A HETISZAKASZ (3) – B Á LÁK – 2014

IRJA:DARVAS ISTVÁN,rabbi

 

      A KÉZMOSÁS (מים אחרונים) ÉS BILEÁM ÁTKAI                        

 

A hetiszakasszal kapcsolatban a midrás (Tanchuma) többek közt ezt írja: "Tanítsd meg mesterünk, hogy aki evett és nem emelte fel (mosta meg) a kezét, az mire köteles? Így tanították mestereink: az étkezés előtti kézmosás opcionális, az étkezést követő kötelező.

Egy zsidó boltossal történt, hogy tiszta állat húsát és disznóhúst is főzött és árusított, nehogy kiderüljön róla, hogy zsidó. Az volt a szokása, hogy bárki aki belépett az üzletébe és nem mosott kezet, arról tudta, hogy nem zsidó, és disznóhúst tett elé. Aki kezett mosott és áldást mondott, arról tudta, hogy zsidó, és tiszta állat húsát adta neki. Egy alkalommal egy zsidó jött be hozzá enni, de nem mosott kezet, és azt gondolta róla a boltos, hogy nem zsidó, és disznóhúst adott neki. Evett, de nem mondott áldást. Jött, hogy rendezze a számlát a kenyérért és a húsért, és a disznóhús drágább volt a kósernál. Mondta neki: ennyi és ennyi húst ettél, minden egyes szelet hús tíz mane-ba kerül. Mondta neki: tegnap ugyanezt nyolcért ettem, ma meg tizet akarsz tőlem? Azt válaszolta, hogy amit ma ettél, az disznóhús volt. Ahogy ezt kimondta, égnek állt a haja és fel volt háborodva. Azt mondta neki bizalmasan, én zsidó vagyok, te meg disznót adtál nekjem! Pukkadj meg! –mondta a boltos, amikor láttam, hogy ettél, kézmosás és áldás nélkül, akkor azt gondoltam, hogy nem vagy zsidó. Innen tanulják bölcseink, hogy az "első víz" – azaz az étkezés előtti kézmosás elmaradása egyszer oda vezetett, hogy – disznóhússal etettek valakit".

A midrás egyértelművé teszi, hogy mennyire fontos az étkezésekhez kapcsolódó micvák előírás szerinti végrehajtása, azonban az elbeszélés más vonatkozásáról nem szól.

A folytatásban olvashatjuk: "Az étkezés utáni kézmosás elmaradása pedig megölt egy lelket. Történt egy emberrel, hogy valamilyen hüvelyes növényből (kitnijot) készült ételt evett, de nem mosott kezet előtte. Lement a piacra, a kezei pedig piszkosak voltak a kitniot-tól. Látta őt egy ismerőse, aki odament a feleségéhez és azt mondta: a férjed mondta, hogy add oda a gyűrűd, és az a jele, hogy igazat mondok, hogy a férjed kitniot-ot evett. Egy óra múlva jött a férje és mondta az asszonynak: hol a gyűrűd? Azt válaszolta: valaki általad adott jeleket mutatott, és odaadtam neki a gyűrűt. Megtelt a férj haraggal és megölte. Ezért mondják bölcseink – áldás emlékükre – hogy, aki nem mos kezet evés után, az olyan mintha embert ölne.

Ezért figyelmeztette Isten a zsidókat, hogy még a kis micvákkal se vétkezzenek, amint írva van: "mert az nem üres dolog nektek". Még egy olyan micva is, amit jelentéktelennek és könnyűnek látsz, abban élet és a napok hosszabbítása van, amint írva van: "és e dologgal hosszabbítjátok napjaitokat a földön".

 

Azt mondta a Kádos Báruch Hu Izraelnek: ha megőrzitek micváimat, akkor  úgy intézem, hogy elessenek gyűlölőitek előttetek, amint írva van: "bár hallgatna rám népem Izrael, hogy útjaimon járjanak, azonnal megaláznám ellenségeiket". Amikor látta Bileám, hogy miként őrzik a könnyű micvákat, azt mondta: ki lenne képes elátkozni ezeket, hiszen Isten parancsait őrzik, és a Neve be van vésve rajtuk, amint írva van: "Örökkévaló Istene vele van". Akik átkozzák, azokat magukat átkozzák, mert a Neve összetartozik velük". Az Éc Joszef szerint itt arra utal a szöveg, hogy az Izrael névben benne van Isten neve (Él) is. "Akkor Bileám "Elkezdte példázatát és mondta".

 

    Bileám átkából végül áldás lesz, de abban nincs sok köszönet. "Ennek kapcsán van írva: "aki kora reggeltől nagy hangon áldja felebarátját, az átoknak számít neki". Amikor jött Bileám, hogy megátkozza Izraelt, akkor Isten megcsavarta a nyelvét, és elkezdte megáldani őket, "és nem volt hajlandó Örökkévaló Istened hallgatni Bileámra, és megfordította Örökkévaló Istened neked az átkot áldássá". A  Kádos Báruch Hu erőt adott Bileám hangjába, és hangja végigment a világ egyik végétől a másikig, hogy hallják a népek is, hogy megáldotta őket. Bileámról szól a Mislé megállapítása: "aki kora reggeltől nagy hangon áldja felebarátját, az átoknak számít neki", amint írva van: "gyere, tanácsot adok neked". Noha Bileám átkából áldás lesz, de az általa mondott tanács hatására csapás jön Izraelre (24:9) és megölt huszonnégyezer embert, nincs is ennél nagyobb átok!

 

Mindhárom történetben közös, hogy a valódi felelős személye, illetve a kiváltó ok mibenléte rejtve marad. Szerepelnek az elbeszélésekben vétkes személyek, de csak utalás szinten derül ki, hogy vétkeik elkövetéséhez a környezet is minden támogatást megadott. Hiszen a disznóhúst árusító embernek nagyobb a vétke annál, mint aki kézmosás és áldás nélkül eszik, a feleséget megtévesztő embernek is nagyobb a vétke annál, mint aki a kitnijot evése után nem mosott kezet, és Bileám esetében sem az átka, hanem a tanácsa hozott csapást Izrael népére. Talán ezen a módon figyelmezet a midrás, hogy a tórai és rabbinikus parancsok megtartása mellett el kell követnünk mindent annak érdekében, hogy a rossz struktúrák is változzanak, vagyis az egyéni és közösségi felelősségvállalás egyaránt elengedhetetlenül szükséges a zsidó közösségek működtetéséhez.