A heti szakasz chaszid szemszögől –BÁLÁK - 2014

 

 

A ROSSZAT JÓRA FORDÍTANI

  

Bölcseink utasítása szerint nem illik – vagy nem  is szabad –, hogy zsidó ember a fiát egy rossz emberről (rásá) nevezze el. Ezt arra a versre alapozzák, amely a Példabeszédekben (10,7) azt mondja, hogy „a rosszak neve semmivé lesz" (szó szerint: elrothad). Nem kell és nem szabad egy gonosz, rossz ember nevét megörökíteni.

 

  Ennek tudatában csak csodálkozhatunk, hogy szakaszunk nevét egy olyan róséról kapta mint Bálák?

 

   Ámbár nem felejtettük el, hogy Kórach szakasza is egy vétkes emberről van elnevezve, de egyáltalán nem lehet összehasonlítani a zsidó Kórachot - akinek a fiai elhatárolódtak tőle (ahogy írva van: „és Kórach fiai nem haltak meg…" 4Mózes 26,11 és Rási uo.), és a végén ő maga is megtért – Bálákkal, aki egy gonosz pogány volt, egy olyan zsidógyűlölő, aki „jobban gyűlölte a zsidókat bárki másnál". (Midrás Tánchumá Bálák 2 és Bámidbár rábbá)

     Hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen elvetemült gonosz emberről egy egész fejezetet nevezzenek el a Tórában?

 

     A MESSIÁS ŐSAPJA

 

    Bálák – a kabbala szerint – kivágást, illetve halált jelez (a Jesájánál előforduló ritka szó – bolká – alapján (24,1) hívták őt így. Másrészt a SLÁ* (Sné Luchot Hábrit szerzője, Jesája Hálévi Horvitz – 1558 – 1630) azt írja, hogy „Bálák egy nagyon okos ember volt (sokkal okosabb mint Bileám, a varázsló), és tudta előre az izraeli királyság származását, illetve a dinasztia családfáját, és tudatában volt annak, hogy Dávid háza és a Messiás tőle származik".

  És valóban – teszi hozzá a rebbe – a moabita Rút, aki Dávid ük-üknagyanyja volt, és tőle származik a Messiás – Bálák leszármazottja volt!!

 

    Ebből azt láthatjuk – mondja a rebbe –, hogy Bálákban volt a szentségnek egy olyasfajta szikrája, ami onnan és abból ered, ahogy és amikor a rosszat jóra, és a keserűt édesre fordítják. Eleinte Bálák a szentség ellentéte volt, és a tőle való eltávolodást („kivágást") jelképezte – míg a folyamat végén az történt, hogy éppen tőle származott a szentség felső foka: Dávid királyunk és a Messiás.

 

     A ROSSZ JÓRA FORDUL

 

     Az istenszolgálat, mint tudjuk, két fő részre oszlik: jót cselekedni és a rosszat jóra fordítani. Tórát tanulni és a parancsolatokat betartani – ez a kristálytiszta jó, a jónak a megtestesülése. Azonban amikor egy zsidó ember harcol a rosszal, leküzdi olyannyira, hogy a rosszból jó lesz – ez az istenszolgálat másik része, ami  nagyobb elismerést kelt "fent".

 

Ilyen például a megtérés, amely a rosszakaratból, szándékosan elkövetett vétkeket érdemekre változtatja és felemeli a megtértet egy olyan magas piedesztálra, ahol még az igazi cádikok sem állnak.

Az ezen a szinten álló istenszolgálatra utal a Tóra, amikor egyik fejezetét Bálákról nevezi el. A Tóra Bálákja nem a gonosz, rossz rásá Bálák, hanem egy másik Bálák, aki megtisztult, átesett a „kiválogatáson" (bérur), hogy már tőle származhatott a Messiás királysága.

 

Eszerint tehát logikus, hogy Bálák jeleníti meg előttünk a rossz jóra fordítását, mégpedig a legjobb jóra...

 

            NINCS OK A SZOMORÚSÁGRA

 

   Innen ered egy pozitív optimista utasítás, illetve tanulság minden zsidó számára. Ha egy zsidó ember számadást csinál viselkedését illetően és rájön, hogy nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna – előfordulhat, hogy mély szomorúság és lemondás uralkodik el rajta. Erre  mondja neki a Tóra: lehet úrrá lenni a rosszon, sőt át lehet azt fordítani a szentség felső fokára.

 

Ugyanez a helyzet, ha látunk egy másik zsidót, aki a felületes szemlélőnek úgy tűnik, mintha eltávolodott volna az Örökkévalótól és elvágta volna a hozzá fűző szálakat. Tudnia kell, hogy a végén ez jóra fordul; ő felfedezi magában a messiási szikrát, és ezzel közelebb hozza annak eljövetelét.

 

  (Likuté Szichot, 28. kötet, 273. o.)