HETI SZAKASZ(5) - Korách - 2014
ALÁZAT VAGY ALACSONY ÖNBIZALOM?
„És nagyon megharagudott Mózes, és szólt az Örökkévalóhoz: Ne fordulj áldozatuk felé [vagyis Kórach és csapata áldozata felé]! Egynek a szamarát sem vettem el közülök, és nem bántam rosszul eggyel sem !" (4Mózes 16:15)
Az alázat Mózes talán legjellemzőbb tulajdonsága volt. A Tóra egyenesen kijelenti róla, hogy „Mózes nagyon szerény volt, minden embernél szerényebb aki a föld színén élt". És mégis, amikor vezetői hivatalát kihívás érte, tudós és csodálatra méltó unokatestvére, Kórách részéről, Mózes rá nem jellemző jogos felháborodással felel. Azt várnánk, hogy az Örökkévalóhoz fordul, és azt mondja: „Urunk, Istenünk, talán az volna jó, ha engednéd Kóráchnak, hogy elfoglalja a helyemet – annyival alkalmasabb rá! Boldogan engedném át a helyemet egy méltóbb jelöltnek!"
Mózes reakcióját Kóráchék lázadására, illetve azt, hogy miért is nem volt az ELLENTÉTES kivételes alázatával, úgy érthetjük meg, ha egy kicsit jobban megvizsgáljuk, hogyan látja a Tóra az alázatot.
Az igazi alázatnak semmi köze ahhoz, ha valaki alulértékeli tehetségeit és eredményeit. Az ilyen hamis alázat volna, mert hamis alapokon nyugszik. Az igazi alázat nagyon is tudatában van erejének és kvalitásainak – de egyszersmind annak is, hogy minden tálentuma az Örökkévalótól kapott ajándék, tehát nincsen miért magasabbrendűnek éreznie magát másnál, akinek az Örökkévaló éppen ilyen tehetséget nem adott. „Ha ő kapta volna éppen ezeket az ajándékokat – gondolja az alázatos ember –, talán ugyanazt megtette volna, vagy akár még többet!"
Mózes elismerte, hogy az Örökkévaló ruházta őt fel ritka vezetői képességeivel, és ezért határozottan visszautasított minden olyan kezdeményezést, ami arra irányult volna, hogy másnak adja át a helyét. Ennek a magabiztossága azonban mit sem von le igazi alázata és a minden zsidó iránti tisztelete értékéből.
Mélyebb szinten szemlélve a dolgot: annak, aki egészen a Teremtő akarata beteljesítésének szenteli magát, voltaképpen nincs is egója, nincsenek személyes ambíciói – egyetlen célja az, hogy az Örökkévaló tervét ezen a földön beteljesedéshez segítse. Az arrogancia önmagunk fontosságának átélése, az Örökkévalónak odaszántság viszont annak felismerése, hogy az élet nem az egyénről szól és arról, ő mit akar, hanem egy magasabb cél szolgálatáról. Mózes, dacára minden nagyságának, aminek teljesen tudatában lehetett, az Örökkévalónak is elszánt szolgája volt. És mikor Kórách akadályozni próbálta az ő isteni hivatásának beteljesítését az életben – ez pedig a zsidó nép pásztorlása volt –, Mózes „sortűzzel" felelt.
Sokan keverik össze az alázatot a gyöngeséggel, holott az alázatos ember nagyon is céltudatos, és semmiféle akadálynak nem hódol be. Csakhogy nem a saját egója vezérli, hanem az a vágy, hogy teljesítse az Örökkévaló tervét.
(NAGYFUVAROS PRESS)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése