A  HETI SZAKASZ (3) KÓRÁCH – 2014

IRJA:ÁRIEL DARVAS , RABBI

 

    MIKOR ÉS MIÉRT LÁZADTAK FEL?

 

Korách és társainak lázadásáról olvasunk a héten, amely a pusztai vándorlás legkomolyabb konfliktusainak egyike volt. A Rambannak(Nachmanidés) köszönhetően nem csak saját kommentárját ismerhetjük meg, hanem egy másik kiemelkedő exegéta, Ibn Ezra, elemzésébe is betekintést enged. Mestereink arra keresnek választ, hogy pontosan mikor és mi okból robbant ki a lázadás.

 

 Nachmanidés szerint "Rabbi Avraham Ibn Ezra így mondta:

"ez a dolog – Korách lázadása - Szináj pusztájában történt, amikor le lettek váltva az elsőszülöttek és el lettek választva a lévik". Erről 4Mózes 3:40-51 és 8:5-22 alatt olvashatunk. A kommentár folytatása: "Mert úgy vélték a lázadók, hogy Mózes urunk saját elképzelése szerint cselekedett, hogy nagysággal ruházza fel testvérét, és Kehát fiait is, akik a rokonai, és Lévi minden fiát, akik a tágabb családjába tartoztak". Kehát fiai vitték a Hajlék legszentebb eszközeit, a Frigyládát, a Menórát és az Oltárt, a rosszindulatú feltételezés szerint azért, mert Mózes is ennek a családnak volt leszármazottja.

 

"És a leviták azért lázadtak fel Mózes ellen mert  a tisztség Áronnak és fiainak adatott (8:19). Dátán és Ávirám pedig azért lázadt, mert elvétetett az elsőszülöttség előjoga felmenőjüktől, Reubentől, és Korách maga is elsőszülött volt (2Mózes 6:21).

Ez Rabbi Avraham nézete. Véleménye szerint sok helyen a "nincs korábbi és későbbi a Tórában" (Pszáchim 6b: éjn mukdám umeuchár báTorá) alapelv, az isteni akarat,

érvényesül. De én már korábban megírtam a véleményem, miszerint a teljes Tóra időrendi sorrendet követ, leszámítva azon helyeket, ahol a szöveg külön meghatározza, hogy valami korábbi vagy későbbi, és ennek különleges célja és jó oka van.(Vagyis a kronológia csak bizonyos esetekben van felfüggesztve).

 

Valójában –összegezi Rámbán álláspontját - ez az eset Párán pusztájában történt, Kádés Bárneában, a kémek incidensét követően. A helyes interpretáció a Midrásban van, miszerint Korách Elcáfán fejedelmi poziciója okán haragudott meg Mózesre". Kehát-nak négy fia volt, Amram, Jichár, Hevron és Uzziél. Az elsőszülött Ámrám  fiai voltak Mózes és Áron, és Korách (a saját szempontjából érthetően) gondolta, hogy a másodszülött Jichár fia, vagyis ő maga kellene, hogy fejedelem legyen, ahelyett, hogy a negyedik fiú, Uzziél gyermeke kapja a megtisztelő kinevezést. 

 

"Amint azt áldott emlékű mestereink mondták: Áronra is féltékeny volt, amint írva van: "és a kohénságot is kéred". Dátán és Ávirám csatlakoztak hozzá, de nem az elsőszülöttség miatt, mert azt jóval korábban Jákob ősatyjuk vette el Reubentől és adta Józsefnek. A két svihák meg is mondták indokukat: " ide hoztál hogy megöljetek minket a pusztában" és "nem tejjel-mézzel folyó országba hoztál".

 

Nos, amíg Izrael Szináj pusztájában volt, nem történt velük semmi rossz, hiszen még az Aranyborjú kapcsán – ami közismerten óriási bűn volt, viszonylag kevés volt a halottak száma. Hiszen a többi ember megmenekült Mózes imájának hatására, aki leborult értük negyven napra és éjszakára (5Mózes 9:11-19). Ezért úgy szerették őt, ahogy saját magukat, és hallgattak rá, ahogy parancsolta, és ha bárki fellázadt volna ellene abban az időszakban, biztosan megkövezték volna. Ezért erőnek erejével elviselte Korách Áron fontosságát, az elsőszülöttek pedig elviselték a lévik felemelkedését és Mózes más cselekedeteit.

 

 De amikor elérkeztek Párán pusztájába, akkor sokan elégtek Távérá tüzénél (11:1-3), majd sokan meghaltak Kivrot-hátáává-ban (uo. 33-34). Majd amikor vétkeztek a kémek, Mózes nem imádkozott értük és nem semmisíttette meg a végzést és "meghalt minden törzsfő csapás által az Örökkévaló előtt", és végzés született a többi emberről, hogy a pusztában pusztuljanak el, és "ott haljanak meg", akkor az egész nép lelke megkeseredett, és azt mondták magukban, hogy Mózes szavai hozták rájuk ezt a balszerencsét. Ekkor látott Korách lehetőséget, hogy konfrontálódjon, és úgy gondolta, hogy hallgat majd rá a nép".

 

         Rosszul gondolta: őt és bűntársait elnyelte a föld és az itélet érvényben maradt. Csak a pusztában született  új nemzedék, amely már nem szolgalelkü és nincs fertőzve Egyiptom bálványitól  - mehet be az Országba.