2014. június 1., vasárnap

SÁVUOT -  A CHASZID SZEMSZŐGBŐL

 

MÓZES VITÁJA AZ ANGYALOKKAL

  

A Talmud érdekes dolgot mesél el nekünk a tóraadással kapcsolatban: amikor Mózes mesterünk „felment", hogy átvegye a Tórát Izrael számára – az angyalok kara vitába szállt vele, érvelvén, hogy a Tórát nekik, az angyaloknak kell megkapniuk és nem a halandó embereknek.

Az Örökkévaló utasította Mózest, válaszoljon nekik, és Mózes azt mondta: (a Tóra nem illik hozzátok!),mert „mi van írva a Tórában? „Én vagyok az Örökkévaló Istened, aki kihozott Egyiptom országából..." (5Mózes 5, 6). Voltatok egyáltalán Egyiptomban? El voltatok nyomva, le voltatok igázva a Fáraó által...?

 Mózes hozzátett még néhány kérdést:„vannak megélhetési problémáitok? Van körötökben rossz ösztön, ami vétekre ösztönöz?"– és ezzel befogta a szájukat(BT, Sábbát 88b)

 

   Azonban az angyaloknak volt egy erős érvük, aminek alapja a „mezsgyés szomszéd" (בר מצרא) törvénye, amely egy kötelező halacha. Ez azt jelenti, hogy ha valaki földet, mezőt, legelőt akar eladni, akkor a közeli szomszédnak elővételi joga van. Olyannyira így van ez, hogyha már eladta valaki másnak – a szomszéd annullálhatja az ügyletet és elveheti, illetve megveheti s birtokolhatja a földet, amellyel szomszédos az ő földje.

 

Nos az angyalok így érveltek: mi „szomszédai" vagyunk, itt az egekben a Tórának, tehát elsősorban az nekünk jár, és nem a földi embereknek.

 

     A „HÁZÉPÍTÉS" MINT ELLENÉRV

 

Ezzel szemben Mózes meggyőző érve szintén a „mezsgyés szomszéd"törvényén alapult. Ugyanis, a fentebb körülírt törvény csak akkor érvényes, ha a szomszéd – érvényesítvén jogait –, a földet megműveli, vagyis beveti, hogy ott teremjen valami. Ha azonban ott házat akar építeni vagy valami más célra akarja használni, s nem mezőgazdasági tevékenységre – akkor elvesztette „szomszédi" előjogát, és a tulajdonos annak adja el, akinek akarja. És ha már  eladta másnak, a „szomszéd" nem veheti el a vevőtől, az előjogra való hivatkozással.

 

   Eszerint – érvelt Mózes – mivel a Tóra arra szolgál, hogy általa „ház" épüljön az Örökkévalónak, vagyis legyen neki megfelelő „lakhely" a lenti világban – nincs az angyaloknak semmi szerzett joguk a zsidókkal szemben, akiknek nagy szükségük van a Tórára az említett célból, és nincs az angyaloknak joguk azt elvitatni tőlük.

 

   A „LAKHELY" – CSAK NÁLUNK

 

       Azonban – elméletileg – lehet az angyaloknak még egy ellenérvük. Ők maguknak követelik a Tórát ugyanazon oknál fogva: az Örökkévalónak „lakhelyet" kreálni … az égben! Eredeti ötlet, melynek alapján az angyalok biztosak voltak igazukban, de Mózes lehűtötte őket: Nem úgy van az, ez nem működik így, mert ennek a lakhelynek kizárólag a lenti régiókban kell  lennie.Itt a materiális világban – a földön.

Erre céloz Mózes mesterünk idézett kérdéseivel: „Voltatok Egyiptomban? Vannak megélhetési problémáitok?  "Van apátok, anyátok? Van nálatok egyáltalán rossz ösztön?"

 

Ennélfogva a lakhelyet csak itt, ezen a sártekén lehet megvalósítani, ahol küzdeni kell a mindenkori "Egyiptom"mal, és megbirkózni a rossz ösztönnel és a megélhetési nehézségekkel. Ha lehozzuk az isteni szentséget ide, erre a lenti, alantas világra – ezzel építünk lakhelyet az Örökkévalónak.

 

    A MEGÚJULÁS KÉPESSÉGE

 

      Ennek az oka pedig az – mondja a rebbe –, hogy a felső világ csupán visszfénye az Örökkévalónak, míg itt lent, a mi világunkban, a materiális,  kézzelfogható teremtésben jut kifejezésre az Ő végtelen ereje. Ez akkor mutatkozik meg, amikor a zsidó ember megvívja harcát a rossz ösztönnel (יצר הרע), és megküzd a világ nehézségeivel. Ekkor és ezáltal lesz a világból „lakhely" a teremtőnek.

 

     Erre is célzott Mózes, amikor azt mondta, kérdezte az angyaloktól:Vannak nektek szüleitek? Apa és anya jelképezik a nemzés erejét és képességét, ami egy újat teremt. Ez az isteni erő, amely képes valamit a semmiből (יש מאין) teremteni – bele van plántálva az anyagi, materiális világba, és amikor a zsidók tartják a Tórát és törvényeit, ők képesek „nemzeni és szülni" ebből a világból „lakhelyet" az Örökkévaló  számára.

 

(Likuté Szichot, 18. kötet, 28. o.)

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése