HETI SZAKASZ - CHUKÁT - CHASZID SZEMSZÖGBŐL 2014

TÖKÉLETES BOCSÁNAT                                 „…és Mózes fohászkodott a népért." (4Mózes 21,7)

 

   Amikor a nép kibeszélte az Örökkévalót és Mózest – az Isten megelégelte ezt, és rájuk szabadította a mérges kígyókat. Ez, úgy látszik,  kellemetlen és veszélyes is volt, ezért a nép megkérte Mózest: „Imádkozz érettünk az Örökkévalóhoz, hogy vegye le rólunk a kígyókat". (uo.) Mózes hallgatott rájuk és imádkozott. Rási szerint „innen a tanulság, hogy ha valakitől bocsánatot kérnek – ne legyen olyan kegyetlen, hogy nem bocsát meg".

 

    Valójában egy hasonló esettel már találkoztunk a Tórában – sokkal korábban. Amikor Avimelech filiszteus király elvette Sárát Ábrahámtól, súlyos büntetést kapott, ő és háza népe. Ekkor a király visszaadta Sárát a férjének, Ábrahám fohászkodott és a büntetés eltűnt úgy, ahogy jött.

 Azonban minden hasonlatosság ellenére, Rási nem onnan szűri le, hogy meg kell bocsátani és nem szabad kegyetlenül elutasítani a kérést,- hanem innen, Mózes viselkedéséből.

 

HÁROMFÉLE BOCSÁNAT

 

    Háromféle bocsánatot különböztetünk meg:

 

a)      Valaki elnézi a vétket, hogy a vétkes ne kapjon büntetést. Ő hajlandó még imádkozni is a vétkesért – de imája a büntetés eliminálására korlátozódik.

b)      Elnézi és megbocsát, nemcsak a vétekért, hanem magának a vétkesnek is – már egyáltalán nem neheztel rá.

c)      A megbocsátás tökéletes, szívből jövő, mintha a vétek nem is lett volna, nem hagy semmi nyomot maga után, és a vétkes olyan kedves és szeretett , mint a vétek előtt volt.

 

     Az első esetben a bocsánat magának a véteknek szólt, de nem az embernek, aki elkövette. A második kategória a vétkes embernek is megbocsát, míg a harmadikban a bocsánat olyan erős és őszinte, hogy az eltörli magát a vétket, mintha soha nem lett volna.

 

  KEDVES ÉS SZERETETT

 

      Ábrahámnál, a filiszteusok között történt incidenskor, az első eset forgott fenn: imádkozott, és az Örökkévaló meggyógyította Avimelechet (1Mózes 20,17). Vagyis itt csupán a büntetés lett elengedve, de maga a vétek maradt, és a vétkesből sem lett egyszerre cádik.

 

Ezzel szemben itt azt találjuk, hogy Mózes „a népért fohászkodott", nemcsak azért, hogy a büntetés megszűnjön és elmaradjon, hanem „a népért", ami kifejezi szeretetét a zsidó nép iránt, amely olyan „kedves és szeretett" volt előtte, mint a vétek előtt.

 

Ez az oka annak, hogy Rási innen vonja le a tanulságot, hogy aki megbocsát, "ne legyen kegyetlen" – hogy a bocsánat csak a büntetésre vonatkozzon –, hanem teljes és tökéletes, szívből jövő bocsánat, olyannyira, hogy maga a vétek tűnjön el!

 

  BOCSÁNATTÓL – MEGVÁLTÁSIG

 

     A zsoltárversre (147,19), amely úgy szól, hogy „Jákobhoz intézte szavait, Izraelhez törvényeit", mondják a Midrás bölcsei (Smot rábbá 31,9), hogy az Örökkévaló maga is betartja azokat a törvényeket, amelyek betartására bennünket kötelez. Ennélfogva, ahogy kötelességünk azonnal megbocsátani annak, aki bántott minket, olyannyira, hogy maga a vétek eltűnjön, biztosak lehetünk benne, hogy az Örökkévaló is – aki végtelen, és ezért megbocsátási lehetősége is végtelen – felfedi előttünk végtelen könyörületét és sietve megbocsátja a zsidó népnek az elkövetett nemkívánatos dolgokat.

 

     Maga ez a bocsánat felébreszti a zsidó embernél a megtérés hajlandóságát, és amikor a zsidók megtérnek – „azonnal meg lesznek váltva", ahogy azt Maimonidés mondja (Hilchot Tsuva 7,5), az igazi és teljes megváltással.

 

( Likuté Szichot, 28. kötet, 138. o.)