküdött meg, hogy nem cserél fel bennünket egy más néppel...

 

                  Sávuotkor nincs vétek...

 

   Feltűnő, hogy minden ünnepen - a napi áldozatok között - van egy, amit vétek-áldozatnak neveznek ("Száir-Chátát"), egyedül Sávuot ünnepével kapcsolatban nem említtetik a vétek. Vajon miért?

A berdicsevi Lévi Jichák szerint azért, mert ezen az ünnepen, a Tóraadás napján, minden zsidó "betértnek" számít, aki aznap vált zsidóvá azáltal, hogy elfogadta és magára vállalta a Tóra parancsolatait. Na már most, egy betért (prozelita) olyan, mint egy ma született gyermek, akinek nincsenek vétkei...

 

Ugyancsak  reb Lévi Jichák így érvelt - az egekkel folytatott vitájában - egyik Sávuotkor:

 

- Világ ura! Ros Hásánákor Te, mint király és bíró jelensz meg a zsidó nép előtt, minek következtében - akaratod ellenére - nincs módodban megbocsátónak is lenni (hiszen bölcseink szerint egy királynak adnia kell tekintélyére és nem tekinthet el az ellene elkövetett függelemsértésektől).

 

Ma viszont, Sávuotkor, a Tóra-adás ünnepén, mint egy bölcs rabbi jelensz meg előttünk, és ebben a minőségedben már feltétlenül megbocsáthatsz az ellened vétkezőknek, hiszen a "rabbi, ha lemond a neki kijáró tiszteletről, akkor ezt jogosan teszi" és senki nem rója ezt fel neki. (Kiddusin 32).

 

                                 * * *

 

 

 Egy talmudi legenda szerint az Örökkévaló felajánlotta a Tórát más, korabeli népeknek is, de azok - különféle kifogásokkal- elu tasították. Csak ezt követően fordult a zsidókhoz, akik viszont elfogadták.

 

    Mondta erre az egyik ismert haszid rebbe:

- Az Örökkévaló nagyon jól tudta, hogy a népek el fogják utasítani a Tórát.

 

   Miért ajánlotta fel mégis nekik? Azért, mert mint utóbb kiderült, mégis csak volt ennek némi eredménye. Bár elutasították, de a pogány népek megismertek valamit a Tórából, annak morális tartalmából.

 

                           * * *

 

Egy másik haszid rebbe pedig feltette azt a logikus kérdést: mi lett volna, ha valamelyik nép elfogadta volna a felajánlott Tórát? Akkor mi, zsidók, tán kimaradtunk volna beló1e, Isten őrizz? Hát valóban csak azért lett a miénk, mert senkinek sem kellett?

- Nem erró1 van szó - adta meg saját maga a választ. Isten eredetileg is a zsidóknak akarta adni a Tórát. Csupán azért ajánlotta fel más népeknek is, hogy a zsidók megirigyeljék a többi népet, és tartsanak attól, hogy elorozzák tőlük a drága kincset, a Tórát.

 

Amikor a polneai Jákov-Joszéf - a Báál-Sém Tov sógora - megírta a Báál-Sém Tov-i haszidizmus kézikönyvét - városról városra vándorolt hogy könyvét el tudja adni. A könyvet drága pénzért, egy aranyért árulta és a vevők nem tolongtak.

 

    Berdicsevbe érkezvén megszállt egy fogadóban, ahol várta a vevőket.Azok pedig csak nem akartak jönni.

 

                     A Tórára sem volt vevő...

 

Amikor a szerző elpanaszolta bánatát a zsitomiri reb Wolfnak, aki maga is szerzője volt egy haszid témájú könyvnek (Or Háméir), az így vigasztalta:

- Nem te vagy az egyetlen, aki így járt. Maga az Örökkévaló, aki kétségtelenül nem rosszabb könyvet írt, mint te - a Tórát - bejárta vele a világot, mindenütt házalt vele, felajánlotta fűnek-fának és senki nem akarta megvenni. . .

 

                                 * * *

 

A Midrás szerint a Tóra-adás úgy történt, hogy az Örökkévaló a zsidó nép feje fölé borította a Szináj hegyet, "mint egy teknőt", és azt mondta: Ha elfogadják - jó, ha nem, itt lesz a vesztük (Sábbát 88).

 

    A rabbinikus forrásokban igen sokan megkérdőjelezték ezt a tételt.Egyrészt azért, mert ez ellenkezik azzal az Írásverssel, mely szerint a héber törzsek lelkesen, közfelkiáltással fogadták el a Tórát, mondván "megteszszük és meghallgatjuk" (Exodus 24,7), másrészt pedig, mit ér az, ha valamit erővel kényszerítenek rá egy népre? Maga a Talmud is felteszi a kérdést, és úgy válaszolja meg, hogy az Örökkévaló már jó előre lehetőséget adott a kifogásra, ha a zsidók netán nem tartanák be a Tóra parancsolatait. Ekkor védekezhetnek azzal, hogy őket kényszerítették, hogy elfogadják.

 

 Azonban,ezt az érvet sem fogadja el mindenki. A "Tórá Tmimá" szerzője azt a logikus kérdést veti fel, hogy mennyiben kifogás az, hogy kényszerítve voltak? Minden rendelet, törvény, dekrétum vagy szabály, amit hatóság hoz - kötelez mindenkit annak betartására, akár egyetért vele, akár nem.Természetszerüleg minden törvényben van egyfajta kényszer is - így tehát ez nem lehet kifogás.

                                   ***

  Sávuot éjszakáján szokás virrasztani és a zsinagógában zsoltárokat mondani, illetve a Tikkun cimü gyüjteményt tanulmányozni. Ebben részletek vannak, a Tórából, a próféták könyveiből, a Misnából és a Talmudból – vagyis tulajdonképpen az egész zsidó tudomány benne van.A szokás eredete kabbalisztikus és forrása – a Zóhár. A legenda szerint ezen az éjszakán, egy bizonyos pillanatban, megnyilnak az egek és akkor, ha valaki kiván valamit – kivánsága teljesül.

 

 

                               ***

Reb Chájjim, a híres-neves cánzi rebbe, főleg jótékonyságáról volt nevezetes, Ez ügyben nem ismert tréfát, minden elképzelhető előírást túlteljesített Egy alkalommal Sávuotkor, sok haszid látogatta meg őt, köztük számos jómódú, gazdag ember is. Mindnyájan a rebbe áldását kérték, meg kiddust akartak csinálni, valamint a rebbe által kiosztott édességekre áldást mondani.

 

  A rebbe a templomból hazatérvén asztalhoz ült, majd azt mondta:

- Fiatal koromban hosszú és mélyenszántó Tóra-magyarázatot szoktam tartani a talmudistáknak. Most, hogy megöregedtem, erre már nincs erőm, ezért most röviden fogok beszélni. Tehát: sürgősen szükségem van 1000 aranydukátra, fontos és halaszthatatlan okból. Addig nem mondok áldást a borra, amíg nem döntitek el, ki mennyit ad., hogy összejöjjön a pénz. Az ünnep kímenetele után azonnal meg kell kapnom.

 

    A kissé furcsa "Tóra-magyarázat" után a rebbe távozott, és bezárkózott szobájába, de előzőleg megkérte őket, ha megegyeztek, hogy ki mennyit ad, szóljanak és akkor majd visszatér közéjük...

Nem volt mit tenni, a jelenlevő négy gazdag haszid volt kénytelen magára vállalni, hogy összeadják a kívánt összeget Miután megegyeztek, szóltak a rebbének, aki ezek után elmondta a borra az áldást, majd borral és gyümölccsel kínálta meg vendégeit Az ünnep kimenetele után elhozták a pénzt, amit egy szegény sorsú hívének adott oda, hogy az lányát tisztességgel kiházasíthassa.

 

                             * * *

A zsidó hagyomány szerint Sávuotkor (Sziván hatodikán) halt meg Dávid királyunk. Ezért olvassuk fel ezen az ünnepen Rút könyvét, amely  leirja Dávid származását. Rút könyve egy bibliai idill, amely a Birák korában játszódik le és a moabita Rút betérését ismerteti. Ő volt Dávid üknagyanyja és a Talmud őt mint "a királyság anyját" (Imá sel málchut) aposztrofálja, bizonyitván a nyilvánvalót: a zsidóság nem egy faj, nem egy zárt kaszt, hiszen bárki – a moabiták is – betérhetnek. (Lásd errő részletesen: Naftali Kraus, Az ősi forrás(6), "Az öt tekercs:Rút", Budapest, Göncöl kiadó, 1998).

 

A Talmudban a Tóra-adást "esküvőnek" is nevezik, mint a zsidó népnek, az Örökkévalóval való lakodalmát.Az ismert szokás, tejeset enni Sávuot első napján,  érdekes magyarázatot kap a zsidó hagyományban:

 

   Miután elhangzott a 10 parancsolat és a zsidók megkapták, illetve átvették a Tórát, és annak szóbeli értelmezését - kiderült hogy az utasitások értelmében el kell választani a tejest a húsostól, az utóbbi után hat órát kell várni, amig tejeset lehet enni; szükség van külön tejes és húsos edényekre, stb.Igy tehát Sávuotkor, Sziván hatodikán, nem voltak kóser edényeik és amig "kaserolták" őket, kénytelenek voltak tejest enni. Ebben nem szenvedtek hiányt, mivel voltak nyájaik, volt tej, vaj és túró bőven. Igy tehát túros delklit ehettek, de nem valószinü hogy ettek flódnit is. Ez akkor nem volt divatban.

 

  A rebbe a templomból hazatérvén asztalhoz ült, majd azt mondta:

- Fiatal koromban hosszú és mélyenszántó Tóra-magyarázatot szoktam tartani a talmudistáknak. Most, hogy megöregedtem, erre már nincs erőm, ezért most röviden fogok beszélni. Tehát: sürgősen szükségem van 1000 aranydukátra, fontos és halaszthatatlan okból. Addig nem mondok áldást a borra, amíg nem döntitek el, ki mennyit ad., hogy összejöjjön a pénz. Az ünnep kímenetele után azonnal meg kell kapnom.

 

    A kissé furcsa "Tóra-magyarázat" után a rebbe távozott, és bezárkózott szobájába, de előzőleg megkérte őket, ha megegyeztek, hogy ki mennyit ad, szóljanak és akkor majd visszatér közéjük...

Nem volt mit tenni, a jelenlevő négy gazdag haszid volt kénytelen magára vállalni, hogy összeadják a kívánt összeget Miután megegyeztek, szóltak a rebbének, aki ezek után elmondta a borra az áldást, majd borral és gyümölccsel kínálta meg vendégeit Az ünnep kimenetele után elhozták a pénzt, amit egy szegény sorsú hívének adott oda, hogy az lányát tisztességgel kiházasíthassa.

 

                             * * *

A zsidó hagyomány szerint Sávuotkor (Sziván hatodikán) halt meg Dávid királyunk. Ezért olvassuk fel ezen az ünnepen Rút könyvét, amely  leirja Dávid származását. Rút könyve egy bibliai idill, amely a Birák korában játszódik le és a moabita Rút betérését ismerteti. Ő volt Dávid üknagyanyja és a Talmud őt mint "a királyság anyját" (Imá sel málchut) aposztrofálja, bizonyitván a nyilvánvalót: a zsidóság nem egy faj, nem egy zárt kaszt, hiszen bárki – a moabiták is – betérhetnek. (Lásd errő részletesen: Naftali Kraus, Az ősi forrás(6), "Az öt tekercs:Rút", Budapest, Göncöl kiadó, 1998).

 

A Talmudban a Tóra-adást "esküvőnek" is nevezik, mint a zsidó népnek, az Örökkévalóval való lakodalmát.Az ismert szokás, tejeset enni Sávuot első napján,  érdekes magyarázatot kap a zsidó hagyományban:

 

   Miután elhangzott a 10 parancsolat és a zsidók megkapták, illetve átvették a Tórát, és annak szóbeli értelmezését - kiderült hogy az utasitások értelmében el kell választani a tejest a húsostól, az utóbbi után hat órát kell várni, amig tejeset lehet enni; szükség van külön tejes és húsos edényekre, stb.Igy tehát Sávuotkor, Sziván hatodikán, nem voltak kóser edényeik és amig "kaserolták" őket, kénytelenek voltak tejest enni. Ebben nem szenvedtek hiányt, mivel voltak nyájaik, volt tej, vaj és túró bőven. Igy tehát túros delklit ehettek, de nem valószinü hogy ettek flódnit is. Ez akkor nem volt divatban.