A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBÖL (2) -KORACH - 2014

EGY KÖNYVTÁRNAK IS KELL MEZUZA!

 

„Az egész közösség szent..." (4Mózes 16,3)

   

Amikor Kórach és társai fellázadtak Mózes ellen, egy sor olyan kérdést tettek fel és olyan érveket hallattak, amelyek alkalmasak voltak arra hogy a nép szemében Mózest és a Tórát nevetségessé tegyék.

.

Az egyik „okos" kérdés ez volt, a Midrások szerint (Bámidbár rábbá 18,3 Tanchumá, Kórach 2 és JT, Szánhedrin 10,1):

„Egy ház, amely tele van (szent) könyvekkel – vajon fel van-e mentve a mezuza kötelessége alól"?

Mózes természetesen azt válaszolta, hogy nincs felmentve, és itt Kórach indíttatva érezte magát  gúnyolódni és tovább kérdezte: "hát két fejezet a Tórából (a "Smá

Jiszráél" és az utána következő) többet nyomnak a latban, mint a szent könyvekkel teli

ház"?"

 

   Ezzel az „érvvel" fejezte ki Kórach a lázadás lényegét: minden zsidó olyannyira el van telve szentséggel, mint egy ház, amely tele van szent könyvekkel, és semmi szükség még rátenni erre a "mezuzát", vagyis a „túlzott" szentséget, amely Áronnak és fiainak, a kohanitáknak, osztályrésze.

 

„MINDENKI SZENT"

       Ezt volt Kórach egyik érve, és ez ellentétben állt az Örökkévaló akaratával. Ő azt akarta, hogy legyen mezuza még egy könyvekkel teli házon is – még egy egész könyvtáron is – valamint, hogy legyenek kohaniták (papok) Izraelben, annak ellenére, hogy „mindenki szent".

 

  Valóban miért nem elég a rengeteg (szent) könyv, megannyi Tóratekercs, hogy még

egy kis mezuza is szükséges az ajtóra?

  A Rebbe kérdezi és megmagyarázza: A mezuza magában álló értéke abban rejlik, hogy a ház ajtaján van, ami kifelé, az utcára nyílik. Vagyis a mezuza szentséget áraszt befelé és kifelé egyaránt. Azonban ha csak a „sok könyv" lenne, nincs kizárva, hogy szentségük nem hatna a mindennapi életre, mivel a könyvek "bent vannak", ő meg kint jár, az élet sűrűjében.

 

Ha viszont a zsidó ember mezuzát függeszt háza kapujára, és azt látja kimenve és bemenve egyaránt, akkor ez emlékezteti arra, ki is ő, és ezzel deklarálja az egész világ szeme láttára, hogy ez egy zsidó ház, amely alárendeli magát az Örökkévalónak és Tórájának, és lakója szentül hiszi a"Smá Jiszráél" hitvallását.

 

A HANGSÚLY A KOHANITÁKON

 

     Ugyanez az értelme a kohaniták különleges szentségének. Valóban „…az egész közösség szent..." (4Mózes 16,3), de ahhoz, hogy ez a szentség látható és érzékelhető legyen, az  kell, hogy a zsidó népben legyenek olyan egyedek, akiknek az egész lényük és  lényegük a szentség -és a szentélyszolgálat.  Ők a kohaniták, akik speciális, "fölös" szentségüket az egész népre vetítik, és ezzel hozzásegítik az egyszerű népet, hogy ők is elsajátítsák a szentség ismérveit.

 

   Kórach azzal érvelt, hogy elég a zsidó nép alapvető, „született" szentsége, de Mózes azt válaszolta, hogy egy (szent) könyvekkel teli házban is kötelező a mezuza, mivel az Örökkévaló azt akarja, hogy az ajtón lévő mezuza alátámassza és kidomborítsa a bent meglévő szentséget, és a kohaniták kidomborítsák és hangsúlyozzák az egész zsidó nép szentségét.

 

     A SZELLEMI MEZUZA

 

         Ez  a zsidósággal kapcsolatban azt az általános hozzáállást fejezi ki, amely azt mondja, hogy nem elég, ha a zsidó ember érzi a szentséggel való kapcsolatát bizonyos időkben, például amikor Tórát tanul vagy egy micvát teljesít, vagy szombaton és ünnepnapokon. Az Örökkévalóhoz fűződő kapcsolatának kifejezésre kell jutnia a nap minden szakában, minden percben, akkor is, amikor profán, mindennapi dolgokkal foglalkozik.

 

      Egy zsidó embernek fel kell tenni a mezuzát szellemi értelemben is, ami azt jelenti, hogy mindig emlékeznie kell arra, hogy az Örökkévaló egyetlenegy. Ez azért

szükséges,  mert mindig, minden időben és minden percben, bármivel is foglalkozik,

az Örökkévaló akaratának megfelelően kell viselkedjen.

  Ez az eszköz arra, hogy sikerrel járjon a Tóra és a parancsolatok dolgában, és elérje az Örökkévaló áldását és vigyázó őrzését, ahogy a mezuza őrzi és védi a zsidó házat.

 

     (Likuté Szichot, 4. kötet, 1316. o.)